Nagyhét

A Nagyhét folyamán Krisztust követjük a keresztúton, de a Húsvét örömének fénye már bevilágítja ezt az utat. A keresztények azonosulnak a megfeszített Jézussal, és vele együtt imádkoznak. Krisztus imádságaiba belefoglaljuk mindazok szenvedését, akik megpróbáltatásokon mennek keresztül.

Nagyhéten az alábbi imaóravázlatok közül választhat:

1 2 3

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

22. zsoltár

²Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
Távol van szabadulásomtól
hangos jajveszékelésem.

³Én Istenem, kiáltok nappal,
de te nem hallgatsz meg,
és éjjel is, de nyugtot nem találok.

⁴Pedig te szent vagy
és Izrael dicsérete között laksz.

⁵Benned bíztak atyáink,
bíztak, és te megszabadítottad őket.

⁶Hozzád kiáltottak és megszabadultak,
benned bíztak és meg nem szégyenültek.

⁷Én azonban féreg vagyok, nem ember,
embereknek gyalázata, népnek utálata.

⁸Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem,
félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:

⁹»Az Úrban bízott, mentse meg őt,
szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«

¹⁰Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből,
te vagy reménységem anyám emlője óta.

¹¹Rád voltam utalva anyám ölétől,
anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.

¹²Ne légy távol tőlem,
mert közel a nyomorúság,
és nincs, aki segítséget nyújtana.

¹³Körülvett engem sok tulok,
Básán bikái körülfogtak engem.

¹⁴Kitátották felém szájukat,
mint ragadozó és ordító oroszlán.

¹⁵Szétfolytam, miként a víz,
minden csontom kificamodott,
szívem, mint a viasz,
megolvadt bensőmben.

¹⁶Ajkam, mint a cserép, kiszáradt,
nyelvem ínyemhez tapadt,
lesújtottál a halál porába.

¹⁷Körülvett engem nagy sereg kutya,
a gonoszok zsinatja körülfogott engem.
Átlyuggatták kezemet és lábamat,

¹⁸megszámlálhattam minden csontomat.
Néznek rám, bámulnak engem,

¹⁹elosztották maguk között ruháimat,
és köntösömre sorsot vetettek.

²⁰De te, Uram, ne légy távol tőlem,
én erősségem siess segítségemre!

²¹Szabadítsd meg lelkemet a kardtól,
egyetlenemet a kutyák karmából!

²²Ments meg az oroszlán torkából,
engem, a megalázottat, a bölény szarvától!

²³Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet,
a gyülekezetben hadd dicsérjelek:

²⁴Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt,
Jákob minden utóda, magasztaljátok őt!
Félje őt Izrael minden utóda,

²⁵Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát,
nem fordítja el tőle tekintetét,
és meghallgatja, amikor hozzá kiált.

²⁶Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben;
amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.

²⁷Jóllakásig esznek majd a szegények,
akik keresik az Urat, dicsérik majd őt:
»Éledjen fel szívük mindörökre!«

²⁸Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa,
és leborul színe előtt
a nemzetek valamennyi családja.

²⁹Mert az Úré a királyi hatalom,
és ő uralkodik a nemzeteken.

³⁰Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak;
leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak.
Neki él majd a lelkem,

³¹Neki szolgálnak majd utódaim.
Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,

³²az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek:
»Így cselekedett az Úr!«

22. zsoltár

²Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől? ³Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet. ⁴Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik. ⁵Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket. ⁶Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak. ⁷De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje. ⁸Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét. ⁹„Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!” ¹⁰Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén. ¹¹A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem. ¹²Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség! ¹³Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak. ¹⁴Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné. ¹⁵Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben. ¹⁶Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt. ¹⁶Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, ¹⁶és a halál porába fektettek. ¹⁸Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, ¹⁹elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek. ²⁰Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre! ²¹Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet! ²²Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától! ²³Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged. ²⁴Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse! ²⁵Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott. ²⁶A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam. ²⁷A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké! ²⁸A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse, ²⁹hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken. ³⁰Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni. ³¹Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek, ³²igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe.

22. zsoltár

²Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! ³Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. ⁴Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. ⁵Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. ⁶Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. ⁷De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. ⁸Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: ⁹Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! ¹⁰Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. ¹¹Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. ¹²Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! ¹³Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. ¹⁴Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. ¹⁵Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. ¹⁶Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. ¹⁷Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. ¹⁸Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. ¹⁹Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. ²⁰Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! ²¹Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! ²²Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat! ²³Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. ²⁴Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind! ²⁵Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja. ²⁶Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. ²⁷Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! ²⁸A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége. ²⁹Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. ³⁰Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. ³¹Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. ³²Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

22. zsoltár

²Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. ^{(Máté 27,46; Márk 15,34)} ³Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. ^{(Jób 19,7)} ⁴Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol. ^{(1Kir 9,3)} ⁵Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket. ^{(Zsid 1,8)} ⁶Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. ^{(Zsolt 107,6)} ⁷De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. ^{(Ésa 53,2.3; Máté 27,39.40.43)} ⁸A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: ^{(Zsolt 109,24.25)} ⁹Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! ^{(Zsolt 42,4)} ¹⁰Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin. ^{(Zsolt 71,6)} ¹¹Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem. ^{(Zsolt 31,15; Ésa 49,1)} ¹²Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen. ¹³Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. ^{(Józs 17,5; Ámós 4,4)} ¹⁴Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. ^{(Máté 27,22)} ¹⁵Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. ^{(Zsolt 40,13)} ¹⁶Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. ^{(Zsolt 32,4;102,4-6)} ¹⁷Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. ^{(Ján 19,18; Jel 1,7)} ¹⁸Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. ^{(Zsolt,22 8. 9.)} ¹⁹Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. ^{(Ján 19,23.24)} ²⁰De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. ²¹Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. ^{(Zsolt,22 17. Zsolt. 40,14.)} ²²Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. ^{(Zsolt 58,7)} ²³Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. ^{(Zsolt 116,12-14; Zsid 2,11.12)} ²⁴Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata! ^{(Zsolt 32,1;139,19.20)} ²⁵Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. ^{(Zsolt 9,13;40,18)} ²⁶Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt. ^{(Zsolt 56,13.14)} ²⁷Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké! ^{(Zsolt,22 25. Ésa. 65,13.)} ²⁸Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége. ^{(Zsolt 72,11; Malak 1,11)} ²⁹Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. ^{(Zsolt 24,1.2)} ³⁰Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. ³¹Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. ^{(Zsolt 110,2.3)} ³²Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ^{(Zsolt 69,37;102,29;Zsolt 52,11)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

A) Iz 53,2-5 (Iz 53,2-4a)

²Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás,
és mint a gyökér a szomjas földből;
nem volt szép alakja, sem ékessége,
hogy megnézzük őt,
és nem volt olyan külseje,
hogy kívánjuk őt.

³Megvetett volt, és utolsó az emberek között,
fájdalmak férfia és betegség ismerője,
aki elől elrejtettük arcunkat;
megvetett volt, és nem becsültük őt.

⁴Pedig a mi betegségeinket ő viselte,
és a mi fájdalmainkat ő hordozta;
mi mégis megvertnek tekintettük,
Istentől sújtottnak és megalázottnak.

⁵De őt a mi vétkeinkért szúrták át,
a mi bűneinkért törték össze;
a mi békességünkért érte fenyítés,
és az ő sebe által gyógyultunk meg.

A) Iz 53,2-5 (Iz 53,2-4a)

²Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. ³Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. ⁴Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. ⁵Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

A) Iz 53,2-5 (Iz 53,2-4a)

²Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. ³Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. ⁴Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. ⁵Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.

A) Iz 53,2-5 (Iz 53,2-4a)

²Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! ^{(Ésa 52,14)} ³Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. ^{(Ésa 51,8; Jer 6,14; Zsolt 22,7.8.15.16.18;38,3-9.11;39,12; Siral 3,4.12)} ⁴Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! ^{(Ésa 6,7; Máté 8,17)} ⁵És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. ^{(Róm 4,25.1Kor;15,3.1Pét;2,24)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Mt 26,26-29

²⁶Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem.« ²⁷Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. ^{(Kiv 24,8; Jer 31,31)} ²⁹Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában.«

B) Mt 26,26-29

²⁶Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” ²⁷Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. ²⁹Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”

B) Mt 26,26-29

²⁶Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, a tanítványoknak adta, és így szólt:
– Vegyétek, egyétek, ez az én testem!
²⁷Azután vette a kelyhet, hálát adván odaadta nekik, és ezt mondta:
– Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, a szövetség vére, ami sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára! ²⁹De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből addig a napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.

B) Mt 26,26-29

B)! Az eukarisztia alapítása.

²⁶Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” ²⁷Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik: ²⁸„Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára. ²⁹Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”

B) Mt 26,26-29

²⁶Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! ²⁷Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. ²⁹De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.

B) Mt 26,26-29

²⁶Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. ^{(1Kor 11,23-25)} ²⁷És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; ²⁸Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. ^{(2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11)} ²⁹Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában. ^{(Mát 7,28.29)}

Ének

Csönd

Dicsőítés

Megváltó Krisztusunk, meghaltál, mint a földre hullott búzaszem, veled egyesülve életünk bő termést hoz. Áldunk téged, Urunk!
Krisztus, te alászálltál az emberi lét legmélyére, te eljössz a magukra hagyottakhoz és az elveszettekhez. Áldunk téged, Urunk!
Szeretetedben magadra vetted bűneinket, ártatlanul szenvedted el a halált, hogy megszabadíts a haláltól. Áldunk téged, Urunk!
Szereteted által legyőzted a gonoszságot és a gyűlöletet, és örökké élsz az Atyánál. Áldunk téged, Urunk!
Jóságodban meghallod kiáltásunkat, és nehézségeinkben nem hagysz magunkra, arcod fényével beragyogsz minket. Áldunk téged, Urunk!

Miatyánk

Záróima

Jézus, szívünk öröme, szegényként és egyben föltámadottként mellettünk maradsz. Nem csak részben, hanem egészen élő emberré akarsz minket formálni. És ha netán eltávolodnánk tőled, hívsz, hogy maradjunk szorosan melletted és kövessünk.

Vagy: Krisztus, te mindent odaadsz: még életedet és soha el nem múló megbocsátásodat is. És dadogva válaszolunk: Krisztus, te tudod, hogy szeretlek, talán nem úgy, ahogy szeretnélek, de szeretlek.

Vagy: Áldj meg minket, Jézus Krisztus, aki szenvedésedben sem hibáztattál senkit! Eljössz, hogy velünk szenvedj és meggyógyíts együttérzéseddel.

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

142. zsoltár

²Szavammal az Úrhoz kiáltok,
szavammal az Úrhoz könyörgök.

³Színe elé öntöm imádságomat,
nyomorúságomat feltárom előtte.

⁴Ha lelkem elcsügged bennem,
te ismered ösvényeimet.
Azon az úton, amelyen járok,
titkon tőrt vetettek nekem.

⁵Fürkészve tekintek jobbra,
de nincs, aki észrevenne!
Nincs számomra menedék,
nem akad, aki életemmel törődne.

⁶Hozzád kiáltok, Uram,
Mondom: »Te vagy az én bizodalmam,
osztályrészem az élők földjén.

⁷Méltasd figyelemre könyörgésemet,
mert nagyon megaláztak engem.
Szabadíts meg üldözőimtől,
mert erősebbek nálam.

⁸Vezess ki a börtönből,
hogy dicsérjem nevedet;
Körülvesznek majd az igazak,
Amikor jót teszel velem.«

142. zsoltár

²Hangos szóval kiáltok az Úrhoz, hangos szóval könyörgök az Úrhoz! ³Kiöntöm előtte panaszomat, feltárom előtte gondjaimat. ⁴Ha aggódás tölti is el lelkem, te mégis ismered útjaimat. Az útra, amelyen haladok, titokban csapdát állítottak. ⁵Ha jobbra tekintek és nézem: nincs senki, aki törődnék velem. Sehol egy hely, ahol menedéket lelnék, senki, aki gondolna életemre. ⁶Uram, hozzád kiáltok és mondom: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában. ⁷Halld meg panaszom, mert nagy a nyomorúságom. Ments meg az üldözőktől, akik hatalmasabbak nálam. ⁸Vezess ki börtönömből, s akkor hálát adok nevednek. az igazak körém gyűlnek, mivel jót tettél velem.

142. zsoltár

²Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz. ³Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat. ⁴Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok. ⁵Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem. ⁶Hozzád kiáltok, URam, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén. ⁷Figyelj esedezésemre, mert igen elesett vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam! ⁸Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.

142. zsoltár

²Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz. ³Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat, ^{(Zsolt 2,19)} ⁴Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém. ^{(Zsolt 40,13)} ⁵Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem. ^{(Zsolt 21,18)} ⁶Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén; ^{(Zsolt 16,5)} ⁷Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál! ^{(1Sám 23,26)} ⁸Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) Fil 2,5-11

⁵Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt,

⁶aki, bár Isten alakjában létezett,
nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell,

⁷hanem kiüresítette önmagát,
szolgai alakot vett fel,
és hasonló lett az emberekhez,
külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.

⁸Megalázta magát, engedelmes lett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.

⁹Ezért Isten felmagasztalta őt,
és olyan nevet adott neki,
amely minden más név fölött van,

¹⁰hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd
az égben, a földön és az alvilágban,

¹¹és minden nyelv vallja,
hogy »Jézus Krisztus az Úr!«
az Atyaisten dicsőségére.

A) Fil 2,5-11

⁵Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. ⁶Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, ⁷hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. ⁸Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. ⁹Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, ¹⁰hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, ¹¹s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

A) Fil 2,5-11

⁵Az az érzület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt!

⁶Ő, jóllehet Istenhez hasonló,
Istennel való egyenlőségét nem a saját javára használta fel,
⁷hanem rabszolgasorsot öltve magára
kiüresítette önmagát.
Emberekhez lett hasonló,
és magatartásában is embernek bizonyult.
⁸Megalázta magát:
engedelmeskedett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.
⁹Ezért magasztalta fel Isten mindenek fölé,
és olyan nevet adott neki,
amely minden név fölött áll,
¹⁰hogy Jézus nevére
minden térd meghajoljon
a mennyben, a földön és az alvilágban;
¹¹és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus úr
az Atyaisten dicsőségére.

A) Fil 2,5-11

A)! Krisztus példája.

⁵Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt. ⁶Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, ⁷inkább szolgai alakot öltve kifosztotta önmagát és hasonló lett az emberekhez: ⁸külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. ⁹Ezért Isten fölmagasztalta és minden nevet fölülmúló nevet adott neki: ¹⁰Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, ¹¹s minden nyelv hirdesse Isten, az Atya dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

A) Fil 2,5-11

⁵Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: ⁶aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, ⁷hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; ⁸megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. ⁹Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, ¹⁰hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; ¹¹és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

A) Fil 2,5-11

⁵Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, ^{(1Pét 2,21; Kol 3,13; Zsid 12,2)} ⁶A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, ^{(Ján 1,1-3; Róm 15,2.3.1Kor;8,6; Róm 8,3; Gal 4,4; Kol 1,13-20; Ján 17,5)} ⁷Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; ^{(Zsid 2,9-14; Róm 5,15.1Kor;15,21.2Kor;13,4; Róm 6,9; Csel 26,23)} ⁸És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. ^{(Zsid 12,2; Eféz 6,5; Róm 6,16;5,19; Ján 4,34;15,20.2Tim;2,9)} ⁹Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; ^{(Fil 3,21; Róm 8,17; Ésa 53,7-12; Zsid 2,9; Eféz 1,20-22; Mát 23,12; Jak 4,10; Ján 13,31.32; Jel 3,12; Ésa 42,8; Csel 2,36; Jel 19,16)} ¹⁰Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. ^{(Ésa 45,23; Róm 14,11; Eféz 3,14; Csel 2,21;7,59;9,14.21; Ján 14,13.1Kor;8,6; Eféz 1,20.21;3,10.1Pét;3,22; Jel 5,8.11.13)} ¹¹És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. ^{(Csel 2,36.1Kor;8,6;12,3; Róm 10,9.2Kor;4,5.1Kor;15,27.28)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Jn 13,1.3-5.12-15 (Jn 13,3-5)

¹A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, bár szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. ³Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy, ⁴fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. ⁵Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a derekára kötött kendővel. ¹²Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: »Tudjátok-e, mit tettem veletek? ¹³Ti úgy hívtok engem: ‘Mester’ és ‘Úr’, és jól mondjátok, mert az vagyok. ¹⁴Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. ¹⁵Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

B) Jn 13,1.3-5.12-15 (Jn 13,3-5)

B)! A lábmosás.

¹Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. ³Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. ⁴Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. ⁵Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. ¹²Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, mit tettem veletek? ¹³Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. ¹⁴Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. ¹⁵Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.

B) Jn 13,1.3-5.12-15 (Jn 13,3-5)

¹A húsvét ünnepe előtt Jézus annak tudatában, hogy eljött az ő órája, amelyben át kellett mennie e világból az Atyához, mivel szerette övéit e világban, a végsőkig szerette őket, ³Jézus annak tudatában, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez tér vissza: ⁴felkelt az asztaltól, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát, ⁵aztán vizet öntött egy mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és megtörölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. ¹²Miután megmosta a lábukat, felvette felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik:
– Értitek, mit tettem veletek? ¹³Ti így hívtok engem, „Mester”, és „Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok. ¹⁴Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. ¹⁵Példát adtam nektek, hogy annak erejében, amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

B) Jn 13,1.3-5.12-15 (Jn 13,3-5)

B)! A lábmosás.

¹Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket mindvégig szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét. ³Jézus annak tudatában, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött és Istenhez megy, ⁴fölkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. ⁵Aztán vizet öntött egy mosdótálba és mosni kezdte tanítványainak lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte.

B)! A lábmosás tanulsága.

¹²Miután megmosta lábukat, fölvette felsőruháját és újra leült. ¹³Azután így szólt: „Megértettétek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek, az vagyok. ¹⁴Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. ¹⁵Példát adtam nektek: amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

B) Jn 13,1.3-5.12-15 (Jn 13,3-5)

B)! Jézus megmossa tanítványai lábát

¹Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. ³Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, ⁴felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, ⁵azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel.

B)! A Mester és tanítványai

¹²Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek? ¹³Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok. ¹⁴Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. ¹⁵Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

B) Jn 13,1.3-5.12-15 (Jn 13,3-5)

¹A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. ^{(Mát 26,2; Márk 14,1; Luk 22,1)} ³Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, ^{(Ján 3,35;17,2; Mát 11,27;28,18)} ⁴Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. ^{(Mát 26,47; Márk 14,43; Luk 22,47; Csel 1,16)} ⁵Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve. ¹²Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? ^{(Mát 26,52)} ¹³Ti engem így hívtok: Mester, és Uram . És jól mondjátok, mert az vagyok. ^{(Mát 23,8-10;1Kor 8,6)} ¹⁴Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. ¹⁵Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. ^{(Ján 11,49.50)}

Ének

Csönd

Dicsőítés

Tekintsünk Jézus Krisztusra, Urunkra: a neki szánt örömről lemondva elszenvedte a kereszthalált, nem tekintve annak kegyetlenségére. Megfeszített Urunk, dicsőítünk téged!
Jézus Krisztus, te egyszerűségben születtél, hogy megszégyenítsd a hatalmasokat, a kicsinyeket pedig fölmagasztald. Megfeszített Urunk, dicsőítünk téged!
Közöttünk éltél, meggyógyítottad a betegeket, jó hírt hoztál a szegényeknek és szabadulást a foglyoknak. Megfeszített Urunk, dicsőítünk téged!
Eljöttél, hogy megold mindenfajta rabság láncait, és csillapítsd a szükséget szenvedők éhségét. Megfeszített Urunk, dicsőítünk téged!
Türelmes és jóságos Jézus, te a legvégsőkig megbocsátottál. Megfeszített Urunk, dicsőítünk téged!
Jóságos és könyörületes Jézus, magadhoz hívod a megfáradtakat és a súlyos terhet hordozókat. Megfeszített Urunk, dicsőítünk téged!
Te, akit pénzért elárultak, bíróság elé hurcoltak és keresztre feszítettek, szolgálni jöttél a világra, hogy életedet adjad értünk. Megfeszített Urunk, dicsőítünk téged!
Mindenség Ura, Jézus, föltámadtál a halálból, és az Atyánál lakozol, ahol lakást készítesz nekünk. Megfeszített Urunk, dicsőítünk téged!

Miatyánk

Záróima

Minden szeretet Istene, miért várnánk arra, hogy megváltozzon a szívünk, és belőled éljünk? Mindent megadsz ahhoz, hogy sebeink begyógyuljanak.

Vagy: Áldj meg minket, Jézus Krisztus, jelenléted tüzében elégeted az élet megpróbáltatásait!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

116. zsoltár

^1bSzeretem az Urat, mert meghallgatta
könyörgésem szavát.

²Mert felém fordította fülét
azon a napon amelyen segítségül hívtam.

³Körülvettek engem a halál gyötrelmei,
rám találtak az alvilág veszedelmei.
Szorongatásba és nyomorúságba jutottam,

⁴de segítségül hívtam az Úr nevét:
»Uram, szabadíts meg engem!«

⁵Irgalmas az Úr és igaz,
megkönyörül a mi Istenünk.

⁶Megoltalmazza az Úr a kicsinyeket,
megaláztatásomban megszabadított engem.

⁷Térj vissza, lelkem, nyugalmadba,
mert az Úr jót tett veled.

⁸Megmentett engem a haláltól,
szememet a könnyhullatástól,
lábamat az elbukástól.

⁹Az Úr kedvében járok
az élők földjén.

¹⁰Hittem, még ha így is szóltam:
»Nagyon nagy megalázás ért!«

¹¹Elkeseredésemben azt mondtam:
»Hazug minden ember!«

¹²Mivel viszonozzam az Úrnak
mindazt, amit velem cselekedett?

¹³Fölemelem a szabadulás kelyhét,
és segítségül hívom az Úr nevét.

¹⁴Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat
egész népe előtt.

¹⁵Az Úr szemében drága dolog,
szentjeinek halála.

¹⁶Én is, Uram, a te szolgád vagyok,
szolgád vagyok és szolgálód fia.
Széttörted bilincseimet:

¹⁷a hála áldozatát mutatom be neked,
és segítségül hívom az Úr nevét.

¹⁸Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat
egész népe előtt

¹⁹az Úr házának udvaraiban,
tebenned, Jeruzsálem.

116. zsoltár

^1bSzeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat. ²Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam. ³Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben. ⁴Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: „Ó Uram, mentsd meg életemet!” ⁵Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom. ⁶Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott. ⁷Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled. ⁸Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól. ⁹[És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.] ¹⁰Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: „Mély megaláztatásban lett részem.” ¹¹Kétségbeesésemben ezt mondtam: „Az emberek gonoszak mind.” ¹²Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem? ¹³Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. ¹⁴[Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.] ¹⁵Az Úr szemében drága dolog az igazak halála. ¹⁶Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet, ¹⁷dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét. ¹⁸Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt. ¹⁹Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem!

116. zsoltár

Hálaadás és fogadalom

^1bSzeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. ²Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. ³Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban van részem. ⁴De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó, URam, mentsd meg életemet! ⁵Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk. ⁶Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. ⁷Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR! ⁸Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, ⁹az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén. ¹⁰Hittem, ha így szólok is: Igen elesett vagyok! ¹¹Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug! ¹²Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett? ¹³A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem. ¹⁴Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében. ¹⁵Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát. ¹⁶Ó, URam, én a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálóleányod fia: levetted rólam a bilincset. ¹⁷Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirdetem. ¹⁸Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében, ¹⁹az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat!

116. zsoltár

¹Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. ²Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben. ^{(Zsolt 40,6;71,15)} ³Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. ^{(2Sám 22,5.6; Zsolt 18,5.6)} ⁴És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet! ⁵Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. ⁶Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem. ^{(Zsolt 101,4-8; Jel 2,6)} ⁷Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled. ^{(Zsolt 13,6)} ⁸Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől: ^{(Zsolt 26,2)} ⁹Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén. ¹⁰Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék. ^{(2Kor 4,13)} ¹¹Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug. ^{(Róm 3,4)} ¹²Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? ¹³A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. ^{(Róm 3,13; Jak 3,8)} ¹⁴Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt. ^{(Zsolt 22,26)} ¹⁵Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála. ^{(Zsolt 7,16.17)} ¹⁶Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet. ¹⁷Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. ^{(2Sám 7,9)} ¹⁸Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt, ^{(Zsolt 50,14)} ¹⁹Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat! ^{(Zsolt 7,16.17)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

A) Jób 19,25-27

²⁵Mert tudom, hogy megváltóm él,
s a végső napon felkelek a földről;

²⁶és ismét körülvesz a bőröm,
és saját testemben látom meg Istenemet;

²⁷én magam látom meg őt,
és önnön szemem nézi őt, és nem más!
E reményem van eltéve keblemben!

A) Jób 19,25-27

²⁵Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön. ²⁶Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent. ²⁷Látni fogom, s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet.

A) Jób 19,25-27

²⁵Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, ²⁶és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. ²⁷Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár veséim is megemésztetnek.

A) Jób 19,25-27

²⁵Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. ²⁶És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. ^{(Zsolt 17,15; Dán 12,2; Csel 24,15)} ²⁷A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Lk 23,33-46 (Lk 23,44-46)

³³Amikor a Koponyahelynek nevezett helyhez értek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. ³⁴Jézus ekkor így szólt: »Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.«
A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk. ^{(Zsolt 22,19)} ³⁵A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: »Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!« ^{(Zsolt 22,8)} ³⁶A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, ³⁷és azt mondták: »Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!« ³⁸Felirat is volt fölötte: »Ez a zsidók királya.«
³⁹A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: »Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!« ⁴⁰De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: »Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! ⁴¹Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.« ⁴²Aztán így szólt: »Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.« ⁴³Ő azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!«
⁴⁴A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig. ⁴⁵A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. ⁴⁶Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!«E szavakkal kilehelte a lelkét.
^{(Zsolt 31,6}<fs)}

B) Lk 23,33-46 (Lk 23,44-46)

³³Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. ³⁴Jézus pedig mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” Ruháján sorsot vetve megosztoztak. ³⁵A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat megmentett – mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” ³⁶Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: ³⁷„Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!” – mondták. ³⁸Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: „Ez a zsidók királya.” ³⁹Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” ⁴⁰A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. ⁴¹Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.” ⁴²Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” ⁴³Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”

B)! Jézus halála.

⁴⁴A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. ⁴⁵A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. ⁴⁶Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét.

B) Lk 23,33-46 (Lk 23,44-46)

³³Amikor a Koponyának nevezett helyre értek, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket. Az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. ³⁴Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”? Sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.
³⁵A nép ott állt, és nézte. A főemberek pedig így csúfolták: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő Isten kiválasztott Messiása!” ³⁶Kigúnyolták a katonák is. Odamentek hozzá, silány bort vittek neki, ³⁷és így szóltak: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!” ³⁸Felirat is volt a feje fölött:
„Ez a zsidók királya.” ³⁹A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta:
– Te vagy a Messiás, nem? Mentsd meg magadat és minket is!
⁴⁰De a másik megrótta:
– Nem féled Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! ⁴¹Mi jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.
⁴²Majd így szólt:
– Jézus, emlékezz meg rólam, amikor országodba jutsz!
⁴³Ő így felelt:
– Bizony, mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
⁴⁴Már majdnem dél volt. Sötétség lett az egész földön délután három óráig, ⁴⁵mert a nap elhomályosodott. A Templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. ⁴⁶Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkem! Ezekkel a szavakkal meghalt.

B) Lk 23,33-46 (Lk 23,44-46)

B)! Jézust keresztre feszítik.

³³Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. ³⁴Jézus akkor fölkiáltott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin. ³⁵A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. „Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten kiválasztottja.” ³⁶A katonák is elébe állva gúnyolták és ecettel kínálták. ³⁷„Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat.” ³⁸Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: „Ez a zsidók királya.” ³⁹Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” ⁴⁰A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: „Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? ⁴¹Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett.” ⁴²Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.” ⁴³Erre ő így felelt: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.”

B)! Jézus halála.

⁴⁴A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. ⁴⁵A Nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt. ⁴⁶Jézus akkor hangosan fölkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét.

B) Lk 23,33-46 (Lk 23,44-46)

³³Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. ³⁴Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin.
³⁵A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja! ³⁶Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, ³⁷és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat! ³⁸Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.
³⁹A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! ⁴⁰De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! ⁴¹Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. ⁴²Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! ⁴³Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.

B)! Jézus halála (Mt 27,45-56; Mk 15,33-41; Jn 19,28-30)

⁴⁴Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. ⁴⁵A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. ⁴⁶Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt.

B) Lk 23,33-46 (Lk 23,44-46)

³³Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. ^{(Mát 27,32-43; Márk 15,22-32; Ján 19,17-27;Ésa 53,12)} ³⁴Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot. ^{(Mát 5,44;Zsolt 22,19)} ³⁵És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. ^{(Luk 9,16.33;Csel 10,38)} ³⁶Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt. ^{(Zsolt 69,22)} ³⁷És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! ^{(Mát 27,39-44)} ³⁸Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. ^{(Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19)} ³⁹A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! ^{(Luk 1,19)} ⁴⁰Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! ^{(Luk 17,21.23)} ⁴¹És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. ^{(Luk,23 33.;Luk,23 14. 15.)} ⁴²És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! ^{(Luk 10,25.38)} ⁴³És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. ^{(Mát 3,17; Luk 3,22;2Móz 33,20.1Tim;6,16.1Ján;4,12)} ⁴⁴Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. ^{(Mát 27,45-54; Márk 15,33-39; Ján 19,28-30)} ⁴⁵És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. ^{(2Krón 3,14; Mát 27,51-53)} ⁴⁶És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. ^{(Mát 27,50; Márk 15,37; Ján 19,30; Zsolt 31,6)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Krisztus, életed nem volt diadalmenet, keresztet hordoztál, taníts minket a te utadon járni!
Krisztus, te a szenvedésben is hűséges maradtál, te lettél örök időkre a megváltás forrása.
Krisztus, amikor bántalmaztak, nem szitkozódtál, taníts minket a legvégsőkig megbocsátani!
Krisztus, látod szenvedéseinket és terheinket, járd velünk utunkat!
Krisztus, te látod azok boldogtalanságát, akiknek idegenben kell élniük, és elhagyatottak, vedd magadra szenvedéseiket!
Krisztus, ha gond vagy hazugság választana el tőled, küld el nekünk Szentlelkedet!
Krisztus, te vagy az élet teljessége azoknak, akik téged követnek. Taníts minket bizalmadból élni!
Krisztus, életünk veled együtt el van rejtve Istennél. Ez a legnagyobb öröm, amit senki nem vehet el tőlünk.

Miatyánk

Záróima

Minden élő Istene, hogyan lehetünk az Evangélium tanúi egy olyan világban, amelyben az ártatlanok érthetetlenül szenvednek? Add, hogy életünk által Krisztus együttérzését tükrözzük ezen a földön!

Vagy: Erősíts meg, örök Isten, csöndben és békességben várjuk, hogy a föltámadás fénye ránk ragyogjon!

Vagy: Jézus Krisztus, nem azért jöttél a földre, hogy a világot megítéld, hanem hogy általad, a Föltámadott által minden ember megváltást és kiengesztelődést nyerjen. És amikor a megbocsátó szeretet evangéliumi lánggal ég, még a megpróbáltatásokat megélt szív is újjáéled.