Húsvét

A Húsvét vigíliáját követő egész hét a Föltámadás nagy ünnepe. A Mennybemenetel napja emlékeztet minket arra, hogy az Atyához fölemeltetett Krisztus tanúi vagyunk ezen a földön.

Húsvéti időben az alábbi imaóravázlatok közül választhat:

1 2 3 4 5 6 7

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

118. zsoltár

¹Magasztaljátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló!

²Mondja hát Izrael, hogy jó,
hogy irgalma örökkévaló!

³Mondja hát Áron háza,
hogy irgalma örökkévaló!

⁴Mondják hát, akik félik az Urat,
hogy irgalma örökkévaló!

⁵Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat,
s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett.

⁶Az Úr velem van, nem félek,
ember mit árthatna nekem?

⁷Az Úr az én segítőm,
s én lenézhetem ellenségeimet.

⁸Jobb az Úrhoz menekülni,
mint emberben reménykedni.

⁹Jobb az Úrhoz menekülni,
mint fejedelmekben reménykedni.

¹⁰Mind körülvettek engem a nemzetek,
de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!

¹¹Körülvettek, bizony körülvettek engem,
de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!

¹²Körülvettek engem, mint a méhek,
föllobbantak, mint a tűz a bozótban,
de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!

¹³Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem,
de az Úr megsegített engem!

¹⁴Az Úr az én erőm és dicsőségem,
ő lett az én szabadítóm.

¹⁵Ujjongás és diadal szava
hangzik az igazak sátraiban:
»Az Úr jobbja győzelmet szerzett,

¹⁶az Úr jobbja fölmagasztalt engem,
az Úr jobbja győzelmet szerzett!«

¹⁷Nem halok meg, hanem élek,
és hirdetem az Úr tetteit.

¹⁸Az Úr nagyon megfenyített engem,
de nem engedett át a halálnak.

¹⁹Nyissátok meg előttem az igazság kapuit,
hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat.

²⁰Ez az Úr kapuja,
az igazak lépnek be rajta.

²¹Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem,
és szabadítóm lettél.

²²A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett.

²³Az Úr műve ez,
csodálatos a mi szemünkben.

²⁴Ezt a napot az Úr adta,
ujjongjunk és vigadjunk rajta!

²⁵Nyújts, ó Uram, segítséget,
adj, ó Uram, jó sikert!

²⁶Áldott, aki az Úr nevében jön!
Áldunk az Úr házából titeket.

²⁷Az Úr Isten világosított meg minket.
Álljatok sort az ünnepi lombokkal,
egészen az oltár szarváig.

²⁸Istenem vagy te, hálát adok neked,
Istenem vagy te, magasztallak téged.

²⁹Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló.

¹Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart. ²Mondja Izrael háza: irgalma örökké tart. ³Mondja Áron háza: irgalma örökké tart. ⁴Mondják, akik félik az Urat: irgalma örökké tart. ⁵Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, meghallgatott és tág teret adott nekem. ⁶Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? ⁷Az Úr velem van, segítségemre jön; ellenfelem szégyenben marad. ⁸Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint az emberekre számítani. ⁹Jobb az Úrnál keresni menedéket, mint fejedelmekre építeni. ¹⁰A pogányok mind körülvettek, de az Úr nevében eltiportam őket. ¹¹Minden oldalról szorongattak, de az Úr nevében eltiportam őket. ¹²Úgy rontottak rám, mint a méhrajok, úgy lobogtak, mint a tűz a bozót alatt, de az Úr nevében eltiportam őket. ¹³Megütöttek, nagyon megütöttek, összeestem, de az Úr segített. ¹⁴Bátorítóm és erősségem az Úr, ő lett szabadítóm. ¹⁵Halljátok, mekkora az örömujjongás az igazak sátraiban: „Az Úr jobbja erősnek bizonyult, ¹⁶az Úr magasra emelte jobbját, igen, az Úr jobbja erősnek bizonyult.” ¹⁷Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. ¹⁸Megfenyített az Úr, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak. ¹⁹Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak. ²⁰Ez az Úrhoz vezető kapu, az igazak mennek be rajta. ²¹Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm. ²²A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett. ²³Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben. ²⁴Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne! ²⁵Uram, küldj szabadulást, Uram, adj áldást és kegyelmet! ²⁶Áldott, aki az Úr nevében jön! Az Úr házából megáldunk titeket. ²⁷Az Úr az Isten, az ő fénye világít nekünk. Álljatok be a menetbe, legyen zöld ág a kezetekben, egészen az oltár szarváig! ²⁸Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, hálaénekkel dicsőítelek! ²⁹Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.

118. zsoltár

Hálaadás a templomban

¹Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! ²Mondja hát Izráel, hogy örökké tart szeretete! ³Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete! ⁴Mondják hát, akik félik az URat, hogy örökké tart szeretete! ⁵Nyomorúságomban az URat hívtam segítségül. Az ÚR meghallgatott, tágas térre vitt engem. ⁶Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem? ⁷Velem van az ÚR, segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre. ⁸Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. ⁹Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni. ¹⁰Sok nép vett körül engem, de az ÚR nevében szembeszállok velük! ¹¹Körülvettek, be is kerítettek, de az ÚR nevében szembeszállok velük! ¹²Körülvettek, mint a méhek, de elhamvadnak, mint az égő bozót. Az ÚR nevében szembeszállok velük! ¹³Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az ÚR megsegített engem. ¹⁴Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. ¹⁵Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! ¹⁶Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! ¹⁷Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit! ¹⁸Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak.

Bevonulás a templomba

¹⁹Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak! ²⁰Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta. ²¹Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. ²²Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. ²³Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. ²⁴Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! ²⁵Ó, URam, segíts meg! Ó, URam, adj szerencsét! ²⁶Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából. ²⁷Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz! ²⁸Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged! ²⁹Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

118. zsoltár

¹Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme! ^{(Zsolt 106,1)} ²Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme! ^{(Zsolt 92,13-16)} ³Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme! ⁴Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme! ^{(2Móz 30,7.9;Zsolt 134,2)} ⁵Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr. ^{(Zsolt 116,3.4.6)} ⁶Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? ^{(Zsolt 56,5.12)} ⁷Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre. ^{(Péld 10,20)} ⁸Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. ^{(Zsolt 62,9.10;146,3-5; Jer 17,5.7)} ⁹Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni. ^{(Zsolt 88,6.7; Ésa 27,19)} ¹⁰Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket. ^{(Zsolt 123,2)} ¹¹Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket. ^{(Zsolt 140,6)} ¹²Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket. ^{(Zsolt 7,17)} ¹³Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem. ^{(1Sám 24,4; Zsolt 57,1)} ¹⁴Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul. ^{(2Móz 15,2; Ésa 12,2)} ¹⁵Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! ^{(Zsolt 2,19)} ¹⁶Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! ^{(Luk 1,51)} ¹⁷Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! ¹⁸Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak. ^{(Zsolt 16,5)} ¹⁹Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat! ^{(1Sám 23,26)} ²⁰Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon. ²¹Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél! ^{(2Sám 23,1;Zsolt 50,15)} ²²A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett! ^{(Máté 21,42; Márk 12,10; Luk 20,17; Csel 4,11; Róm 9,33.1Pét;2,4.7)} ²³Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! ^{(1Sám 23,7.8;24,3)} ²⁴Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen! ^{(1Sám 26,19;27,1.2)} ²⁵Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt! ^{(Zsolt 78,12-27;119,52)} ²⁶Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok! ^{(Máté 21,9)} ²⁷Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához. ^{(Zsolt 28,1)} ²⁸Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged. ^{(Zsolt,118 9.)} ²⁹Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme! ^{(1Sám 26,10.11)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) Kol 3,1-4

¹Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve. ^{(Zsolt 110,1)} ²Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. ³Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. ⁴Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben.

A) Kol 3,1-4

A)! A régi és az új ember.

¹Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. ²Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. ³Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. ⁴Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.

A) Kol 3,1-4

¹Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki az Isten jobbján ül! ²A fenti dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel! ³Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal együtt Istenben van elrejtve. ⁴Amikor Krisztus, életetek, nyilvánvalóvá válik, akkor vele együtt ti is nyilvánvalóvá váltok a dicsőségben.

A) Kol 3,1-4

A)! A régi és az új ember.

¹Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. ²Ami odafönn van, azzal törődjetek, ne a földiekkel. ³Hiszen meghaltatok és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve. ⁴Amikor Krisztus, a mi életünk, megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

A) Kol 3,1-4

A)! A Krisztusban elrejtett élet

¹Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. ²Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! ³Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. ⁴Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

A) Kol 3,1-4

¹Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, ^{(Kol 1,5;2,12.20; Gal 4,26; Fil 3,14.2Kor;4,18.1Kor;2,9; Mát 6,20.33; Róm 8,34.1Kor;15,25; Zsolt 110,1)} ²Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. ^{(Fil 3,19.1Ján;2,15.1Kor;3,22;6,12;7,31)} ³Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. ^{(Kol,3 1. Gal. 2,20. Róm. 6,10. 8,17. 14,9. 2 Kor. 13,4. 1 Ján. 3,2. 1 Kor. 1,7. Ján. 1,18.)} ⁴Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. ^{(Kol,3 1. 3. Kol 1,27. Ján. 14,6. 11,25. 1 Kor. 15,22. 51-54. Róm. 8,17. 18. 19. 2 Kor. 5,1. Fil. 3,21.)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Jn 20,1-10 (Jn 20,3-8)

¹Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. ²Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: »Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!« ³Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. ⁴Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. ⁵Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. ⁶Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat ⁷és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összegöngyölve. ⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. ⁹Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból. ¹⁰A tanítványok ezután ismét hazamentek.

B) Jn 20,1-10 (Jn 20,3-8)

B)! Az üres sír.

¹A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. ²Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” ³Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. ⁴Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. ⁵Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. ⁶Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot ⁷meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. ⁸Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. ⁹Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. ¹⁰Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

B) Jn 20,1-10 (Jn 20,3-8)

¹A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. ²Ezért elfutott, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk:
– Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!
³Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. ⁴Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány előreszaladt – gyorsabban, mint Péter –, és elsőnek ért a sírhoz. ⁵Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be. ⁶Megérkezett Simon Péter is, aki követte, és bement a sírba. Látta, hogy a leplek ott fekszenek, ⁷és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve egy másik helyen. ⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz. Látta, és hitt. ⁹Még nem tudták ugyanis, hogy az Írás szerint fel kell támadnia a halottak közül. ¹⁰A tanítványok ezután hazamentek.

B) Jn 20,1-10 (Jn 20,3-8)

B)! Péter és János a sírnál.

¹A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. ²Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.” ³Erre Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettő, ⁴de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. ⁵Behajolt és meglátta a gyolcsot, de nem ment be. ⁶Nem sokkal később odaért Simon Péter is, bement a sírba, ⁷és ő is látta a gyolcsot, meg a kendőt, mellyel fejét takarták be. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. ⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt. ⁹Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, amely szerint fel kellett támadnia a halálból. ¹⁰Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

B) Jn 20,1-10 (Jn 20,3-8)

B)! Az üres sír

¹A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. ²Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették. ³Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. ⁴Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. ⁵Behajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be. ⁶Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, ⁷és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. ⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. ⁹Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. ¹⁰A tanítványok ezután hazamentek.

B) Jn 20,1-10 (Jn 20,3-8)

¹A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. ^{(Mát 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1)} ²Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. ^{(Ján 5,24.26; Luk 22,4.52;Ján 5,17;23,8; Márk 12,18)} ³Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. ^{(Luk 24,12)} ⁴Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; ^{(Ján 5,18)} ⁵És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. ⁶Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. ^{(Márk 15,1)} ⁷És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. ^{(Mát 26,57; Luk 3,2; Ján 18,13.24)} ⁸Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. ^{(Márk 11,28)} ⁹Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. ^{(Zsolt 16,10)} ¹⁰Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez. ^{(2Móz 3,6.15.16)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Imádunk téged, megváltó Jézusunk, kereszted által legyőzted a halált. Élő Isten Fia, hozzád kiáltunk!
Te vagy az építők által elvetett kő, aki szegletkővé lettél, add, hogy egyházad élő köveivé lehessünk!
A keresztényekért kérünk, hogy a Föltámadás örömében éljenek, és szeretetük által jelenléted látható jelei legyenek.
Az Egyház felelőseiért kérünk, hogy a Föltámadás megünneplése által minden hívővel együtt megerősödjenek a szolgálatban.
A népek vezetőiért imádkozunk hozzád, add, hogy az igazság és a béke megvalósításán fáradozzanak!
Kérünk téged mindazokért, akik betegségben, szomorúságban, öregkori magányban és otthontalanságban szenvednek. Add, hogy Föltámadásod a vigasz és a megerősödés forrása legyen!

Miatyánk

Záróima

Föltámadt Jézus, néha így kiáltunk hozzád: Nem vagyok méltó, hogy befogadjalak, csak egy szót szólj, és meggyógyulok. Életünk középpontjában Evangéliumod a világosság, Eucharisztiád a jelenlét.

Vagy: Jézus, örömünk, jelenlétedben a megbocsátás tiszta forrására találunk. Isten valóságaira szomjazunk, és fölismerjük a te jelenlétedet, föltámadt Urunk. És ahogy a mandulafa kivirágzik tavasszal, még lelkünk sivatagait is virágba borítod.

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

23. zsoltár

^1bAz Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm,

²zöldellő legelőkön adott nekem helyet,
csöndes vizekhez vezetett engem.

³Felüdítette lelkemet,
és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért.

⁴Járjak bár a halál árnyékában,
nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.
Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem.

⁵Asztalt terítettél számomra
azok előtt, akik szorongatnak engem;
olajjal kented meg fejemet,
és kelyhem csordultig töltötted.

⁶Mert jóságod és irgalmasságod
kísér engem életem minden napján,
hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

23. zsoltár

^1bAz Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, ²zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel

,

³és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. ⁴Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad. ⁵Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted. ⁶Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.

23. zsoltár

A jó pásztor

^1bAz ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. ²Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. ³Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. ⁴Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. ⁵Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. ⁶Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.

23. zsoltár

^1bAz Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. ^{(Zsolt 80,2; Ján 10,11; Jel 7,16.17)} ²Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. ^{(Zsolt 132,8.4Móz;10,35.2Sám;6,15.16)} ³Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. ^{(Jer 31,35)} ⁴Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. ^{(Zsolt 3,6.7;49,16;86,13)} ⁵Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. ^{(Zsolt 92,11)} ⁶Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. ^{(Zsolt 27,4)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) Jel 3,20

²⁰Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem.

A) Jel 3,20

²⁰Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.

A) Jel 3,20

²⁰Íme, az ajtóban állok, és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, ő meg velem.

A) Jel 3,20

²⁰Nézd, az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek és vele étkezem, ő meg velem.

A) Jel 3,20

²⁰Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.

A) Jel 3,20

²⁰Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. ^{(Jel 13,1-11;17,11-14)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Jn 20,19-23a

¹⁹Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« ²⁰Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. ²¹Aztán újra szólt hozzájuk: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« ²²S miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: »Vegyétek a Szentlelket! ²³Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.«

B) Jn 20,19-23a

B)! Jézus megjelenik a tanítványoknak.

¹⁹Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” ²⁰E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. ²¹Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” ²²Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! ²³Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”

B) Jn 20,19-23a

¹⁹Aznap, a hét első napján este ott, ahol összegyűltek a tanítványok, a zsidóktól való félelmükben az ajtókat zárva tartották. Eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk:
– Béke veletek!
²⁰Miután így szólt, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
²¹Jézus erre ismét ezt mondta nekik:
– Béke veletek! Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.
²²Ezt mondván rájuk lehelt, és így folytatta:
– Vegyétek a Szentlelket! ²³Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, és akiket megőriztek, azok megmaradnak.

B) Jn 20,19-23a

B)! Jézus megjelenik az apostoloknak.

¹⁹Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” ²⁰E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. ²¹„Békesség nektek!” – ismételte. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” ²²E szavak után rájuk lehelt és folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. ²³Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.”

B) Jn 20,19-23a

B)! Jézus megjelenik tanítványainak (Mk 16,14; Lk 24,36-49)

¹⁹Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! ²⁰És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. ²¹Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. ²²Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket! ²³Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.

B) Jn 20,19-23a

¹⁹Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! ^{(Márk 16,14; Luk 24,36.1Kor;15,5)} ²⁰És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat. ^{(Ján 5,29)} ²¹Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket. ^{(Ján 17,18)} ²²És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket: ^{(2Móz 25,40)} ²³A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak. ^{(Mát 16,19;18,18)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Krisztus, föltámadásod által megnyitod minden ember előtt Isten országának kapuját. Vezess az Atya dicsőségébe!
Föltámadásod által megerősítetted a tanítványok hitét, és elküldted őket a világba. Add, hogy Egyházad nyomukban járva hűséges legyen az Evangélium hirdetésében!
Föltámadásod által kiengeszteltél minket békességedben. Add, hogy az összes megkeresztelt a hit és szeretet egyazon közösségébe léphessen!
Föltámadásod által meggyógyítasz minket, és örök életet ajándékozol. Rád bízzuk a betegeket!
Föltámadásod által te lettél az első az élők között.

Miatyánk

Záróima

Föltámadt Jézus, ránk leheled Szentlelkedet. És így, szeretnénk ezt mondani neked: Nálad vannak az élet igéi. Ki máshoz mennénk, ha nem hozzád, föltámadt Urunk?

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

149. zsoltár

¹Énekeljetek az Úrnak új éneket,
zengjen a szentek gyülekezetében dicsérete!

²Örvendezzék Izrael az ő alkotójának,
Sion fiai ujjongjanak királyuknak!

³Dicsőítsék nevét körtánccal,
dobbal és lanttal zengjenek neki!

⁴Mert az Úr kedveli népét,
diadalra juttatja az alázatosakat.

⁵Ujjongnak majd a szentek dicsőségben,
és örvendeznek fekvőhelyükön.

⁶Szájukban Isten magasztalása lesz,
és kétélű kard a kezükben,

⁷hogy bosszút álljanak a nemzeteken
megfenyítik a népeket,

⁸láncra verik királyaikat,
vasbilincsbe nagyjaikat,

⁹és végrehajtják rajtuk a megírt ítéletet:
Dicsősége lesz ez minden szentjének!

149. zsoltár

¹Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérete zengjen a szentek közösségében! ²Izrael örüljön Teremtőjének, Sion gyermekei Királyuknak! ³Dicsőítsétek nevét körtánccal, játsszatok előtte dobon és hárfán! ⁴Mert az Úr kedvét leli népében, győzelemmel koszorúzza a megalázottakat. ⁵Akik hűek, vigadjanak dicsőségükben, ujjongjanak nyugvóhelyükön! ⁶Ajkukon legyen az Isten dicsérete, és kétélű kard a kezükben, ⁷hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megtorolják a népeket; ⁸hogy királyokat verjenek láncra, fejedelmeket vasbilincsbe; ⁹hogy ítéletet tartsanak fölöttük, ahogy írva van: Dicsőség ez minden szentjének!

149. zsoltár

Sion népének diadaléneke

¹Dicsérjétek az URat! Énekeljetek az ÚRnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében! ²Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak! ³Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dobokkal, hárfakísérettel! ⁴Mert gyönyörködik népében az ÚR, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat. ⁵Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön. ⁶Szájuk Istent magasztalja, kezükben kétélű kard van. ⁷Bosszút állnak a népeken, megfenyítik a nemzeteket. ⁸Láncra verik királyaikat, vasbilincsbe előkelőiket. ⁹Így hajtják végre rajtuk az ítéletet, amely meg van írva. Dicső dolog lesz ez az ÚR minden hívének. Dicsérjétek az URat!

149. zsoltár

¹Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete! ^{(Zsolt 19,7)} ²Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében: Sionnak fiai örüljenek az ő királyukban! ^{(Jób 31,16-20;Máté 25,34-40)} ³Dicsérjék az ő nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki. ^{(Luk 6,38)} ⁴Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg. ^{(5Móz 28,63;Zsolt 147,6)} ⁵Vígadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyökön. ^{(Zsolt 134,1.2)} ⁶Isten-dicsőítés legyen torkukban, kétélű fegyver kezeikben; ^{(2Krón 20,19-23)} ⁷Hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megfenyítsék a nemzeteket! ^{(Zsolt 18,10)} ⁸Hogy lánczra fűzzék királyaikat, főembereiket pedig vas-bilincsekbe. ^{(Zsolt 13,14)} ⁹Hogy végrehajtsák rajtok a megírott ítéletet. Dicsőség ez az ő minden kegyeltjére! Dicsérjétek az Urat! ^{(5Móz 7,1-6;5Móz 7,12-16)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) 1Kor 15,3-5

³Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, ⁴eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. ⁵Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek.

A) 1Kor 15,3-5

³Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, ⁴eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. ⁵Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek.

A) 1Kor 15,3-5

³Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért az Írások szerint, ⁴eltemették, és harmadnapon feltámadt az Írások szerint; ⁵és megjelent Kéfásnak, majd a Tizenkettőnek.

A) 1Kor 15,3-5

³Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, amint az Írás is mondja. ⁴Eltemették és harmadnapon föltámadt. Ez is az Írás szerint. ⁵Megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek.

A) 1Kor 15,3-5

³Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, ⁴eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, ⁵és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek.

A) 1Kor 15,3-5

³Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; ^{(Ésa 53,8.9; Dán 9,26;Gal 1,11.12)} ⁴És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; ^{(Mát 12,40; Zsolt 16,10)} ⁵És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek; ^{(Luk 24,34;Márk 16,14; Ján 20,19)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Lk 24,13-16.26-32

¹³Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, ¹⁴s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. ¹⁵Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. ¹⁶De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. ²⁶Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?« ²⁷És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. ²⁸Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. ²⁹De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon. ³⁰Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. ³¹Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. ³²Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?«

B) Lk 24,13-16.26-32

B)! Az emmauszi tanítványok.

¹³Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. ¹⁴Az eseményekről beszélgettek. ¹⁵Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. ¹⁶De szemük képtelen volt felismerni. ²⁶Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” ²⁷Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. ²⁸Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. ²⁹De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt. ³⁰Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. ³¹Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. ³²„Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?”

B) Lk 24,13-16.26-32

¹³Íme, tanítványai közül ketten még aznap egy Emmausz nevű faluba igyekeztek, amely Jeruzsálemtől mintegy kétórányi járásra feküdt. ¹⁴A történtekről beszélgettek. ¹⁵Aztán miközben így beszélgettek és vitatkoztak, maga Jézus szegődött oda hozzájuk, és velük együtt ment. ¹⁶Látásukat azonban valami akadályozta. Nem ismerték fel. ²⁶Hát nem ezt kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?
²⁷És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami valamennyi Írásban róla szólt.
²⁸Így értek el ahhoz a faluhoz, ahová igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.
²⁹De azok erősködtek, és kérték:
– Maradj velünk, mert esteledik, sőt a nap is lehanyatlott már!
Betért hát, hogy velük maradjon. ³⁰Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta. ³¹Erre megnyílt a szemük, és felismerték. Ő azonban eltűnt előlük.
³²Ekkor így szóltak egymáshoz:
– Ugye hevült a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?

B) Lk 24,13-16.26-32

B)! Az emmauszi tanítványok.

¹³Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira fekszik. ¹⁴Közben beszélgettek mindarról, ami történt. ¹⁵Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk. ¹⁶De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék. ²⁶Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” ²⁷Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól. ²⁸Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni. ²⁹De azok marasztalták: „Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a Nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. ³⁰Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. ³¹Erre megnyílt szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük. ³²„Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?”

B) Lk 24,13-16.26-32

B)! Az emmausi tanítványok

¹³Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, ¹⁴és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. ¹⁵Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. ¹⁶Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt. ²⁶Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? ²⁷És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.
²⁸Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. ²⁹De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már! Bement hát, hogy velük maradjon. ³⁰És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. ³¹Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. ³²Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?

B) Lk 24,13-16.26-32

¹³És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. ^{(Márk 16,12)} ¹⁴És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek. ^{(Luk 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40)} ¹⁵És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton. ^{(Mát 24,9)} ¹⁶De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. ^{(1Kir 16,24)} ²⁶Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? ^{(Zsolt 110,7)} ²⁷És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak. ^{(Dán 9,26; Csel 4,28)} ²⁸Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. ^{(Luk 14,26;15,26)} ²⁹De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. ³⁰És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. ³¹És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük. ^{(Luk 6,14; Luk 7,16;24,19)} ³²És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat? ^{(Luk,24 27.)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Krisztus, aki az Atyától születtél az idők kezdete előtt, emberként éltél az emberek között, hozzád imádkozunk.
Krisztus, élet forrása, te föltámadtál a halottak közül, irgalmadat kérjük magunk és az egész emberiség számára.
Add, hogy belőled éljünk, és utunkat Húsvét örömében, a fény gyermekeiként járjuk!
Növeld Egyházad hitét, hogy föltámadásod hűséges tanúja legyen!
Vigasztald az elnyomottakat, vésd szívükbe igéidet az örök életről!
Erősítsd a gyenge hitűeket, és mutasd meg magad a kételkedőknek!
Erősítsd meg a betegeket, légy az idősek támasza, és jelenléteddel biztosítsd a haldoklókat megváltásodról!

Miatyánk

Záróima

Föltámadt Krisztus, Evangéliumodon keresztül szelíden megszólítasz. Ezt mondod: Miért aggodalmaskodsz? Csak egy a szükséges: teljes szíveddel szavaimra és a Szentlélekre ﬁgyelni.

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

18. zsoltár

^2bSzeretlek Uram, én erősségem!

³Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm;
Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem,
oltalmazóm, üdvösségem szarva,
aki fölemelsz engem.

⁴Dicsérem és segítségül hívom az Urat,
és megszabadulok ellenségeimtől.

⁵Körülvettek a halál hullámai,
megrémítettek a gonoszság örvényei,

⁶körülfogtak az alvilág kötelei,
hatalmukba kerítettek a halál tőrei.

⁷Szorultságomban az Urat hívtam segítségül,
Istenemhez kiáltottam.
Ő meghallgatta templomából szavam,
és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.

⁸A föld megindult és megreszketett,
alapjukban megrendültek a hegyek,
és megindultak, mert ő haragra gerjedt.

⁹Füst szállt fel orrából,
és emésztő tűz a szájából,
égő parazsat lövellt magából.

¹⁰Lehajtotta az eget és leszállott,
ködhomály volt lába alatt.

¹¹Fölszállt a kerubok fölé,
a szél szárnyain repült.

¹²Rejtekhelyévé tette a sötétséget,
sátrat vont maga köré
sötét vízből, a lég felhőiből.

¹³Arcának fényessége előtt futottak a felhők,
a jégeső s az izzó parázs.

¹⁴Dörgött az Úr az égből,
hallatta hangját a Fölséges:
jégeső és az izzó parázs.

¹⁵Kilőtte nyilait és szétszórta őket,
leküldte villámait és szétzavarta őket.

¹⁶Előtűntek a vizek forrásai,
feltárultak a földkerekség alapjai
korholó szavadtól, Uram,
haragod leheletének fúvásától.

¹⁷Lenyúlt a magasból, megfogott,
a nagy vizekből kihúzott engem.

¹⁸Megszabadított hatalmas ellenségeimtől,
nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.

¹⁹Megrohantak engem nyomorúságom napján,
de támaszom lett az Úr.

²⁰Kivezetett a szabad térre engem,
megmentett, mert kedvét lelte bennem.

²¹Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint,
megjutalmazott kezem tisztasága szerint,

²²mert megőriztem az Úr útjait,
Istenemtől gonoszul el nem tértem.

²³Mert szem előtt tartottam minden rendeletét,
igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.

²⁴Mert szeplőtelen voltam előtte,
s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.

²⁵Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint,
kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.

²⁶A szenthez szent vagy,
az ártatlan emberhez ártatlan,

²⁷a választotthoz választott vagy,
a fondorkodókat kiforgatod.

²⁸Mert a megalázott népet megmented,
de megalázod a kevélyek szemét.

²⁹Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat,
Isten teszi világossá sötétségemet.

³⁰Mert te ragadsz ki a kísértésből,
Istenem által ugrom át a falat.

³¹Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja,
tűzben próbált az Úr szava,
oltalmazója ő minden benne bízónak.

³²Valóban, ki Isten az Úron kívül?
Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?

³³Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem,
és szeplőtelenné tette utamat.

³⁴Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét,
és magaslatokra állított fel engem.

³⁵Kezemet harcra tanította,
karom ércveretű íjat feszít.

³⁶Üdvösséged pajzsát adtad nekem,
jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.

³⁷Tág teret nyitottál lépteimnek,
és bokáim nem gyengültek el.

³⁸Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket,
nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.

³⁹Összetörtem őket, nem tudtak felkelni,
a lábam alá estek.

⁴⁰Erővel öveztél fel engem a harcra,
az ellenem állókat alám vetetted.

⁴¹Megszalasztottad ellenségeimet,
és gyűlölőimet széjjelszórtad.

⁴²Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket,
kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.

⁴³Szétszórtam őket, mint a szél a port,
széttiportam őket, mint az utca sarát.

⁴⁴Népem lázadásától megmentettél,
nemzetek vezetőjévé tettél engem.
Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,

⁴⁵mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem.
Idegen fiak hízelegtek nekem,

⁴⁶idegenek fiai erejüket vesztették,
remegtek rejtekükben.

⁴⁷Él az Úr, áldott legyen Segítőm,
magasztalják az én megmentő Istenemet!

⁴⁸Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak,
és népeket vetsz alám,
aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,

⁴⁹az ellenem támadók fölé juttatsz,
megszabadítasz az erőszak emberétől.

⁵⁰Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között,
és zsoltárt zengek nevednek,

⁵¹aki bőségesen segíti királyát,
aki irgalmat gyakorol Fölkentjével,
Dáviddal és utódaival mindörökké.

18. zsoltár

^2bSzeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól]. ³Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram, ⁴akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől. ⁵Körülvettek a halál örvényei, Beliál hullámai rémítettek, ⁶az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak. ⁷Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez. ⁸Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.) ⁹Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat]. ¹⁰Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott. ¹¹Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant. ¹²Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő. ¹³Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő. ¹⁴Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát. ¹⁵Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket. ¹⁶Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától. ¹⁷Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről. ¹⁸Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam. ¹⁹A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt. ²⁰Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett. ²¹Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem. ²²Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől. ²³Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam. ²⁴Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam. ²⁵Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem. ²⁶Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. ²⁷A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra. ²⁸A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod. ²⁹Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet. ³⁰Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át. ³¹Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket. ³²Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk? ³³Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat. ³⁴Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel. ³⁵Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta. ³⁶Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem. ³⁷Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott. ³⁸Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek. ³⁹Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak. ⁴⁰A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad. ⁴¹Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem. ⁴²Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk. ⁴³Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket. ⁴⁴Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek, ⁴⁵és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet kerestek, ⁴⁶az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból. ⁴⁷Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének! ⁴⁸Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem. ⁴⁹Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál. ⁵⁰Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek. ⁵¹Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.

18. zsoltár

^2bSzeretlek, URam, erősségem! ³Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! ⁴Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. ⁵Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. ⁶A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. ⁷Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. ⁸Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. ⁹Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. ¹⁰Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. ¹¹Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. ¹²A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. ¹³Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. ¹⁴Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. ¹⁵Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. ¹⁶Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától. ¹⁷Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. ¹⁸Megmentett engem ellenségem hatalmától, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. ¹⁹Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. ²⁰Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. ²¹Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. ²²Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül. ²³Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el. ²⁴Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. ²⁵Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát. ²⁶A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. ²⁷A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. ²⁸Az elesett népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod. ²⁹Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam; az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe. ³⁰Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom. ³¹Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. ³²Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? ³³Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. ³⁴Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem. ³⁵Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. ³⁶Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. ³⁷Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim. ³⁸Üldözöm és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. ³⁹Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak. ⁴⁰Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. ⁴¹Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam. ⁴²Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem válaszol. ⁴³Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát. ⁴⁴Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm. ⁴⁵Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem, ⁴⁶mert elepedtek az idegenek, és reszketve bújnak elő rejtekükből. ⁴⁷Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! ⁴⁸Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám. ⁴⁹Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól. ⁵⁰Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek, ⁵¹mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.

18. zsoltár

^2bSzeretlek Uram, én erősségem! ³Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem. ^{(Zsid 2,13)} ⁴Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. ^{(Zsolt 66,17-19)} ⁵Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem. ^{(Zsolt 116,3.1Sám;19,10-12;23,26.2Sám;21,15-17)} ⁶A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem. ⁷Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe. ^{(Zsolt 16,8)} ⁸Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt. ^{(Bir 5,4.5)} ⁹Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle. ^{(Zsid 12,29)} ¹⁰Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt. ^{(Ésa 19,1)} ¹¹Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant. ^{(2Móz 15,18-22;Zsolt 104,4)} ¹²A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek. ^{(Ésa 50,3)} ¹³Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén. ^{(2Móz 24,17;Zsolt 97,3.4)} ¹⁴És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén. ^{(1Sám 7,10;Józs 10,11)} ¹⁵És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat. ^{(Bir 5,20)} ¹⁶És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától. ¹⁷Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből. ^{(1Sám 22,17; Zsolt 69,15; Jób 22,11)} ¹⁸Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál. ^{(1Sám 24,15)} ¹⁹Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom. ^{(1Sám 23,26-28; Zsolt 19,10-12)} ²⁰És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem. ²¹Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; ^{(Zsolt 7,9.2Sám;22,21-25)} ²²Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől. ^{(1Kir 9,4;11,33)} ²³Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól. ^{(5Móz 17,19.20.1Kir;3,14.19;9,4)} ²⁴És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől. ^{(1Kir 9,4;15,5;1Sám 25,22.23)} ²⁵És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van. ^{(Zsolt,18 23. 24.)} ²⁶Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy. ^{(Máté 5,7)} ²⁷A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy. ^{(3Móz 26,23.24)} ²⁸Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod; ^{(Ésa 2,11; Péld 29,23)} ²⁹Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet. ^{(Zsolt 132,17;Zsolt 97,11;112,4)} ³⁰Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom. ^{(Zsolt 60,8.12.2Sám;22,30)} ³¹Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne. ^{(Péld 18,10;Zsolt 12,7)} ³²Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül? ^{(2Sám 22,32)} ³³Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat: ^{(Zsolt 144,1.2)} ³⁴Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem. ^{(2Sám 22,34)} ³⁵Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat. ^{(1Sám 17,4-7.14-50)} ³⁶És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem. ^{(2Sám 5,10;8,13.14)} ³⁷Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim. ³⁸Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek. ^{(2Sám 10,19;12,29-31)} ³⁹Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak. ⁴⁰Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket. ⁴¹És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam. ^{(1Sám 20,15.2Sám;10,19;12,29-31)} ⁴²Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik. ^{(1Sám 28,6.15-18)} ⁴³És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát. ^{(Zsolt 83,11)} ⁴⁴Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem. ^{(2Sám 18,5.7;22,44)} ⁴⁵A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem. ^{(2Sám 8,9.10)} ⁴⁶Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből. ^{(2Sám 8,12.13)} ⁴⁷Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene! ^{(5Móz 32,15)} ⁴⁸Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám; ^{(2Sám 22,48)} ⁴⁹A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem. ^{(Zsolt,18 44. Zsolt. 27,6.)} ⁵⁰Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. ^{(Zsolt 60,8.10.11; Róm 15,9)} ⁵¹Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké. ^{(2Sám 7,13-16;23,2.5)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) 1Jn 5,1-4

¹Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. ²Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. ³Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. ⁴Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk.

A) 1Jn 5,1-4

A)! Hit Jézus Krisztusban.

¹Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született, és aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is. ²Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, hogy szeretjük Istent, és megtesszük parancsait. ³Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. ⁴Mert mindenki, aki Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.

A) 1Jn 5,1-4

¹Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is. ²Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, hogy szeretjük Istent, és megtesszük parancsait. ³Az ugyanis az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait, és parancsai nem nehezek, ⁴mert mindenki, aki az Istentől született, győzedelmeskedik a világon. S a győzelem, mely legyőzi a világot, a hitünk.

A) 1Jn 5,1-4

A)! Higgyetek Krisztusban!

¹Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Messiás, Istentől született, és csak az, aki a szülőt szereti, szereti annak gyermekét is. ²Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha Istent szeretjük és megtartjuk parancsait. ³Szeretetünk Isten iránt abban mutatkozik, hogy megtartjuk parancsait. ⁴Parancsai nem nehezek. Minden ugyanis, ami Istentől született, győzedelmeskedik a világon. A győzelem, amely diadalt arat a világon: a mi hitünk.

A) 1Jn 5,1-4

A)! A hit győzelme

¹Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született. ²Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. ³Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek. ⁴Mert aki Istentől született, az legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.

A) 1Jn 5,1-4

¹Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, a ki szereti a szülőt, azt is szereti, a ki attól született. ^{(1Ján 4,2.15; Ján 1,12.13)} ²Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. ^{(1Ján 5,12)} ³Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek. ^{(Ján 14,15.23;15,10;Mát 11,30)} ⁴Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk. ^{(1Ján 4,4; Ján 16,33; Róm 8,37)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Jn 20,24-29

²⁴Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. ²⁵A többi tanítvány elmondta neki: »Láttuk az Urat!« Ő azonban így szólt: »Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!«
²⁶Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött – bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: »Békesség nektek!« ²⁷Azután azt mondta Tamásnak: »Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!« ²⁸Tamás azt felelte: »Én Uram és én Istenem!« ²⁹Jézus erre azt mondta neki: »Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.«

B) Jn 20,24-29

²⁴A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. ²⁵A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” ²⁶Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” ²⁷Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” ²⁸Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” ²⁹Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

B) Jn 20,24-29

²⁴Tamás, egy a Tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor Jézus megjelent. ²⁵Így szólt hozzá a többi tanítvány:
– Láttuk az Urat.
Ő azonban ezt mondta nekik:
– Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.
²⁶Nyolc nappal később ismét odabent voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, Jézus eljött, megállt középen, és így szólt:
– Béke veletek!
²⁷Azután Tamáshoz fordult:
– Tedd ide az ujjad, és nézd meg a kezem, nyújtsd ide a kezed, és tedd az oldalamra, és ne légy tovább hitetlen, hanem hívő!
²⁸Tamás így felelt:
– Én Uram, én Istenem!
²⁹Jézus így szólt hozzá:
– Mivel látsz engem, hiszel. Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.

B) Jn 20,24-29

B)! Jézus megjelenik Tamásnak.

²⁴Tamás, melléknevén Didimusz, egy a tizenkettő közül, nem volt velük, mikor eljött Jézus. ²⁵A tanítványok azonban megmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő kételkedett: „Ha csak nem látom kezén a szegek nyomát s ha ujjammal a szegek helyét nem érintem és kezemet oldalába nem teszem, nem hiszem.” ²⁶Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is velük. Az ajtók zárva voltak. Eljött Jézus és e szavakkal lépett közéjük: „Békesség nektek!” ²⁷Aztán Tamáshoz fordult: „Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyújtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő.” ²⁸Tamás fölkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” ²⁹Jézus csak ennyit mondott: „Hittél (Tamás), mert láttál Engem. Boldogok, aki nem látnak, mégis hisznek.”

B) Jn 20,24-29

B)! Jézus és Tamás

²⁴Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. ²⁵A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.
²⁶Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! ²⁷Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! ²⁸Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! ²⁹Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.

B) Jn 20,24-29

²⁴Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus. ^{(1Sám 13,14;2Sám 7,2.1Krón;17,1; Zsolt 132,2-5)} ²⁵Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem. ^{(Ésa 37,16-20)} ²⁶És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! ^{(Zsolt 2,1.2)} ²⁷Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. ^{(Ésa 66,1.2)} ²⁸És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! ^{(Luk 23,7-11)} ²⁹Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek. ^{(1Pét 1,8)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Föltámadt Krisztus, szíved örül, lelked ujjong. Vigasztald meg a szomorkodókat; kérünk téged, hallgass meg minket!
Föltámadt Krisztus, eljössz átalakítani minket. Gyújtsd meg bennünk szereteted tüzét; kérünk téged, hallgass meg minket!
Föltámadt Krisztus, benned már itt a földön megkezdődött föltámadásunk; kérünk téged, hallgass meg minket!
Föltámadt Krisztus, eltöltesz minket a szív békességével; kérünk téged, hallgass meg minket!
Föltámadt Krisztus, Szentlelked eléget bennünk minden szomorúságot; kérünk téged, hallgass meg minket!
Föltámadt Krisztus, összegyűjtesz minket testedben, az Egyházban; kérünk téged, hallgass meg minket!

Miatyánk

Záróima

Föltámadt Krisztus, amikor egyszerűen arra vágyunk, hogy befogadjuk szeretetedet, lelkünk mélyén tűz lobban, amit a Szentlélek táplál. Ez a tűz lehet, hogy eleinte alig pislákol. A megdöbbentő az, hogy mégis tovább ég. És amikor megértjük, hogy szeretsz minket, a hit bizalma lesz az énekünk.

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

23. zsoltár

^1bAz Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm,

²zöldellő legelőkön adott nekem helyet,
csöndes vizekhez vezetett engem.

³Felüdítette lelkemet,
és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért.

⁴Járjak bár a halál árnyékában,
nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.
Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem.

⁵Asztalt terítettél számomra
azok előtt, akik szorongatnak engem;
olajjal kented meg fejemet,
és kelyhem csordultig töltötted.

⁶Mert jóságod és irgalmasságod
kísér engem életem minden napján,
hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

23. zsoltár

^1bAz Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, ²zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel

,

23. zsoltár

A jó pásztor

23. zsoltár

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) 1Pét 2,21-23

²¹Hiszen erre vagytok hivatva,
mert példát hagyva nektek,
Krisztus is szenvedett értetek,
hogy az ő nyomdokait kövessétek.

²²Ő, aki bűnt nem cselekedett,
s álnokságot sem találtak szájában,

^{(Iz 53,9)} ²³aki, mikor szidalmazták, maga nem szidalmazott,
mikor szenvedett, nem fenyegetőzött,
hanem rábízta magát az igazságos Bíróra;

A) 1Pét 2,21-23

²¹Mert erre vagytok hivatva, hiszen Krisztus is szenvedett értünk, példát adva nektek, hogy kövessétek nyomdokait. ²²„Bűnt nem követett el, hamisság nem volt ajkán.” ²³Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos bíróra.

A) 1Pét 2,21-23

²¹Hiszen erre kaptatok meghívást, mert Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy nyomdokába lépjetek. ²²Bűnt nem követett el, álnokság sem hagyta el száját. ²³Amikor gyalázták, nem viszonozta; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindent arra bízott, aki igazságosan ítél.

A) 1Pét 2,21-23

²¹Hiszen erre kaptatok hivatást, mert Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyva nektek, hogy nyomdokaiba lépjetek. ²²„Ő bűnt nem követett el,
s szájában hamis szót nem találtak.” ²³Mikor szidalmazták, a szidalmat nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindent az igazságos bíróra hagyott.

A) 1Pét 2,21-23

²¹Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ²²ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, ²³mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.

A) 1Pét 2,21-23

²¹Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ^{(1Pét 4,1;3,18; Luk 9,23.24; Ján 13,15; Mát 16,24)} ²²A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: ^{(Ésa 53,9; Ján 8,46.2Kor;5,21)} ²³A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: ^{(Ésa 53,7; Zsid 4,15; Ján 18,23)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Jn 10,11-18 (Jn 10,14-15)

¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. ¹²A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut – a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat –, ¹³mert béres, és nem törődik a juhokkal. ¹⁴Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ¹⁵amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért. ¹⁶Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor. ¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. ¹⁸Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.«

B) Jn 10,11-18 (Jn 10,14-15)

¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. ¹²A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. ¹³A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. ¹⁴Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, ¹⁵mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. ¹⁶De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor. ¹⁷Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. ¹⁸Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.”

B) Jn 10,11-18 (Jn 10,14-15)

¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor kockára teszi az életét a juhokért. ¹²A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elmenekül, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. ¹³De hát ő béres, és nincs gondja a juhokra.
¹⁴Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ¹⁵ahogyan az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Én odaadom az életem a juhokért. ¹⁶Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra; és akkor egy nyáj lesz s egy pásztor.
¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. ¹⁸Senki sem veszi el tőlem, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.

B) Jn 10,11-18 (Jn 10,14-15)

¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. ¹²A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a nyáj nem tulajdona, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas elragadja és szétkergeti őket. ¹³A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. ¹⁴Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ¹⁵mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom juhaimért. ¹⁶Más juhaim is vannak, de nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra: egy nyáj lesz és egy pásztor. ¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem. ¹⁸Senki sem veszi el tőlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a feöladatot kaptam Atyámtól.”

B) Jn 10,11-18 (Jn 10,14-15)

¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. ¹²Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. ¹³A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. ¹⁴Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ¹⁵ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. ¹⁶Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. ¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. ¹⁸Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.

B) Jn 10,11-18 (Jn 10,14-15)

¹¹Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. ^{(Ésa 40,11; Ezék 34,23;37,24;1Ján 3,16)} ¹²A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. ^{(Ésa 53,7.8)} ¹³A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. ^{(Zsolt 41,10)} ¹⁴Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, ^{(Ján,10 27.)} ¹⁵A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. ^{(Ján 7,29)} ¹⁶Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor. ^{(Ésa 49,6; Luk 2,30-32; Eféz 2,12.13)} ¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. ^{(Ésa 53,12)} ¹⁸Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. ^{(Ján 21,20)}

Ének

Csönd

Dicsőítés

Föltámadt Krisztus, te örökké élsz, imádunk és dicsőítünk téged!
Krisztus, te a legnagyobb mélységekbe is alászálltál, hogy kinyilvánítsd mindenkinek az Atya szeretetét, imádunk és dicsőítünk téged!
Te fölmentél Atyádhoz, a mi Atyánkhoz, imádunk és dicsőítünk téged!
Mint föltámadásod napjának estéjén, mindannyiunkra ráleheled Szentlelkedet, imádunk és dicsőítünk téged!
Jelenléted tanúivá teszel minket, imádunk és dicsőítünk téged!

Miatyánk

Záróima

Jézus, szeretet Szeretete, együttérzésed határtalan. Téged szomjazunk, aki így szólsz hozzánk: Miért féltek? Itt vagyok, ne féljetek!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

16. zsoltár

^1bÓvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem!

²Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem,
nagyobb javam nincsen nálad.«

³A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak,
bennük van minden gyönyörűségem.

⁴Sok gyötrődése van azoknak,
akik más istenek után futkosnak.
Nem veszek részt véres áldozataikban,
nevüket sem veszem ajkamra.

⁵Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze:
te adod vissza örökségemet.

⁶A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem,
valóban pompás nekem az én örökségem.

⁷Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem,
veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.

⁸Szüntelenül az Úr van szemem előtt,
meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.

⁹Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem,
sőt testem is reménységben pihen:

¹⁰Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet,
s nem engeded, hogy szented romlást lásson.

¹¹Megmutatod nekem az élet útját,
az öröm teljességét színed előtt,
és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.

16. zsoltár

^1bVédelmezz, Istenem, hozzád menekülök. ²Ti így beszéltek az Úrhoz: „Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl!” ³A „szentekhez” pedig, kik a földön élnek: „Ti kiválóak, minden kedvem tibennetek telik!” ⁴Bálványaik számosak, azok nyomában járnak. De én nem hozok nekik véráldozatot, és nevüket nem veszem ajkamra. ⁵Uram, örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat. ⁶Mérőláncom kedves földre esett, s kedvem telik örökségemben. ⁷Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem, s mert szívem még éjjel is figyelmeztet. ⁸Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. ⁹Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békében fog majd nyugodni. ¹⁰Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt. ¹¹Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.

16. zsoltár

Isten fiaié a legszebb örökség

^1bTarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! ²Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. ³A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem. ⁴Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra. ⁵URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. ⁶Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. ⁷Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. ⁸Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. ⁹Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. ¹⁰Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. ¹¹Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

16. zsoltár

^1bTarts meg engem Istenem, mert benned bízom. ^{(Jób 20,10; Zsolt 18,45)} ²Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen. ³A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem. ^{(Zsolt 101,6)} ⁴Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra. ^{(Jób 6,4)} ⁵Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. ^{(Siral 3,24)} ⁶Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. ⁷Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim. ^{(Zsolt 63,7)} ⁸Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök. ^{(Zsolt 28,7;49,16; Csel 2,25-28;Zsolt 109,31;110,5)} ⁹Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. ¹⁰Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. ^{(Zsolt 86,13;88,6.7;116,8.9; Csel 2,31; Ésa 53,10-12)} ¹¹Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. ^{(Zsolt 17,15)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) 1Pét 2,4-5.9-10

⁴Hozzá járultok, mint élő kőhöz, akit az emberek elvetettek ugyan, de Isten kiválasztott és megtisztelt. ^{(Iz 28,16G)} ⁵Ti is, mint élő kövek, felépültök rajta lelki házzá, szent papsággá lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. ⁹Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megszerzett nép vagytok, hogy hirdessétek annak üdvözítő tetteit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, ^{(Kiv 19,5kG; Iz 43,20k)} ¹⁰akik egykor »nem nép« voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek.
^{(Óz 1,6.9; 2,3)}

A) 1Pét 2,4-5.9-10

⁴Őhozzá járultatok, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – Isten kiválasztott és megbecsült, ⁵és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által. ⁹Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. ¹⁰Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

A) 1Pét 2,4-5.9-10

⁴Mivel hozzá, az élő kőhöz járultatok, amelyet az emberek elvetettek, de Isten előtt kiválasztott és drága, ⁵ti magatok is mint élő kövek lelki házzá, szent papsággá épültök, hogy Istennek tetsző, lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által. ⁹Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok, melyet Isten tulajdonába vett, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott meg titeket. ¹⁰Akik egykor nem voltatok nép, most Isten népe vagytok, s akik számára nem volt irgalom, most irgalomra találtatok.

A) 1Pét 2,4-5.9-10

⁴Ha hozzá, az eleven kőhöz járultok, melyet emberek ugyan elvetettek, de Isten kiválasztott és megtisztelt, ⁵eleven kövek módjára ti is lelki templommá, szent papsággá épültök, hogy Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozatokat mutassatok be. ⁹Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott titeket. ¹⁰Ti, akik valaha nem voltatok nép, most Isten népe vagytok; akik azelőtt nem nyertetek irgalmat, most irgalomra találtatok.

A) 1Pét 2,4-5.9-10

⁴Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; ⁵ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. ⁹Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; ¹⁰akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.

A) 1Pét 2,4-5.9-10

⁴A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, ^{(1Pét,2 6. 7. Dán. 2,34. 44. 45.)} ⁵Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. ^{(Eféz 2,22; Zsid 3,6; Róm 12,1; Zsid 13,15; Zsolt 51,19)} ⁹Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; ^{(2Móz 19,5.6; Jel 1,6; Ésa 3,21)} ¹⁰A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. ^{(Hós 2,22; Róm 9,25;11,30.31)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Jn 14,1-6 (Jn 14,6)

¹Ne nyugtalankodjék szívetek. Hisztek Istenben, és bennem is higgyetek. ²Atyám házában sok hajlék van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? ³És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. ⁴Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek.«
⁵Tamás erre azt mondta neki: »Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?« ⁶Jézus azt felelte neki: »Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

B) Jn 14,1-6 (Jn 14,6)

B)! Jézus és az Atya.

¹Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! ²Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. ³Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. ⁴Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” ⁵Erre Tamás azt mondta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?” ⁶„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

B) Jn 14,1-6 (Jn 14,6)

¹Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek Istenben, és higgyetek bennem is! ²Atyám házában sok hajlék van. Ha nem így volna, mondtam volna nektek, hogy elmegyek helyet készíteni nektek? ³És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. ⁴Ahová pedig én megyek, oda ismeritek ti az utat.
– ⁵Uram – mondta neki Tamás –, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudhatnánk az utat?
⁶Jézus így válaszol:
– Én vagyok az út, az igazság és az élet: senki sem jön az Atyához, csakis rajtam keresztül.

B) Jn 14,1-6 (Jn 14,6)

B)! Jézus megígéri a mennyei hazát.

¹„Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. ²Atyám házában sok hely van, ha nem úgy volna, megmondtam volna, hiszen azért megyek, hogy helyet készítsek nektek. ³Ha aztán elmentem, helyet készítettem, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. ⁴Hiszen ismeritek az utat oda, ahová megyek.” ⁵„Uram, jegyezte meg Tamás, nem tudjuk hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?” ⁶Jézus így szólt: „Én vagyok az út, az igazság és élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam.

B) Jn 14,1-6 (Jn 14,6)

B)! Jézus az út az Atyához

¹Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! ²Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? ³És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. ⁴Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. ⁵Tamás erre így szólt hozzá: Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat? ⁶Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.

B) Jn 14,1-6 (Jn 14,6)

¹Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. ^{(Mát 10,4; Márk 3,19)} ²Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. ^{(Mát 27,15; Márk 15,6; Luk 23,17)} ³És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek. ^{(Ján 12,26;17,24.1Thess;4,17)} ⁴És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. ^{(Mát 27,26; Márk 15,15)} ⁵Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? ^{(Ján 2,39;3,26;5,20;10,36)} ⁶Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. ^{(Ésa 53,1; Zsolt 22,8.9.13.19; Csel 3,13-18)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Krisztus, kiárasztottad tanítványaidra az Atyától kapott Szentlelket, vezess minket ugyanezzel a Lélekkel!
Krisztus, elküldesz, hogy hirdessük megbocsátásodat, vezesd a népeket egyetértésben!
Krisztus, megígérted, hogy a Lélek mindenre megtanít, világosítsd meg hitünket!
Krisztus, megígérted, hogy elküldöd a békesség Lelkét, újítsd meg a földet békéddel!
Krisztus, megígérted, hogy elküldöd az igazság Lelkét, add, hogy megismerjük minden tudás fölött álló szeretetedet!
Krisztus, Szentlelked betölti a mindenséget, és mindanynyiunkban itt lakozik.

Miatyánk

Záróima

Krisztus, minden élet megváltója, téged követve a szeretetet választjuk, és soha nem a keményszívűséget. Azt szeretnéd, hogy megismerjük az Evangélium örömét. És ha szívünk mélyére sötét árny borul, a derűs bizalom világossága akkor is megmarad.

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

100. zsoltár

²Ujjongjatok Istennek, minden földek,
örvendezve szolgáljátok az Urat,
járuljatok eléje lelkendezve!

³Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten:
ő alkotott minket és az övéi vagyunk
az ő népe s az ő legelőjének nyája.

⁴Lépjetek be kapuiba hálaadással,
udvaraiba magasztalással.
áldjátok őt, dicsérjétek nevét.

⁵Mert jó az Úr;
Örökké tart kegyelme,
nemzedékről nemzedékre hűsége.

100. zsoltár

²örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva! ³Tudjátok meg, Isten az Úr! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk, és nyáj a legelőjén. ⁴Lépjetek be kapuin hálaénekekkel, előudvarába dicsőítő énekkel! Adjatok hálát és áldjátok nevét, ⁵mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

100. zsoltár

²Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! ³Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. ⁴Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! ⁵Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

100. zsoltár

²Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal. ^{(Zsolt 98,5.6)} ³Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. ^{(2Sám 7,23.24)} ⁴Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét! ^{(Zsolt 50,23)} ⁵Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége! ^{(Zsolt 118,1-4)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) ApCsel 1,3b.6-9

³Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik.
⁶Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: »Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?« ⁷Ő azonban azt mondta nekik: »Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. ⁸A rátok lejövő Szentlélek azonban erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.«
⁹Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől.

A) ApCsel 1,3b.6-9

³Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról. ⁶Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” ⁷„Nem tartozik rátok – felelte –, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. ⁸De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” ⁹Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől.

A) ApCsel 1,3b.6-9

³Szenvedése után számos bizonyítékkal mutatta meg ezeknek, hogy él. Negyven napon át megjelent nekik, és beszélt Isten országának dolgairól.
⁶Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle:
– Uram, most állítod helyre Izrael királyságát?
⁷Ezt mondta nekik:
– Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időt és az alkalmat, amit hatalma réven az Atya elrendelt.
⁸De amikor eljön rátok a Szentlélek, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.
⁹Ezt mondván a szemük láttára fölemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.

A) ApCsel 1,3b.6-9

³Szenvedése után sok csalhatatlan jellel bizonyította be ezeknek, hogy él; negyven napon át megjelent előttük s az Isten országáról beszélt nekik. ⁶Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: „Uram, tehát mostanában állítod helyre Izrael országát?” ⁷Ő azonban így válaszolt: „Az Atya saját tetszése szerint határozta meg a megfelelő időpontot, nem rátok tartozik ennek ismerete. ⁸De mikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” ⁹E szavak után szemük láttára fölemelkedett és felhő takarta el őt szemük elől.

A) ApCsel 1,3b.6-9

³Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. ⁶Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? ⁷Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. ⁸Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.
⁹Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.

A) ApCsel 1,3b.6-9

³Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról. ^{(Mát 28,18; Márk 16,12.14; Luk 24,15.34.36; Ján 20,19.26;21,1-14.1Kor;15,5-8)} ⁶Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? ^{(Csel 4,1;Csel 2,12)} ⁷Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. ⁸Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig. ^{(Csel 2,32)} ⁹És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől. ^{(Márk 16,19; Luk 24,51)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Jn 17,20-26 (Jn 17,24-26)

²⁰De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, ²¹hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. ²²Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. ²³Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél.
²⁴Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt.
²⁵Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. ²⁶Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük.«

B) Jn 17,20-26 (Jn 17,24-26)

B)! Ima a hívőkért.

²⁰De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. ²¹Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. ²²Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: ²³én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. ²⁴Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. ²⁵Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. ²⁶Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.”

B) Jn 17,20-26 (Jn 17,24-26)

²⁰De nemcsak értük járok közben, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek majd bennem.
²¹Legyenek mindannyian eggyé annak erejében, ahogy te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned! Ők is legyenek bennünk, hogy elhiggye a világ: te küldtél engem. ²²Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk. ²³Én bennük és te bennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél engem, és hogy úgy szeretted őket, ahogy engem szerettél.
²⁴Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ teremtése előtt. ²⁵Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél engem. ²⁶Megismertettem velük Nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.

B) Jn 17,20-26 (Jn 17,24-26)

B)! Imádkozik az egyházért.

²⁰De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. ²¹Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, énbennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. ²²Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: ²³én őbennük és te énbennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szereted őket, amint engem szerettél. ²⁴Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, hiszen már a világ teremtése előtt szerettél engem. ²⁵Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged. Én ismerlek téged, és így ők is megismerték, hogy te küldtél engem. ²⁶Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük.”

B) Jn 17,20-26 (Jn 17,24-26)

²⁰De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; ²¹hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. ²²Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: ²³én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.
²⁴Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. ²⁵Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. ²⁶És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.

B) Jn 17,20-26 (Jn 17,24-26)

²⁰De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; ^{(Ján 2,23; Luk 24,26)} ²¹Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. ^{(Ján 10,38;14,10.11.1Ján;3,24;Ján,17 11.)} ²²És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: ^{(Ján 14,3; Márk 16,20; Zsid 2,4)} ²³Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél. ²⁴Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. ^{(Ján 12,26;14,3.1Thess;4,17)} ²⁵Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem; ^{(1Sám 28,7)} ²⁶És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek. ^{(Zsolt 41,10;Mát 26,47; Márk 14,43; Luk 22,47; Ján 18,3)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Jézus Krisztus, te életedet adtad a kereszten, és beléptél az Atya dicsőségébe. Add, hogy minden ember részesüljön föltámadásod örömében!
Jézusunk, általad Isten új szövetséget kötött az emberiséggel, ígéreted szerint maradj velünk a világ végezetéig!
Krisztus, szenvedésed és föltámadásod után megjelentél tanítványaidnak. Erősítsd meg hitünket jelenléteddel!
Jézus, apostolaidnak megígérted a Szentlelket. A Vigasztaló újítsa meg hozzád való hűségünket!
Jézus, te elküldted apostolaidat a világ határáig, hogy hirdessék az Evangéliumot. A Szentlélek tegyen minket szereteted tanúivá!

Miatyánk

Záróima

Krisztus, ha hitünk hegyeket mozgatna is, élő szeretet nélkül, ugyan mit érnénk? Te szeretsz minket. Szívünkben lakó Szentlelked nélkül, mit érnénk? Szeretsz minket. Mindent magadra véve megnyitod az utat az Istenbe vetett bizalom felé – Isten felé, aki nem akarja a szenvedést, a nyomasztó gondot. Föltámadt Krisztus Lelke, részvét Lelke, dicsőítés Lelke, mindannyiunkra kiáradó szereteted soha nem múlik el.