Évközi idő - Katakomba

Zsoltár

8. zsoltár

²Uram, mi Urunk,
Milyen csodálatos neved szerte a világon!
Hisz az egeknél fenségesebb dicsőséged.

³Kisdedek és csecsemők szájával
hirdetteted dicséretedet ellenségeid előtt,
hogy tönkretedd az ellenséget s a bosszúra kelőt.

⁴Hiszen ha nézem az eget, kezed művét,
a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál,

⁵mi az ember, hogy figyelemre méltatod,
és mi az emberfia, hogy meglátogatod?

⁶Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál,
dicsőséggel és tisztelettel koronáztad,

⁷és kezed művei fölé állítottad.
Lába alá vetettél mindent:

⁸minden juhot és marhát,
és hozzá a mezei vadakat,

⁹az ég madarait s a tengeri halat,
mindazt, ami a tenger ösvényein jár.

¹⁰Uram, mi Urunk,
milyen csodálatos neved szerte a világon!

²Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsőséged az egekig magasztalja ³a gyermekek és a kicsinyek ajka. Védőbástyát emeltél elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegülőt és a lázadót. ⁴Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. ⁵Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? ⁶Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. ⁷Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél: ⁸minden juhot és barmot, a mezők vadjait, ⁹az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering,

¹⁰Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!

8. zsoltár

²Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! ³Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. ⁴Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, ⁵micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? ⁶Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. ⁷Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: ⁸a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, ⁹az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. ¹⁰Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!

8. zsoltár

²Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet. ^{(Ésa 6,3)} ³A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd. ^{(Máté 21,16)} ⁴Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: ^{(Zsolt 102,26)} ⁵Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? ^{(Jób 7,17; Zsid 2,6)} ⁶Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! ⁷Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; ^{(1Kor 15,27; Zsid 2,5-8)} ⁸Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; ^{(Jer 27,6)} ⁹Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár. ^{(1Móz 1,28.29)} ¹⁰Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

A) Ter 12,1-4

¹Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak:
»Menj ki földedről,
a rokonságod közül és atyád házából
arra a földre,
amelyet mutatok majd neked!

²Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak,
s naggyá teszem neved, és áldott leszel.

³Megáldom azokat, akik áldanak téged,
s megátkozom azokat, akik átkoznak téged.
Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége.«

⁴Elindult tehát Ábrám, ahogy az Úr megparancsolta neki, és vele ment Lót is. Hetvenöt esztendős volt Ábrám, amikor elindult Háránból.

A) Ter 12,1-4

A)! Ábrahám (Ábrám) meghívása.

¹Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. ²Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. ³Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” ⁴Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult.

A) Ter 12,1-4

A)! Ábrahám (Abrám) elhívatása

¹Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! ²Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. ³Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.
⁴Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból.

A) Ter 12,1-4

¹És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. ^{(Csel 7,3; Zsid 11,8.9)} ²És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. ^{(Józs 24,3)} ³És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. ^{(1Móz 18,18; Ésa 51,2; Csel 3,25; Gal 3,8)} ⁴És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Mt 5,1-12 (Mt 5,1-3)

¹A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ²ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket:
³»Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
⁴Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
⁵Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
⁶Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégülést nyernek.
⁷Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek.
⁸Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent.
⁹Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
¹⁰Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.
¹¹Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. ¹²Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.

B) Mt 5,1-12 (Mt 5,1-3)

B)! A hegyi beszéd.

¹A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ²ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:

B)! A nyolc boldogság.

³„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. ⁴Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. ⁵Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. ⁶Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. ⁷Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. ⁸Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. ⁹Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. ¹⁰Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. ¹¹Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. ¹²Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.

B) Mt 5,1-12 (Mt 5,1-3)

¹Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, tanítványai odamentek hozzá. ²Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:
– ³Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. ⁴Boldogok, akik sírnak, mert majd vigasztalást nyernek. ⁵Boldogok a szelídek, mert örökül kapják majd a földet. ⁶Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. ⁷Boldogok az irgalmasok, mert irgalomban lesz részük. ⁸Boldogok a tiszta szívűek, mert majd meglátják Istent. ⁹Boldogok, akik békét teremtenek, mert Isten fiainak hívják majd őket. ¹⁰Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.
¹¹Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. ¹²Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is előttetek!

B) Mt 5,1-12 (Mt 5,1-3)

B)! A hegyi beszéd.

¹A tömeg láttára Jézus fölment a hegyre. ²Ott leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitva ajkát, így tanította őket: ³„Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa. ⁴Boldogok a szomorkodók; majd vigasztalásban lesz részük. ⁵Boldogok a szelídek: övék lesz a föld. ⁶Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot: majd betelnek vele. ⁷Boldogok az irgalmasok: majd irgalmat nyernek. ⁸Boldogok a tisztaszívűek: ők meglátják Istent. ⁹Boldogok a békességesek: ők Isten fiai. ¹⁰Boldogok, akiket az igazságért üldöznek: övék a mennyek országa.

B)! A tanítványok hivatása.

¹¹Boldogok vagytok, ha miattam szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudozva minden rosszat fognak rátok. ¹²Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is.

B) Mt 5,1-12 (Mt 5,1-3)

B)! A HEGYI BESZÉD – Bevezetés

¹Amikor Jézus meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. ²Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:

B)! Kik a boldogok? (Lk 6,20-23)

³Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. ⁴Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. ⁵Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. ⁶Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. ⁷Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. ⁸Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. ⁹Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. ¹⁰Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.

¹¹Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. ¹²Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.

B) Mt 5,1-12 (Mt 5,1-3)

¹Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai. ^{(Ésa 42,1-4)} ²És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván: ^{(Márk 2,16; Luk 15,2)} ³Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. ^{(Luk 6,20; Ésa 57,15)} ⁴Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak. ^{(Zsolt 126,5; Ésa 61,2; Jel 7,17)} ⁵Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. ^{(Zsolt 37,11)} ⁶Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. ^{(Luk 6,21)} ⁷Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. ^{(Jak 2,13)} ⁸Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják. ^{(Zsolt 51,12.1Ján;3,2.3)} ⁹Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. ^{(Zsid 12,14)} ¹⁰Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. ^{(1Pét 3,14)} ¹¹Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. ^{(1Pét 4,14)} ¹²Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak. ^{(Jak 5,10; Zsid 11,33-38)}

Ének

Csönd

Könyörgések

A te békéd ragyogjon közöttünk, és szereteted szabadítson meg minket; kérünk téged, hallgass meg minket!
Ajándékozz nekünk kitartó hitet, és tölts el minket Országod iránti vágyakozással; kérünk téged, hallgass meg minket!
Vezesd Egyházadat az Evangélium útján, add, hogy Szentlelked által a vendégszeretet helye legyen; kérünk téged, hallgass meg minket!
Imádkozzunk a népek vezetőiért, hogy az igazság és a szabadság megvalósítására törekedjenek; kérünk téged, hallgass meg minket!
Krisztus, magadra vetted gyengeségeinket, és hordoztad betegségeinket, erősítsd meg azokat, akik nehézségeken mennek keresztül; kérünk téged, hallgass meg minket!
Imádkozzunk azokért, akik az elnyomottak, idegenek és magányosok megsegítésén fáradoznak; kérünk téged, hallgass meg minket!
Imádkozzunk családjainkért, mindazokért, akiket az imádságban ránk bíztál, és akik értünk imádkoznak; kérünk téged, hallgass meg minket!
Imádkozzunk országunkért (városunkért, falunkért), hogy a keresztények a remény és békesség megteremtői legyenek; kérünk téged, hallgass meg minket!

Miatyánk

Záróima

Jézus, örömünk, te egyszerű szívet akarsz bennünk, és előkészíted szívünk tavaszát. És így az élet nehézségei nem bénítanak meg. Így szólsz: ne aggodalmaskodj, még ha egészen kicsiny hited van is, én, Krisztus, mindig veled vagyok!

Vagy: Áldj meg minket, Jézus Krisztus, egyedül benned talál nyugalmat a lelkünk!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

27. zsoltár

^1bAz Úr az én világosságom és üdvösségem:
kitől kellene félnem?
Az Úr oltalmazza életemet:
kitől kellene remegnem?

²Ha közelednek felém a gonoszok,
hogy egyék húsomat,
ellenségeim, akik szorongatnak,
maguk botlanak meg és elesnek.

³Ha táborok kelnek is ellenem,
nem ijed meg szívem;
Ha harc támad is ellenem,
akkor is reménykedem.

⁴Egyet kérek az Úrtól,
azért esedezem:
hadd lakjam az Úr házában
életemnek minden napján,
hadd lássam az Úr pompáját,
hadd látogassam templomát.

⁵Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején,
elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem.

⁶Így fölemeli fejemet
ellenségeim fölé, akik körülvesznek.
Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában,
éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak.

⁷Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok,
könyörülj rajtam és hallgass meg engem!

⁸Rólad mondja a szívem:
»Téged keres tekintetem!«
A te arcodat keresem, Uram!

⁹Ne fordítsd el tőlem arcodat,
ne fordulj el haragodban szolgádtól,
te vagy segítőm!
Ne hagyj el és ne vess meg engem,
üdvözítő Istenem!

¹⁰Hisz atyám és anyám is elhagyott,
de az Úr fölkarolt engem.

¹¹Mutasd meg nekem, Uram, utadat,
és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt.

¹²Ne adj át ellenségeim akaratának,
mert hamis tanúk támadnak ellenem,
akik erőszakot lihegnek.

¹³Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén.

¹⁴Remélj az Úrban, légy férfias,
bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

27. zsoltár

^1bVilágosságom és üdvösségem az Úr – kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr – kitől rettegnék? ²Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak. ³Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom. ⁴Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát. ⁵A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem. ⁶Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak. ⁷Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! ⁸Szívem ezt sugallta: „Keresd tekintetét!” Uram, a te arcodat akarom keresni. ⁹Ne rejtsd el előlem arcodat, ne taszítsd el szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza, Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp! ¹⁰Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne. ¹¹Uram, mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton! ¹²Ne szolgáltass ki ellenségem bosszújának! Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem, férfiak, kik gonoszat forralnak. ¹³De biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában. ¹⁴Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban!

27. zsoltár

Békesség Istennél

^1bVilágosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék? ²Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. ³Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. ⁴Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában. ⁵Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. ⁶Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak. ⁷Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! ⁸Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé, szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam! ⁹Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! ¹⁰Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem. ¹¹URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! ¹²Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. ¹³De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén. ¹⁴Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!

27. zsoltár

^1bAz Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? ^{(Mik 7,8;Zsolt 118,6)} ²Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el. ^{(Zsolt 18,38.39)} ³Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én. ^{(Zsolt 3,6.7)} ⁴Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. ^{(Zsolt 23,6;42,2.3)} ⁵Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. ^{(Zsolt 31,21)} ⁶Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. ^{(Zsolt 116,13.14)} ⁷Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! ^{(Jób 22,27;Zsolt 18,1.2)} ⁸Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram! ⁹Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! ^{(Zsolt 104,28)} ¹⁰Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. ^{(Ésa 49,15.16)} ¹¹Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt. ^{(Zsolt 25,4.5.9)} ¹²Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. ^{(Zsolt 31,9;1Sám 24,10; Zsolt 109,2)} ¹³Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! ^{(5Móz 29,19-20)} ¹⁴Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat. ^{(Ésa 25,9; Zsolt 31,25)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) 1 Ján 3,16-20

¹⁶Abból ismertük meg a szeretetet, hogy ő életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. ¹⁷Aki birtokolja a világ javait, és szűkölködni látja testvérét, de a szívét elzárja előle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete? ¹⁸Gyermekeim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!
¹⁹Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt meg fog nyugodni a szívünk. ²⁰Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent.

A) 1 Ján 3,16-20

¹⁶A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. ¹⁷Hogyan marad meg Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból –, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? ¹⁸Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal. ¹⁹Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket. ²⁰Ha szívünk vádol minket valamivel, Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud.

A) 1 Ján 3,16-20

¹⁶A szeretetet ezáltal ismertük meg: ő az életét adta értünk. Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. ¹⁷Hogyan marad meg Isten szeretete abban, aki, bár bővelkedik a világ javaiban, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? ¹⁸Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.
¹⁹Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket. ²⁰Ha szívünk vádol minket, Isten nagyobb a szívünknél, és ő mindent ismer.

A) 1 Ján 3,16-20

¹⁶Arról ismertük meg (Isten) szeretetét, hogy életét adta értünk. Tehát nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért. ¹⁷Aki birtokolja a világ javait, és látja, hogy testvére szükséget szenved, de mégis elzárja előle szívét: hogyan él abban Isten szeretete? ¹⁸Gyermekeim, ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! ¹⁹Így tudjuk meg, hogy az igazságból vagyunk, és ezzel megnyugtathatjuk előtte szívünket. ²⁰Ha vádol a szívünk, Isten nagyobb a szívünknél: ő mindent tud.

A) 1 Ján 3,16-20

¹⁶Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. ¹⁷Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete?

A)! Szívbeli bizalom Isten iránt

¹⁸Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. ¹⁹Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, ²⁰hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.

A) 1 Ján 3,16-20

¹⁶Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. ^{(Ján 10,11;15,13; Róm 5,8)} ¹⁷A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete? ^{(Jak 2,15.16)} ¹⁸Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. ¹⁹És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. ^{(1Ján 13,8;20,12;21,27.2Móz;32,32; Zsolt 69,29; Fil 4,3;Mát 10,32;25,31-40)} ²⁰Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. ^{(1Ján,3 2.)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Mt 11,25-30 (Mt 11,28)

²⁵Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. ²⁶Igen, Atyám, így tetszett ez neked! ²⁷Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
²⁸Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. ²⁹Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. ^{(Jer 6,16)} ³⁰Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.«

B) Mt 11,25-30 (Mt 11,28)

B)! Jézus saját magáról.

²⁵Abban az időben Jézus ezeket mondta: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. ²⁶Igen, Atyám, így tetszett neked. ²⁷Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja. ²⁸Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. ²⁹Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. ³⁰Az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

B) Mt 11,25-30 (Mt 11,28)

²⁵Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta:
– Hálát adok neked, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. ²⁶Igen, Atyám, így tetszett neked. ²⁷Atyám mindent nekem adott, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
²⁸Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve! Én megnyugvást adok nektek. ²⁹Vegyétek magatokra igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. ³⁰Az én igám édes, s az én terhem könnyű.

B) Mt 11,25-30 (Mt 11,28)

B)! Jézus hálaadása.

²⁵Abban az időben Jézus így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. ²⁶Igen Atyám, így tetszett neked. ²⁷Mindent átadott nekem Atyám:
senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya,
és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni. ²⁸Jöjjetek hozzám mindnyájan,
akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve:
én felüdítlek titeket. ²⁹Vegyétek magatokra igámat
és tanuljatok tőlem,
mert szelíd vagyok és alázatos szívű,
s így nyugalmat találtok lelketeknek. ³⁰Az én igám édes,
az én terhem könnyű.”

B) Mt 11,25-30 (Mt 11,28)

B)! Jézus hálaadása és hívó szava (Lk 10,21-22)

²⁵Abban az időben így szólt Jézus: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. ²⁶Igen, Atyám, mert így láttad jónak. ²⁷Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. ²⁸Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. ²⁹Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. ³⁰Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.

B) Mt 11,25-30 (Mt 11,28)

²⁵Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. ^{(Luk 10,21.1Kor;1,26-29)} ²⁶Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. ²⁷Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni. ^{(Mát 28,18; Luk 10,22; Ján 3,35;17,2; Fil 2,9)} ²⁸Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. ^{(Mát 12,20; Jer 31,25)} ²⁹Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. ³⁰Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. ^{(Ján 5,3)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Istenünk, Atyánk, töltsd el életünket együttérzéseddel, hogy sose fáradjunk bele a megbocsátásba; kérünk téged, hallgass meg minket!
Imádkozzunk azokért, akik nem hisznek, és életüket mások szolgálatára szentelik; kérünk téged, hallgass meg minket!
Add, hogy az Egyház a közösség kovásza legyen, a te fényed ragyogjon föl rajta; kérünk téged, hallgass meg minket!
Krisztus, mennyből sugárzó fény, látogasd meg a sötétségben élőket, és mutasd meg nekik szereteted útját; kérünk téged, hallgass meg minket!
Te vagy az élet forrása, támogasd azokat, akik nehézségeken mennek keresztül és elbátortalanodnak; kérünk téged, hallgass meg minket!
Vezess Szentlelked által, és adj új szívet, hogy teljesíthessük szereteted akaratát; kérünk téged, hallgass meg minket!

Miatyánk

Záróima

Jézus, békességünk, amikor ajkunk nem nyílik szóra, szívünk akkor is rád ﬁgyel és szól hozzád. És így szólsz minden emberhez: Add át magad egyszerűen a Szentléleknek, ehhez egészen kicsiny hited is elég!

Vagy: Áldj meg minket, Jézus Krisztus, mindannyiunkra kiáradó szereteted soha nem múlik el!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

34. zsoltár

²Áldom az Urat minden időben,
ajkamon van dicsérete szüntelen.

³Az Úrban dicsekszik lelkem,
hallják meg a szelídek s örvendezzenek.

⁴Magasztaljátok az Urat velem,
dicsérjük együtt az ő nevét.

⁵Kerestem az Urat és meghallgatott,
minden rettegésből kiragadott engem.

⁶Nézzetek rá és megvilágosultok,
és arcotok meg nem szégyenül.

⁷Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta,
és kiszabadította minden szorongatásából.

⁸Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja,
és kiragadja őket.

⁹Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr,
boldog az az ember, aki őbenne bízik!

¹⁰Féljétek az Urat, szentjei mind,
mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!

¹¹Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek,
de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

¹²Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám,
az Úr félelmére tanítlak titeket.

¹³Ki az, aki élni akar,
s jó napokat kíván látni?

¹⁴Őrizd meg nyelvedet a gonosztól,
s ajkad ne beszéljen csalárdságot!

¹⁵Fordulj el a rossztól és tégy jót,
keresd a békét és azt kövesd!

¹⁶Az Úr szemmel tartja az igazakat,
és imádságukat meghallgatja.

¹⁷De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is,
hogy eltörölje emléküket a földön.

¹⁸Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta,
és minden szorongatásukból kiszabadította őket.

¹⁹Közel van az Úr a megtört szívűekhez,
és megmenti az alázatos lelkűeket.

²⁰Sok nyomorúság éri az igazakat,
de az Úr valamennyiből kimenti őket.

²¹Megőrzi minden csontjukat,
egy sem törik el belőlük.

²²Gonoszságuk öli meg a bűnösöket,
s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat.

²³De szolgáit az Úr megszabadítja,
és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

34. zsoltár

²Dicsőítem az Urat minden időben, dicsérete ajkamon marad mindig. ³Lelkem dicsekedjék az Úrban, hadd hallják meg a szegények és örüljenek! ⁴Velem együtt magasztaljátok az Urat, áldjuk a nevét mindannyian! ⁵Kerestem az Urat és ő meghallgatott, kimentett engem minden bajból. ⁶Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni. ⁷Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította. ⁸Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza. ⁹Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül. ¹⁰Féljétek az Urat, ti szentjei, akik őt félik, nem szenvednek hiányt. ¹¹A fiatal oroszlán nyomorog és koplal, de akik az Urat keresik, nem szűkölködnek. ¹²Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítalak titeket. ¹³Ki az, aki élni akar? Ki kíván sok évet, hogy élvezze a boldogságot? ¹⁴Őrizd nyelvedet a gonoszságtól, s ajkadat az álnok beszédtől! ¹⁵Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában! ¹⁶Az Úr szeme az igazakra tekint, füle meghallja kiáltásukat. ¹⁷De a gonoszoktól elfordítja arcát, s eltörli emléküket a földön. ¹⁸Az igazak kiáltottak, s az Úr meghallotta, megmentette őket minden bajtól. ¹⁹A megtört szívűekhez közel van az Úr, a bánatos lelkűt meggyógyítja. ²⁰Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja. ²¹Az Úr megőrzi minden tagját, hogy egy se zúzódjék szét. ²²A gonoszság halálba sodorja a bűnösöket s akik gyűlölik az igazat, megbűnhődnek érte. ²³A hűségeseknek az Úr megmenti lelkét, aki hozzá menekül, azt nem érheti kár.

34. zsoltár

²Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. ³Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek. ⁴Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! ⁵Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. ⁶Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. ⁷Kiáltott az elesett, az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. ⁸Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. ⁹Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. ¹⁰Féljétek az URat, ti, szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők. ¹¹Az oroszlánok is sínylődnek és éheznek, de akik az ÚRhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót. ¹²Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az ÚR félelmére. ¹³Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni? ¹⁴Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot! ¹⁵Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt! ¹⁶Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. ¹⁷Az ÚR a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről. ¹⁸Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. ¹⁹Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. ²⁰Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR. ²¹Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük. ²²Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat. ²³Az ÚR megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.

34. zsoltár

²Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van! ^{(Zsolt 104,33)} ³Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek. ^{(Zsolt 107,41.42)} ⁴Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét! ^{(Zsolt 108,2-7)} ⁵Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. ^{(Ésa 65,24)} ⁶A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul. ^{(Zsolt 33,20; Jób 36,7)} ⁷Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt. ^{(Zsolt 36,6)} ⁸Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket. ^{(Zsid 1,14; Zsolt 91,11; Máté 18,10)} ⁹Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik. ^{(1Pét 2,3;Jer 17,7.8)} ¹⁰Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk. ^{(Zsolt 31,24;5Móz 28,1-13; Jer 17,7.8)} ¹¹Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. ^{(Jób 5,22-26; Péld 13,25)} ¹²Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére! ¹³Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? ¹⁴Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. ¹⁵Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt. ^{(Zsolt 10,9;22,22)} ¹⁶Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán; ^{(Jób 24,18.19)} ¹⁷Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről. ^{(Zsolt 5,6.7; Jób 36,14)} ¹⁸Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket. ^{(Zsolt 9,11;32,10)} ¹⁹Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. ^{(Zsolt 145,18;51,19)} ²⁰Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. ^{(Csel 14,22.2Tim;3,12)} ²¹Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból. ²²A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat. ^{(Péld 5,22)} ²³Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik. ^{(Jer 17,7.8)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) 1Jn 4,7-12

⁷Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. ⁸Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. ⁹Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. ¹⁰Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért. ¹¹Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást! ¹²Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és szeretete tökéletes bennünk.

A) 1Jn 4,7-12

A)! Isten a szeretet.

⁷Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. ⁸Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. ⁹Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. ¹⁰A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. ¹¹Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. ¹²Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk.

A) 1Jn 4,7-12

⁷Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. ⁸Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten szeretet. ⁹Isten szeretete azáltal lett nyilvánvaló közöttünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. ¹⁰A szeretet nem abban áll, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül.
¹¹Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. ¹²Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és szeretete tökéletes lesz bennünk.

A) 1Jn 4,7-12

A)! Szeressétek Istent!

⁷Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született és ismeri az Istent. ⁸Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. ⁹Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. ¹⁰A szeretet ebben mutatkozik meg: nem mi szerettük Istent, hanem ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. ¹¹Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. ¹²Istent sohasem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk él, és szeretete tökéletes lesz bennünk.

A) 1Jn 4,7-12

A)! Az Isten szeretet

⁷Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; ⁸aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. ⁹Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. ¹⁰Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. ¹¹Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. ¹²Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.

A) 1Jn 4,7-12

⁷Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. ^{(1Ján 17,2.5;18,10)} ⁸A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. ^{(1Ján 3,10;1Ján,4 16.)} ⁹Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. ^{(Ján 3,16)} ¹⁰Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. ^{(1Ján 2,2; Róm 3,25)} ¹¹Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. ^{(1Ján 3,16; Mát 18,33; Ján 15,12.13)} ¹²Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: ^{(Ján 1,18;1Ján 2,5)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Mt 13,44-46 (Mt 13,44)

⁴⁴Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe rejtett kincshez. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.
⁴⁵Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. ⁴⁶Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.

B) Mt 13,44-46 (Mt 13,44)

B)! Az elrejtett kincs.

⁴⁴A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.

B)! A gyöngy.

⁴⁵A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. ⁴⁶Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette.

B) Mt 13,44-46 (Mt 13,44)

⁴⁴Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amit az ember, miután megtalálta, újra elrejt; örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
⁴⁵Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. ⁴⁶Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja.

B) Mt 13,44-46 (Mt 13,44)

⁴⁴Példabeszéd a kincsről, a gyöngykereskedőről és a hálóról. Hasonlít a mennyek országa a szántóföldön elásott kincshez. Egy ember megtalálja a kincset, de titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet. ⁴⁵Hasonlít a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keres. ⁴⁶Mikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi azt.

B) Mt 13,44-46 (Mt 13,44)

B)! Az elrejtett kincs, az igazgyöngy és a háló

⁴⁴Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
⁴⁵Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. ⁴⁶Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.

B) Mt 13,44-46 (Mt 13,44)

⁴⁴Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet. ^{(Mát 19,29; Luk 14,33; Fil 3,7)} ⁴⁵Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres; ^{(Luk 19,10)} ⁴⁶A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt. ^{(Péld 8,10.11)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Imádkozzunk mindazokért, akik hűségesen hirdetik igédet!
Add, hogy fölismerjünk minden embertársunkban, s ne engedd, hogy átnézzünk a szegényeken és az elhagyatottakon!
Imádkozzunk a kizsákmányoltakért és a munkanélküliekért, add, hogy emberi jogaikat tiszteletben tartsák!
Imádkozzunk a bebörtönzöttekért, és a társadalom peremére szorultakért, add, hogy együtt érezzünk szenvedésükkel!
Imádkozzunk az elhagyott gyermekekért és mindazokért, akik őket szeretettel befogadják!
Imádkozzunk a tudósokért és kutatókért, hogy munkájukkal az egész emberiség javát keressék!
Imádkozzunk azokért, akik a közéletben felelősséget viselnek, hogy mindenki jólétéért cselekedjenek!
Add, hogy Egyházadban a testvéri szeretet jelei lehessünk!

Miatyánk

Záróima

Minden élő Istene, add, hogy csendben és szeretetben rád bízhassuk magunkat! Ez nem könnyű nekünk, embereknek. Te megérinted lelkünk mélységeit, és azt akarod, hogy a remény világosságában éljünk.

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

42. zsoltár

²Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez,
úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!

³Szomjazza lelkem az erős, élő Istent:
mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?

⁴Éjjel-nappal könnyem a kenyerem,
hiszen napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«

⁵Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem,
hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához
hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal.

⁶Miért vagy szomorú, lelkem,
miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt,
arcom üdvösségét, az én Istenemet!

⁷Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok
a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről.

⁸Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid:
mind áthaladnak rajtam árjaid és hullámaid.

⁹Nappal kegyességét küldi nekem az Úr,
s éjjel neki szól énekem:
imádkozom éltem Istenéhez.

¹⁰Ezt mondom Istennek: »Oltalmazóm,
miért feledkezel meg rólam?
Miért kell szomorúan járnom-kelnem,
miközben sanyargat engem ellenségem?«

¹¹Amíg csontjaimat törve, gyaláznak elnyomóim,
és napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«

¹²Miért vagy szomorú, lelkem,
miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt,
arcom üdvösségét, az én Istenemet!

42. zsoltár

²Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram. ³Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát? ⁴Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: „Hol marad Istened?” ⁵A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel. ⁶Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét ⁷és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy. ⁸Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul. ⁹Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet. ¹⁰Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva? ¹¹A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: „Hol maradt Istened?” ¹²De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!

42. zsoltár

²Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! ³Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? ⁴Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? ⁵Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. ⁶Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért! ⁷Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár-hegyről. ⁸Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. ⁹Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR, imádságot életem Istenéhez. ¹⁰Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? ¹¹Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? ¹²Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

42. zsoltár

²Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! ^{(Zsolt 60,11.12.14)} ³Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt? ⁴Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened?” ^{(Zsolt 22,8.9)} ⁵Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig. ^{(Zsolt 84,8)} ⁶Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért. ^{(Zsolt,42 7. 12. Zsolt. 43,5.)} ⁷Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről. ⁸Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem! ^{(Zsolt 88,17)} ⁹Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. ^{(Zsolt 40,17)} ¹⁰Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? ^{(Zsolt 3,4;43,2)} ¹¹Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? ^{(Jób 19,13-17)} ¹²Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. ^{(Zsolt 18,1;43,5)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) Róm 8,31-39

³¹Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk? ³²Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? ³³Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Talán Isten, aki a megigazulást adja? ³⁴Ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közben is jár értünk?
³⁵Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Üldözés, éhség, mezítelenség, veszedelem, vagy kard?

³⁶Amint írva van:
»Miattad gyilkolnak minket naphosszat,
olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat«.

³⁷De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. ³⁸Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, ³⁹sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

A) Róm 8,31-39

³¹Mire következtethetünk ebből? Ha Isten velünk, ki ellenünk? ³²Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? ³³Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? ³⁴Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? ³⁵Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? ³⁶Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak. ³⁷De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. ³⁸Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, ³⁹sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

A) Róm 8,31-39

³¹Mit mondjunk még? Ha Isten értünk, ki ellenünk? ³²Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogy ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? ³³Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adja? ³⁴Ki fog elítélni? Krisztus, aki meghalt, sőt feltámadt, és aki az Isten jobbján van, és közbenjár értünk?
³⁵Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, üldözés vagy éhezés, mezítelenség, veszedelem vagy kard? ³⁶Amint meg van írva: Miattad gyilkolnak minket egész nap. Annyira becsültek, mint a vágójuhokat.
³⁷De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeretett minket. ³⁸Mert biztos vagyok benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, ³⁹sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.

A) Róm 8,31-39

A)! Isten kegyelmének magasztalása.

³¹Mit szóljunk ehhez? Ha Isten velünk, ki ellenünk? ³²Ő tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? ³³Ki emel vádat Isten választottjai ellen? Hiszen Isten tette megigazultakká őket. Ki ítéli el őket? ³⁴Velük van Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt föl is támadt és az Isten jobbján közben is jár értünk. ³⁵Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség, üldöztetés vagy éhezés, ruhátlanság, életveszély vagy kard? ³⁶Hiszen meg van írva:
„Minket mindenkor teérted irtanak,
s vágóbirkák módjára tartanak.” ³⁷De mindezen diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. ³⁸Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, ³⁹sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

A) Róm 8,31-39

A)! A választottakat semmi sem szakíthatja el Isten szeretetétől

³¹Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? ³²Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? ³³Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. ³⁴Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. ³⁵Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? ³⁶Amint meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” ³⁷De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. ³⁸Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, ³⁹sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

A) Róm 8,31-39

³¹Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? ^{(1Kor 8,13)} ³²A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? ^{(Ján 3,16)} ³³Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít; ^{(Ésa 50,8.9)} ³⁴Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk: ^{(Zsid 1,3;Zsid 7,25)} ³⁵Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? ^{(Csel 20,24)} ³⁶A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat. ^{(Zsolt 44,23)} ³⁷De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett, ^{(Fil 4,13)} ³⁸Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, ^{(Fil 2,2;3,15.16)} ³⁹Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. ^{(Róm 6,19.2Kor;6,16; Eféz 2,21.22.1Pét;2,5; Zsid 3,6;Róm 8,9)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Mk 2,13-17 (Mk 2,16-17)

¹³Ezután megint kiment a tenger mellé. Az egész tömeg hozzá sereglett, és tanította őket. ¹⁴Amint továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát a vámnál ülni, és megszólította: »Kövess engem!« Az fölkelt, és követte őt. ¹⁵Mikor később asztalhoz ült ennek a házában, sok vámos és bűnös telepedett le Jézussal és tanítványaival együtt; sokan voltak ugyanis, akik követték őt. ¹⁶Az írástudók és a farizeusok, azt látva, hogy a bűnösökkel és vámosokkal eszik, megkérdezték tanítványait: »Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?« ¹⁷Jézus meghallotta és azt mondta nekik: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.«

B) Mk 2,13-17 (Mk 2,16-17)

B)! Lévi meghívása.

¹³Megint kiment a tó partjára. Az egész sokaság hozzá ment, ő pedig tanította őket. ¹⁴Ahogy a vámnál elhaladt, látta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte. ¹⁵Lévi házában asztalhoz telepedett. Sok vámos és bűnös is ott ült együtt Jézussal és tanítványaival az asztalnál. Sokan voltak. Követték őt ¹⁶a farizeusok közül való írástudók is, és amikor látták, hogy bűnösökkel és vámosokkal eszik, megszólították tanítványait: „Miért eszik és iszik együtt a vámosokkal és a bűnösökkel?” ¹⁷Jézus meghallotta és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”

B) Mk 2,13-17 (Mk 2,16-17)

¹³Azután ismét kiment a tenger mellé. Az egész sokaság egyre jött hozzá, ő pedig tanította őket. ¹⁴Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült. Így szólt hozzá:
„Kövess engem!” Az felkelt és követte.
¹⁵Egyszer, amikor a házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és a tanítványai mellé. Sokan voltak ugyanis, akik követték. ¹⁶Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, így szóltak tanítványaihoz:
– Miért eszik vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?
¹⁷Meghallván így szólt hozzájuk Jézus:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.

B) Mk 2,13-17 (Mk 2,16-17)

B)! Lévi meghívása.

¹³Később megint kiment a tóhoz. Az egész sokaság utána tódult, ő pedig tanította őket. ¹⁴Amint a vám mellett elhaladt, látta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia. „Kövess engem!” – szólította meg. Az fölkelt és követte. ¹⁵Mikor később Jézus Lévi házában asztalhoz telepedett vele, tanítványaival együtt sok vámos és bűnös is letelepedett. Sokan követték ugyanis őt. ¹⁶Ekkor a farizeusok közül való írástudók látva, hogy a bűnösökkel és vámosokkal eszik, megkérdezték tanítványait: „Miért eszik-iszik (mesteretek) vámosokkal és bűnösökkel?” ¹⁷Ennek hallatára Jézus azt mondta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

B) Mk 2,13-17 (Mk 2,16-17)

B)! Jézus elhívja Lévit (Mt 9,9-13; Lk 5,27-32)

¹³Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket. ¹⁴Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az pedig felkelt, és követte őt. ¹⁵És történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és a tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt. ¹⁶Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, így szóltak a tanítványainak: Miért eszik együtt a vámszedőkkel és bűnösökkel? ¹⁷Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.

B) Mk 2,13-17 (Mk 2,16-17)

¹³És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész sokaság megy vala ő hozzá, és ő tanítja vala őket. ¹⁴És a mikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, a ki a vámszedő helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala őt. ^{(Márk 1,11.2Pét;1,17)} ¹⁵És lőn, a mikor ő ennek házában asztalhoz üle, a vámszedők és bűnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának, és követék őt. ¹⁶És a mikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik? ^{(Mát 9,11; Luk 15,2)} ¹⁷És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre. ^{(Mát 9,13)}

Ének

Csönd

Dicsőítés

Szelíd és alázatos szívű Jézus, meglátogatsz minden embert, hogy kinyilvánítsd az Atya szeretetét.
Jézus, végtelen jóság, kiszabadítod a foglyokat, és megbocsátod bűneinket.
Jézus, nyugalmunk és menedékünk, a te igád édes, a te terhed könnyű.
Jézus, akit az Atya küldött, meggyógyítod vakságunkat.
Jézus, élet kenyere, Igéddel táplálsz minket.
Jézus, tüzet gyújtani jöttél a földre.
Jézus, föltámadva a halálból megosztod velünk örömödet.
Jézus, te vagy az út, az igazság és az élet.

Miatyánk

Záróima

Jézus, szívünk fénye, föltámadásod óta mindig eljössz hozzánk. Bárhol legyünk is, mindig vársz minket. És ezt mondod: Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítlek titeket!

Vagy: Áldj meg minket, Krisztus, őrizz meg a nyolc boldogság lelkületében: örömben, egyszerűségben és irgalmasságban!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

63. zsoltár

²Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok.
Téged szomjaz a lelkem,
utánad sóvárog a testem,
puszta, úttalan, víztelen vidéken.

³Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen,
és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet!

⁴Hisz irgalmad jobb, mint az élet,
ajkam téged dicsér.

⁵Áldani akarlak, amíg csak élek,
és nevedben emelem fel kezemet.

⁶Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem,
ujjong az ajkam és dicsér a szám.

⁷Ha reggelenként rólad elmélkedem,
rád gondolok fekvőhelyemen.

⁸Hisz te megsegítettél engem,
és szárnyad árnyékában örvendezhetem.

⁹Lelkem tehozzád tapad,
és jobbod erősen tart engem.

¹⁰Akik pedig meg akarják rontani életemet,
lesüllyednek a föld mélységeibe,

¹¹kard hatalmába kerülnek,
sakálok osztályrésze lesznek.

¹²Örvendezik akkor majd a király Istenben;
Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien,
mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.

63. zsoltár

²Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. ³Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam. ⁴Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked. ⁵Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem. ⁶Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet. ⁷Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem. ⁸Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadozom. ⁹Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem. ¹⁰Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe, ¹¹kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak. ¹²A király azonban Istenben örül, s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött, de a hazugok ajka elnémul örökre.

63. zsoltár

²Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. ³Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. ⁴Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. ⁵Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. ⁶Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. ⁷Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. ⁸Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. ⁹Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. ¹⁰De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek. ¹¹Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek. ¹²De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.

63. zsoltár

²Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize; ^{(Zsolt 42,2.3;27,4.5)} ³Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet. ^{(Zsolt 42,5)} ⁴Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. ^{(Zsolt 69,17)} ⁵Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet. ^{(Zsolt 146,2)} ⁶Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam! ^{(Ján 10,34)} ⁷Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem; ^{(Zsolt 16,7)} ⁸Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem. ⁹Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem. ^{(1Krón 25,1)} ¹⁰Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak. ¹¹Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. ^{(1Sám 31,1.2)} ¹²A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ^{(Zsolt 18,1-3)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) ApCsel 2,42-47

⁴²Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban.
⁴³Félelem fogott el mindenkit: számos csoda és jel történt az apostolok által. ⁴⁴A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt. ⁴⁵Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten. ⁴⁶Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt. ⁴⁷Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát.

A) ApCsel 2,42-47

A)! A jeruzsálemi egyház élete.

⁴²Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. ⁴³Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. ⁴⁴A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. ⁴⁵Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. ⁴⁶Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. ⁴⁷Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.

A) ApCsel 2,42-47

⁴²Állhatatosak voltak az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban. ⁴³Félelem szállt meg mindenkit, és az apostolok által sok csoda és jel történt. ⁴⁴Mindazok, akik hittek, egy közösséget alkottak, és mindenük közös volt. ⁴⁵Vagyonukat és javaikat eladták, és a kapott pénzt szétosztották, ahogy kinek-kinek éppen szüksége volt rá. ⁴⁶Napról napra állhatatosan, egy szívvel ott voltak a Templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételből. ⁴⁷Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte azok számát, akik részesei lettek az üdvösségnek.

A) ApCsel 2,42-47

A)! A jeruzsálemi hívek élete.

⁴²Ezek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. ⁴³Szent félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok által számos csodajel történt (Jeruzsálemben, és általános félelem uralkodott). ⁴⁴A hívek mind összetartottak és mindenük közös volt. ⁴⁵Birtokaikat eladták és az árát szétosztották kinek-kinek szükségéhez mérten. ⁴⁶Egy szívvel-lélekkel mindennap állhatatosan megjelentek a templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örvendezve, tiszta szívvel fogyasztották el eledelüket. ⁴⁷Magasztalták az Istent és az egész nép szeretetében álltak. Az Úr pedig napról napra növelte az üdvösségre rendeltek számát.

A) ApCsel 2,42-47

⁴²Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. ⁴³Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. ⁴⁴Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. ⁴⁵Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. ⁴⁶Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; ⁴⁷dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.

A) ApCsel 2,42-47

⁴²És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. ^{(2Móz 2,15.21.22)} ⁴³Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. ^{(Márk 16,17.18; Ján 14,12)} ⁴⁴Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; ^{(Csel 4,32)} ⁴⁵És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala. ^{(2Móz 3,6.15.16)} ⁴⁶És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. ^{(Józs 5,15)} ⁴⁷Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel. ^{(2Móz 3,7-10)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Mk 6,34-44 (Mk 6,41-44)

³⁴Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és sok mindenre kezdte őket tanítani. ^{(Ez 34,5)} ³⁵Amikor az óra már későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő későre jár. ³⁶Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.« ³⁷Ő azonban ezt felelte nekik: »Adjatok nekik ti enni.« Azok így válaszoltak: »Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?« ³⁸Erre megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.« Mikor megszámolták, azt mondták: »Öt darab, és két halunk.« ³⁹Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön. ⁴⁰Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével. ⁴¹Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, áldás mondott, és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között. ⁴²Mindnyájan ettek és jóllaktak. ⁴³A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg. ⁴⁴Akik ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak a férfiak.

B) Mk 6,34-44 (Mk 6,41-44)

³⁴Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. ³⁵Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő van. ³⁶Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni.” ³⁷Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” ³⁸Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” ³⁹Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. ⁴⁰Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban. ⁴¹Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. ⁴²Mindenki evett és jól is lakott. ⁴³A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. ⁴⁴A kenyérből csak férfiak ötezren ettek.

B) Mk 6,34-44 (Mk 6,41-44)

³⁴Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és elkezdte őket sok mindenre tanítani.
³⁵Amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és így szóltak hozzá:
– Lakatlan ez a hely, és az idő már későre jár. ³⁶Küldd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak!
³⁷Ő azonban így válaszolt nekik:
– Adjatok nekik enni ti! Mire ezt mondták neki:
– Mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?
³⁸Jézus azonban ezt mondta nekik:
– Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Megnézvén így szóltak:
– Öt, meg két halunk.
³⁹Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld fűre. ⁴⁰Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. ⁴¹Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is elosztotta mindnyájuknak. ⁴²Mindannyian ettek, és jóllaktak. ⁴³Összeszedték a megmaradt kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral, és azt is, ami a halakból maradt. ⁴⁴Akik ettek [a kenyerekből], ötezren voltak – csak a férfiak.

B) Mk 6,34-44 (Mk 6,41-44)

B)! Az első kenyérszaporítás.

³⁴Amikor kiszállt, ott látta a nagy tömeget. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. ³⁵Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. ³⁶Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, s ennivalót vegyenek maguknak.” ³⁷Ő azonban így válaszolt: „Adjatok ti nekik enni.” Azok megjegyezték: „Talán menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy el tudjuk látni őket?” ³⁸Erre ő megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül.” Körülnéztek és jelentették: „Öt, és két halunk.” ³⁹Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportonként telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. ⁴⁰Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. ⁴¹Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük közt. ⁴²Mindnyájan ettek és jól is laktak. ⁴³A kenyérmaradékból és a halakból pedig tizenkét kosarat szedtek tele. ⁴⁴A kenyérből ötezer férfi evett.

B) Mk 6,34-44 (Mk 6,41-44)

³⁴Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.
³⁵De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. ³⁶Bocsásd el őket, hogy a környező tanyákra és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak. ³⁷Ő azonban így válaszolt nekik: Ti adjatok nekik enni! De ők ezt mondták neki: Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik? ³⁸Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Amikor megnézték, ezt mondták: Öt kenyerünk van meg két halunk. ³⁹Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportokban a zöld fűre. ⁴⁰Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. ⁴¹Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. ⁴²Miután mind ettek, és jóllaktak, ⁴³összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. ⁴⁴Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.

B) Mk 6,34-44 (Mk 6,41-44)

³⁴És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani. ^{(Mát 9,36)} ³⁵Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van: ^{(Mát 23,14; Luk 20,47)} ³⁶Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök. ^{(2Kir 12,9)} ³⁷Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik? ^{(Luk 21,1-4)} ³⁸Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk. ^{(Mát 5,32; Luk 16,18)} ³⁹És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. ⁴⁰Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. ^{(Mát 19,13-15; Luk 18,15-17)} ⁴¹Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. ^{(Márk 7,34)} ⁴²Evének azért mindnyájan, és megelégedének; ^{(Mát 18,3; Luk 18,17)} ⁴³És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is. ^{(Márk 9,36)} ⁴⁴A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak. ^{(Mát 19,16-30; Luk 18,18-30)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Imádkozzunk azokért, akik elindultak a Krisztushoz vezető úton, bátorítsd lépteiket!
Imádkozzunk a gyermekekért és azokért, akik vigyáznak rájuk és beléjük oltják a hitet!
Imádkozzunk a betegekért és azokért, akik életüket magányosan fejezik be, add meg nekik a szükséges erőt!
Imádkozzunk a bebörtönzöttekért és a menekültekért, védelmezd és erősítsd reményüket!
Tölts el minket Szentlelked tüzével, hogy új erőt nyerjünk, és megnyíljunk azok felé, akik nem ismernek téged!
Add, hogy Egyházad állandóan megújuljon az Ige és az Eucharisztia oltáránál!

Miatyánk

Záróima

Istenünk, Atyánk, fáradhatatlanul keresed azokat, akik eltávolodtak tőled. Megbocsátásoddal ujjunkra húzod a tékozló ﬁú ünnepi gyűrűjét.

Vagy: Áldj meg minket, Jézus Krisztus, szereteted nagyobb szívünknél!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

71. zsoltár

¹Uram, tebenned remélek,
soha meg ne szégyenüljek!

²Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem!
Hajlítsd hozzám füledet
és nyújts segítséget!

³Légy oltalmam sziklája,
és erős váram, hogy megszabadíts engem,
mert te vagy az én erősségem és menedékem!

⁴Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből,
s a törvényszegő és a gonosz kezéből!

⁵Hisz te vagy az én reménységem, Uram;
Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam.

⁶Születésem óta rád támaszkodom,
anyám méhétől te vagy oltalmazóm;
Szüntelenül rólad szól dicséretem.

⁷Szinte csodája lettem sokaknak,
mert te erős segítőm vagy.

⁸Teljék meg szám dicséreteddel,
egész nap fenségeddel!

⁹Ne vess el engem vénségem idején,
amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem!

¹⁰Mert ellenségeim ellenem beszélnek,
s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak.

¹¹Így szólnak: »Isten elhagyta,
vegyétek űzőbe, fogjátok meg,
hisz nincs, aki megszabadítsa!«

¹²Isten, ne távozz el tőlem;
Én Istenem, siess segítségemre!

¹³Jussanak szégyenbe, pusztuljanak
életem ellenségei.
Borítsa szégyen és gyalázat azokat,
akik nekem rosszat akarnak!

¹⁴Én azonban mindenkor reménykedem,
és szüntelen dicsérlek téged.

¹⁵Egész nap jótéteményeidet
és igazságosságodat hirdeti szám,
bár elsorolni sem tudom.

¹⁶Hirdetem az Úr hatalmas tetteit,
Uram, csak igazságodról elmélkedem.

¹⁷Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem;
Mindmáig hirdetem csodáidat.

¹⁸Öregségemre s aggkoromra
se hagyj magamra, Isten,
hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét.
Hatalmadat,

¹⁹és igazságodat, amely égig ér, Isten,
aki nagy dolgokat cselekedtél:
Isten, ki hasonló hozzád?

²⁰Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem,
de aztán ismét életet adtál nekem,
s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem.

²¹Hozzám fordulsz, naggyá teszel
és megvigasztalsz engem.

²²Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem,
hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje.

²³Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek,
és lelkem, amelyet megmentesz;

²⁴Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat,
mert zavarba és szégyenbe jutnak,
akik rosszat akarnak nekem.

71. zsoltár

¹Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent vallanom! ²Igazságodban ments meg, szabadíts meg! Fordítsd felém füled és siess segítségemre! ³Légy megmentő sziklám, erős váram! Valóban te vagy sziklám és váram. ⁴Istenem, ments meg engem a gonoszok kezétől, a bűnösök és hatalmaskodók öklétől! ⁵Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta. ⁶Anyám méhétől fogva veled tartottam, anyám ölétől kezdve te voltál osztályrészem, mindig tebenned bizakodtam. ⁷Csodálat tárgya lettem sokak szemében, hisz hatalmas gyámolom te vagy. ⁸Szám tele volt dicséreteddel, egész nap tele dicsőítéseddel. ⁹Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy! ¹⁰Ellenségeim úgyis megszólnak, szemmel tartanak, ellenem beszélnek. ¹¹Azt mondják: „Elhagyta az Úr, űzzétek, fogjátok el, hisz senki sincs már, aki pártját fogná!” ¹²Istenem, ne maradj távol tőlem, Uram, siess segítségemre! ¹³Valljanak szégyent, kik vesztemre törnek, és pusztuljanak el! Akik bajt hoznak rám, azokat érje szégyen és gyalázat! ¹⁴Én azonban mindig reménykedem, és mindennap gyarapítom dicséreted. ¹⁵Szám hirdeti igazságosságodat, naphosszat segítségedet. ¹⁶Eljövök az Úr erejében, és csak a te tetteidet dicsőítem. ¹⁷Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, még ma is csodáidról emlékezem. ¹⁸De öregkoromra, aggságomban se hagyj el, Istenem! Hadd hirdessem e nemzedéknek karodat, és minden utódomnak hatalmadat, ¹⁹és igazságosságodat, Istenem, amely fölér az égig! Nagy dolgokat vittél véghez; ki olyan, mint te, Istenem? ²⁰Sok kemény terhet raktál rám, de újra életet adsz, és kiemelsz a földnek mélyéből. ²¹Állítsd helyre híremet és engedd, hogy újra megvigasztalódjam. ²²S hűségedet, Uram, zeneszóval magasztalom, Izrael Szentje, hárfán játszom neked. ²³Ajkam örül, amikor neked énekelek, s lelkem ujjong, mert megváltottad. ²⁴Naphosszat áldja nyelvem igazságosságodat, mert szégyen érte s gyalázat azokat, akik vesztemet akarták!

71. zsoltár

Öregember könyörgése

¹Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! ²Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg! ³Légy erős kősziklám, ahova mindig fölmehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram. ⁴Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából! ⁵Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta. ⁶Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. ⁷Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam. ⁸Szám dicséreteddel van tele, dicsőítelek mindennap. ⁹Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el! ¹⁰Mert ellenségeim azt mondják rólam, akik életemre törnek, így tanácskoznak: ¹¹Elhagyta őt Isten, üldözzétek, fogjátok meg, mert nincs, aki megmentse! ¹²Ó, Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! ¹³Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek! ¹⁴Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. ¹⁵Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. ¹⁶Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. ¹⁷Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. ¹⁸Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. ¹⁹Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? ²⁰Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. ²¹Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. ²²Én is magasztallak hárfával hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje! ²³Ujjong az ajkam, ha neked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál. ²⁴Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.

71. zsoltár

¹Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha. ^{(Zsolt 125,1)} ²A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem. ^{(Zsolt 31,2; Dán 9,16)} ³Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te. ^{(Péld 18,10)} ⁴Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából! ⁵Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! ^{(Zsolt 22,10.11)} ⁶Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen. ⁷Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam. ^{(5Móz 33,1)} ⁸Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel. ^{(Péld 8,24-29;Zsolt 93,2)} ⁹Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem! ^{(1Móz 3,19)} ¹⁰Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak, ^{(Zsolt 64,6.7)} ¹¹Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa. ^{(Jak 1,10; Ésa 40,6.7)} ¹²Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre! ^{(Zsolt 70,2.4)} ¹³Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek! ¹⁴Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet. ^{(4Móz 14,11.21-23.29)} ¹⁵Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom. ^{(Zsolt 139,17)} ¹⁶Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem! ^{(Zsolt 3,6.7)} ¹⁷Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. ¹⁸Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet. ^{(Zsolt 18,1-51)} ¹⁹Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?! ²⁰A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. ^{(Zsolt 18,1.19.44;49,16;80,13)} ²¹Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem. ²²Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje! ^{(4Móz 14,24.31)} ²³Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál. ^{(Zsolt 63,6-8)} ²⁴Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

A) Jer 29,11-13

¹¹Mert én ismerem a gondolatokat, amelyeket gondolok rólatok – mondja az Úr –: békességre és nem veszedelemre vonatkozó gondolatokat, hogy jövőt és reményt adjak nektek. ¹²Hívjatok engem, jöjjetek és imádkozzatok hozzám, akkor meghallgatlak titeket! ¹³Keressetek engem, és megtaláltok, ha teljes szívetekkel fordultok hozzám!

A) Jer 29,11-13

¹¹Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. ¹²Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket. ¹³Ha kerestek, megtaláltok, föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek.

A) Jer 29,11-13

¹¹Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. ¹²Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. ¹³Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam.

A) Jer 29,11-13

¹¹Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek. ^{(Jer 24,5.7)} ¹²Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. ^{(Ezék 6,9.10; Dán 9,3-23)} ¹³És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. ^{(2Kir 21,7)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Mk 10,17-22 (Mk 10,17.21)

¹⁷Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« ¹⁸Jézus erre azt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. ¹⁹Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!« ^{(Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20}<fs)} ²⁰Az illető azt felelte neki: »Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.« ²¹Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: »Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!« ²²Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

B) Mk 10,17-22 (Mk 10,17.21)

B)! A gazdag ifjú.

¹⁷Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” ¹⁸„Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó, csak egy: az Isten. ¹⁹Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” ²⁰„Mester – válaszolta –, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” ²¹Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” ²²Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

B) Mk 10,17-22 (Mk 10,17.21)

¹⁷Amikor útnak indult, odaszaladt hozzá egy ember, és térdre borulva megkérdezte:
– Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
¹⁸Jézus így szólt hozzá:
– Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten. ¹⁹Ismered a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!
– ²⁰Mester, mindezeket megtartottam ifjúkoromtól fogva – válaszolta.
²¹Jézus rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki:
– Egyetlen dolgot kell még tenned. Menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben! Aztán gyere, és kövess engem!
²²A válaszra elszomorodott az arca, és csalódottan távozott, ugyanis nagy vagyona volt.

B) Mk 10,17-22 (Mk 10,17.21)

B)! A gazdag ifjú.

¹⁷Amikor kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és térdre borulva megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” ¹⁸„Miért mondasz engem jónak? – válaszolta Jézus. Senki sem jó, csak egyedül az Isten. ¹⁹Ismered a parancsokat: ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ne csalj, atyádat és anyádat tiszteld.” ²⁰Erre ő kijelentette: „Mester, ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” ²¹Jézus rátekintett, megszerette őt és így szólt hozzá: „Valami még hiányzik neked: menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és a keresztet magadra véve kövess engem.” ²²E szavak hallatára elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

B) Mk 10,17-22 (Mk 10,17.21)

B)! A gazdag ifjú (Mt 19,16-26; Lk 18,18-27)

¹⁷Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? ¹⁸Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. ¹⁹Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” ²⁰Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. ²¹Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! ²²A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

B) Mk 10,17-22 (Mk 10,17.21)

¹⁷És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? ^{(Mát 19,16-30; Luk 18,18-30)} ¹⁸Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. ¹⁹A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat. ^{(2Móz 20,12-16)} ²⁰Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. ^{(Márk 18,31;24,7; Mát 16,21;17,22;20,18;26,57.67;27,34.35.50; Márk 8,31;9,31;10,33)} ²¹Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. ^{(Márk 8,34; Mát 10,38)} ²²Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala. ^{(Mát 26,14-16; Luk 22,3-6)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Jézus Krisztus, eljössz, hogy átváltoztass és Isten képmására formálj minket. Fényeddel ragyogd be sötétségünket!
Krisztus, belső világosság, ismered szomjúságunkat, vezess minket az Evangélium forrásához!
Krisztus, világ világossága, megvilágítasz minden embert. Add, hogy mindenkiben fölismerhessünk téged!
Krisztus, szegények barátja, adj nekünk egyszerű szívet, hogy örömmel befogadhassunk téged!
Szelíd és alázatos szívű Jézus, újítsd meg bennünk a gyermekség lelkületét!
Krisztus, elküldöd Egyházadat, hogy előkészítse utadat a világban, nyisd meg Országod kapuit minden ember előtt!

Miatyánk

Záróima

Jézus, örömünk, amikor fölfedezzük, hogy szeretsz minket, valami megnyugszik, sőt megváltozik életünkben. Megkérdezünk: mit vársz tőlem? És Szentlelkeddel így válaszolsz: Ne aggodalmaskodj semmi miatt! Benned imádkozom!

Vagy: Jézus Krisztus, bár nem láttunk, mégis szeretünk. És még ha nem is láttunk, bízunk benned. Áldj meg minket, és békességedben nyugalmat találunk!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

96. zsoltár

¹Énekeljetek az Úrnak új éneket,
énekeljetek az Úrnak minden földek!

²Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét,
hirdessétek napról-napra szabadítását!

³Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között,
csodatetteit minden népnek!

⁴Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre,
minden istennél félelmetesebb.

⁵Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek,
az Úr azonban egeket alkotott.

⁶Színe előtt fenség van és szépség,
szentélyében ékesség és hatalom.

⁷Ünnepeljétek az Urat, népek családjai,
ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát.

⁸Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget,
hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba.

⁹Boruljatok le szent pompával az Úr előtt,
rettegjen előtte az egész föld!

¹⁰Hirdessétek a nemzetek közt: »Király az Úr!«
Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék,
s igazságosan ítéli a népeket.

¹¹Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld,
zúgjon a tenger s ami betölti azt;

¹²Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van!
Ujjongjon akkor az erdő minden fája

¹³az Úr előtt, mert eljön,
eljön hogy megítélje a földet.
Igazságban ítéli meg a föld kerekségét,
s a népeket hűsége szerint.

96. zsoltár

¹Énekeljetek új éneket az Úrnak, minden föld zengjen dalt az Úrnak! ²Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét, naponként hirdessétek üdvösségét! ³Hirdessétek dicsőségét a pogányok között, csodatetteit minden nép előtt! ⁴Mert nagy az Úr és méltó a dicséretre, félelmetesebb ő minden istennél. ⁵A népek minden istene üres káprázat, az Úr azonban az ég alkotója. ⁶Előtte fenség és méltóság, szentélyében hatalom s fényesség. ⁷Adjatok az Úrnak, népek törzsei, adjatok az Úrnak tiszteletet és hatalmat! ⁸Adjátok meg az Úrnak neve tiszteletét! Ígérjetek áldozatot és hozzátok színe elé, ⁹szent udvarában imádjátok az Urat! Minden föld remegjen előtte, ¹⁰hirdessétek a pogányoknak: „Király az Úr!” Megszilárdította a földet, hogy ne inogjon, igazságosan kormányozza a népeket. ¹¹Örüljön az ég, ujjongjon a föld, vele együtt zengjen a tenger s ami benne van! ¹²Vigadjon a rét és minden virága, örüljenek az erdő fái az Úr színe előtt! ¹³Mert nézd, közeledik, jön, hogy kormányozza a földet. Igazságosan uralkodik majd a földkerekségen és hűségesen a népek fölött.

96. zsoltár

Az ÚR az egész föld királya – (Vö. 1Krón 16,23-33.)

¹Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld! ²Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását mindennap! ³Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! ⁴Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden más istennél. ⁵Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. ⁶Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében. ⁷Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! ⁸Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! ⁹Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! ¹⁰Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket. ¹¹Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel! ¹²Ujjongjon a mező és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind ¹³az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.

96. zsoltár

¹Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld! ^{(Ésa 42,10.12)} ²Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását. ^{(Zsolt 85,2-4)} ³Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait; ^{(Zsolt 18,50)} ⁴Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett. ⁵Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott. ^{(Zsid 1,10)} ⁶Ékesség és fenség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén. ^{(Zsolt 56,5.12)} ⁷Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet! ^{(Zsolt 29,1)} ⁸Adjátok az Úrnak neve dicsőségét; hozzatok ajándékot és jőjjetek be az ő tornáczaiba! ^{(5Móz 32,3; Zsolt 29,2)} ⁹Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld! ^{(Zsolt 78,69)} ¹⁰Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; ő ítéli meg a népeket igazsággal. ^{(Zsolt 93,1;97,8.9)} ¹¹Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való! ¹²Viduljon a mező és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is, ¹³Az Úrnak orczája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével. ^{(Jel 12,10-12;Zsolt 98,9)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

A) MTörv 30,11-14

¹¹Ez a parancs, amelyet ma meghagyok neked, nem elérhetetlen számodra, és nincs messze tőled. ¹²Nincs az égben, hogy azt mondhatnád: ‘Ki szállhatna fel közülünk az égbe, ki hozhatná le azt nekünk, hogy hallhassuk és tetteinkkel követhessük?’ ¹³Nincs a tengeren túl sem, hogy kifogásul azt mondhatnád: ‘Ki kelhetne át közülünk a tengeren, ki hozhatná el azt nekünk, hogy hallhassuk és megtehessük, amit Isten parancsol?’ ¹⁴Egészen közel van hozzád a törvény: a szádban és a szívedben, hogy hozzá szabhasd tetteidet.

A) MTörv 30,11-14

¹¹Ezek a törvények, amelyeket ma szabok neked, nem túlságosan nehezek és nem elérhetetlenek számodra. ¹²Nem az égben vannak, hogy azt kellene mondanod: Ki hatol fel értük az égbe, ki hozza le és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket. ¹³De a tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: Ki kel át értük a tengeren, ki hozza és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket? ¹⁴Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.

A) MTörv 30,11-14

¹¹Mert ez a parancsolat, amelyet ma megparancsolok neked, nem túl nehéz a számodra, és nincs távol tőled. ¹²Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? ¹³Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? ¹⁴Sőt inkább nagyon is közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben; teljesítsd hát azt!

A) MTörv 30,11-14

¹¹Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. ^{(Ésa 45,19)} ¹²Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? ^{(Róm 10,6)} ¹³Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? ¹⁴Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. ^{(Róm 10,8.9)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Lk 5,1-11 (Lk 5,8-11)

¹Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét hallgatni, míg ő a Genezáret tava mellett állt. ²Látott a tó mellett két hajót állni; a halászok kiszálltak belőlük, és mosták a hálóikat. ³Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget.
⁴Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: »Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat a halfogáshoz!« ⁵Simon ezt felelte neki: »Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.« ⁶És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. ⁷Intettek tehát a társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. ⁸Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: »Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!« ⁹Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, ¹⁰hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: »Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.« ¹¹Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.

B) Lk 5,1-11 (Lk 5,8-11)

B)! A csodálatos halfogás.

¹Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát. ²Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták. ³Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. ⁴Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!” ⁵„Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót” – válaszolta Simon –, ⁶és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. ⁷Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. ⁸Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” ⁹Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. ¹⁰Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” ¹¹Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték.

B) Lk 5,1-11 (Lk 5,8-11)

¹Történt egyszer, hogy a Genezáreti-tó partján állt. Sokaság tolongott körülötte, hallgatták Isten igéjét. ²Meglátott két partra vont bárkát. A halászok már kiszálltak, és a hálóikat mosták. ³Beszállt az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, és megkérte, vigye egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a bárkából tanította a sokaságot. ⁴Amikor abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak:
– Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat!
⁵Simon így felelt:
– Mester, egész éjszaka keményen dolgoztunk, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálókat.
⁶Amikor ezt megtették, oly sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik. ⁷Intettek hát társaiknak, akik a másik bárkában voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek. Azok odamentek, és annyira megtöltötték mind a két bárkát, hogy azok már-már elsüllyedtek. ⁸Ezt látva Simon Péter leborult Jézus lába elé, és így szólt:
– Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!
⁹Rémület fogta el ugyanis őt és azokat, akik vele voltak a halfogásnál. ¹⁰Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz:
– Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!
¹¹Erre kivonták a bárkákat a partra, és mindent otthagyva követték.

B) Lk 5,1-11 (Lk 5,8-11)

B)! A csodálatos halfogás.

¹Mikor egyszer Genezáret tavának partján állt, odasereglett hozzá a nép, hogy Isten igéjét hallgassa. ²Látta, hogy a tó szélén két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak és hálóikat mosogatták. ³Beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Aztán leült és a bárkából tanította a sokaságot. ⁴Mikor befejezte tanítását, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót.” ⁵„Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” ⁶Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett. ⁷Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy majdnem elmerültek. ⁸Ennek láttára Simon Péter Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” ⁹A sikeres halfogás miatt ugyanis félelem szállta meg őt és a többi vele lévőt, ¹⁰köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. De Jézus bátorította Simont: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” ¹¹Azok szárazra vonták a bárkákat és, elhagyva mindenüket, nyomába szegődtek.

B) Lk 5,1-11 (Lk 5,8-11)

B)! Péter halfogása (Mt 4,18-22; Mk 1,16-20)

¹Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. ²Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. ³Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. ⁴Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! ⁵Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. ⁶Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ⁷ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. ⁸Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! ⁹A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; ¹⁰de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! ¹¹Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.

B) Lk 5,1-11 (Lk 5,8-11)

¹És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; ^{(Luk 12,2; Jób 12,22; Mát 10,26; Márk 4,22)} ²És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. ^{(Luk 19,26; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25)} ³És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. ^{(Mát 13,46-50)} ⁴Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. ^{(Zsolt 91,13; Csel 28,3.5)} ⁵És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. ^{(Zsid 12,23)} ⁶És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. ^{(Mát 8,23-27; Márk 4,37-41)} ⁷Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének. ^{(Mát 11,27.1Tim;2,4;Ján 1,18)} ⁸Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! ^{(Mát 13,16;1Pét 1,10.12)} ⁹Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, a kik ő vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak; ^{(Mát 24,1-42; Márk 13,1-37)} ¹⁰Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz. ^{(Ezék 47,9.10; Csel 2,38-41)} ¹¹És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt.

Ének

Csönd

Könyörgések

Imádkozzunk a világ békéjéért, és minden ember fölszabadításáért; kérünk téged, hallgass meg minket!
Imádkozzunk a keresztényekért, hogy fáradhatatlanul keressék a látható egységet; kérünk téged, hallgass meg minket!
Imádkozzunk a politikai élet feddhetetlenségéért és a társadalmi igazságosságért; kérünk téged, hallgass meg minket!
Mindazokért, akik fáradsággal keresik meg mindennapi kenyerüket, kérünk téged, hallgass meg minket!
Mindazokért, akiknek nincsen munkájuk, és képességeiket nem tudják kibontakoztatni, kérünk téged, hallgass meg minket!
Mindazokért, akiknek nincs családjuk és otthonuk, kérünk téged, hallgass meg minket!
Mindazokért, akik magánytól szenvednek, kérünk téged, hallgass meg minket!
Mindazokért, akiket elnyomnak és gyaláznak, kérünk téged, hallgass meg minket!
Imádkozzunk azokért, akik életüket adják a szegényekért, a menekültekért és a kitaszítottakért; kérünk téged, hallgass meg minket!

Miatyánk

Záróima

Élő Isten, bármilyen szegényes is imánk, bizalommal keresünk téged. És szereteted utat talál hozzánk bizonytalankodásaink, sőt kételyeink között is.

Vagy: Élő Isten, múltunkat Krisztus szívébe rejted, és jövőnkről gondoskodsz.

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

103. zsoltár

^1bÁldjad, lelkem, az Urat,
s egész bensőm az ő szent nevét.

²Áldjad, lelkem, az Urat,
és ne feledd el jótéteményeit.

³Ő megbocsátja minden gonoszságodat,
ő meggyógyítja minden betegségedet;

⁴Ő megóvja életed a pusztulástól,
ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged.

⁵Ő kielégíti javaival kívánságodat:
mint a sasé, visszatér ifjúságod.

⁶Igaz dolgokat cselekszik az Úr,
és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.

⁷Megismertette Mózessel útjait,
Izrael fiaival cselekedeteit.

⁸Irgalmas és könyörületes az Úr,
hosszan tűrő és nagyirgalmú.

⁹Nem tartja meg haragját mindvégig,
és nem fenyeget örökké.

¹⁰Nem bűneink szerint bánt velünk,
és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért.

¹¹Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött,
olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik.

¹²Amilyen messze van kelet a nyugattól,
olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat.

¹³Mint ahogy az atya könyörül fiain,
úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.

¹⁴Mert ő ismeri létrejöttünket,
és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk.

¹⁵Olyan az ember élete, mint a fűé:
kivirul, mint a mező virága,

¹⁶de ráfúj a szél, és nincs többé,
s a helyét sem ismerik.

¹⁷De az Úr kegyelme öröktől fogva
és örökké kíséri azokat, akik őt félik,
s igazsága azok unokáit,

¹⁸akik megtartják szövetségét,
és gondosan teljesítik parancsolatait.

¹⁹Az Úr az égben állította fel trónusát,
és királysága mindenen uralkodik.

²⁰Áldjátok az Urat, angyalai mind,
ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát,
mihelyt parancsának hangját meghalljátok.

²¹Áldjátok az Urat, seregei mind,
szolgái, akik akaratát megteszitek.

²²Áldjátok az Urat, művei mind,
mindenütt, ahol uralkodik.
Áldjad lelkem az Urat!

103. zsoltár

^1bÁldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét! ²Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled! ³Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged. ⁴Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz. ⁵Életed eltölti javakkal, mint a sasé, megújul ifjúságod. ⁶Igazságos tetteket visz végbe az Úr, az elnyomottnak igazságot szolgáltat. ⁷Útjait kinyilvánította Mózesnek, a tetteit Izrael fiainak. ⁸Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. ⁹Nem perel untalan, haragja nem tart örökké. ¹⁰Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. ¹¹Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt. ¹²Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket. ¹³Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. ¹⁴Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk. ¹⁵Az ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága, ¹⁶de egy kis szellő s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt. ¹⁷Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival. ¹⁸Azokkal, akik hívek szövetségéhez, akik vigyáznak, hogy törvényei szerint éljenek. ¹⁹Az Úr az égben készítette el trónját, királyi hatalma parancsol a mindenségnek. ²⁰Áldjátok az Urat, angyalai, mind, ti hatalmasok, kik teljesítitek parancsait, és lesitek a szavát! ²¹Áldjátok az Urat, égi seregek, mind, ti szolgái, kik teljesítitek akaratát! ²²Áldjátok az Urat, művei, mind, uralmának minden helyén! Lelkem, áldjad az Urat!

103. zsoltár

Ének Isten irgalmáról

^1bÁldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! ²Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! ³Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, ⁴megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. ⁵Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. ⁶Minden elnyomottal igazságosan és törvényesen bánik az ÚR. ⁷Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival. ⁸Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. ⁹Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. ¹⁰Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. ¹¹Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. ¹²Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. ¹³Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. ¹⁴Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. ¹⁵Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. ¹⁶Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. ¹⁷De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; ¹⁸azokkal, akik megtartják szövetségét, és arra törekszenek, hogy teljesítsék rendelkezéseit. ¹⁹Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik. ²⁰Áldjátok az URat, angyalai, ti, hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára! ²¹Áldjátok az URat, ti, seregei, szolgái, akaratának végrehajtói! ²²Áldjátok az URat, ti, teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!

103. zsoltár

^1bÁldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. ^{(2Sám 23,1)} ²Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. ^{(Zsolt 18,1.51)} ³A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. ^{(Zsolt 32,5.2Sám;12,13)} ⁴A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. ^{(Zsolt 86,13)} ⁵A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. ^{(Ésa 40,31)} ⁶Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. ^{(Zsolt 146,7; Róm 2,6-11)} ⁷Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit. ^{(Zsolt 147,19.20)} ⁸Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. ^{(2Móz 34,6)} ⁹Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. ^{(Jer 3,12.15)} ¹⁰Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. ^{(Siral 3,22)} ¹¹Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. ¹²A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. ¹³A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. ^{(Malak 3,17)} ¹⁴Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. ^{(1Móz 2,7)} ¹⁵Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. ^{(Péld 20,30)} ¹⁶Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. ^{(Zsolt 19,10.11)} ¹⁷De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; ^{(Zsolt 84,12.13; Luk 1,50)} ¹⁸Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. ^{(1Kir 9,4-9)} ¹⁹Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat. ^{(Zsolt 68,34)} ²⁰Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. ^{(Zsid 1,14)} ²¹Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! ²²Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

A) Iz 40,27-31

²⁷Miért mondod, Jákob,
és miért szólsz így, Izrael:
»Rejtve van utam az Úr előtt,
és Istenem figyelmét igazságom elkerüli«?

²⁸Vajon nem tudod? Vagy nem hallottad?
Örökkévaló Isten az Úr,
aki a föld határait teremtette.
Nem fárad el, és nem lankad el,
bölcsessége kifürkészhetetlen.

²⁹Erőt ad a fáradtnak,
és az erőtlennek megsokasítja erejét.

³⁰Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak,
s az ifjak is megbotolva eleshetnek;

³¹de akik az Úrban bíznak,
új erőre kapnak,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak el,
járnak, és nem fáradnak el.

A) Iz 40,27-31

A)! A gondviselés hatalma

²⁷Miért mondod ezt, Jákob, miért beszélsz így, Izrael: „Sorsom el van rejtve az Úr elől, és igazságom elkerüli Istenem figyelmét”? ²⁸Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen. ²⁹Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. ³⁰Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. ³¹De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.

A) Iz 40,27-31

²⁷Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. ²⁸Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az ÚR, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. ²⁹Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. ³⁰Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. ³¹De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

A) Iz 40,27-31

²⁷Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! ^{(Ésa 27,8.9;49,14-16; Jób 27,2)} ²⁸Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! ^{(Zsolt 90,2; Róm 11,33.34)} ²⁹Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. ^{(Zsolt 68,10; Máté 11,28)} ³⁰Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; ³¹De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! ^{(Zsolt 103,5.2Sám;1,23)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Lk 6,27-32.35 (Lk 6,35)

²⁷Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. ²⁸Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket. ²⁹Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is; és attól, aki a köntösödet elveszi, ne tagadd meg az ingedet sem. ³⁰Adj mindenkinek, aki kér tőled; és ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd. ³¹Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük. ³²Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. ³⁵Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és gonoszokhoz is.

B) Lk 6,27-32.35 (Lk 6,35)

B)! Az ellenség szeretete.

²⁷Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. ²⁸Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. ²⁹Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. ³⁰Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. ³¹Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. ³²Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. ³⁵Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.

B) Lk 6,27-32.35 (Lk 6,35)

²⁷Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; ²⁸áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket! ²⁹Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is; és aki elveszi köpenyedet, hadd vigye az ingedet is! ³⁰Mindenkinek, aki kér tőled, adj; és attól, aki elveszi, ami a tiéd, ne követeld vissza!
³¹Amint szeretnétek, hogy veletek bánjanak az emberek, ti is úgy bánjatok velük! ³²Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. ³⁵Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte! Nagy lesz akkor jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.

B) Lk 6,27-32.35 (Lk 6,35)

B)! Ellenségszeretet.

²⁷Nektek, hallgatóimnak, azonban azt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal, ²⁸áldjátok átkozóitokat és imádkozzatok rágalmazóitokért. ²⁹Ha megütik arcod jobb felét, fordítsd oda a balt is. Ha elveszik a köpenyedet, add oda a köntösödet is. ³⁰Ha kérnek tőled, adj, és ha elveszik ami a tiéd, ne követeld vissza. ³¹Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak. ³²Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. ³⁵Szeressétek inkább ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, anélkül hogy valamit is visszavárnátok. Akkor nagy lesz jutalmatok s a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.

B) Lk 6,27-32.35 (Lk 6,35)

B)! Az ellenség szeretete (Mt 5,38-48)

²⁷Nektek pedig, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; ²⁸áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket! ²⁹Aki arcul üt téged, tartsd oda annak arcod másik felét is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg! ³⁰Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól ne követeld vissza! ³¹És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!
³²Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. ³⁵Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.

B) Lk 6,27-32.35 (Lk 6,35)

²⁷De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, ^{(2Móz 23,4.5; Mát 5,44)} ²⁸Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak. ^{(Róm 12,14-17;Csel 7,60)} ²⁹A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. ^{(Mát 5,39)} ³⁰Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza. ^{(5Móz 15,7-10)} ³¹És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal. ^{(Mát 7,12)} ³²Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik. ^{(Mát 5,46.47)} ³⁵Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal. ^{(Mát 5,44.45)}

Ének

Csönd

Dicsőítés

Urunk, Istenünk, te nem a külsőt nézed, hanem a szívet, te vagy a megbocsátás.
Urunk, Istenünk, megújítod szívünk békéjét, és megajándékozol a derűs örömmel.
Föltámadt Krisztus, te velünk vagy, és azokkal is, akik nincsenek tudatában jelenlétednek.
Föltámadt Krisztus, benned megkezdődött Isten Országa már itt a földön.
Föltámadt Krisztus, arra hívsz, hogy megosszuk a föld termését és az emberi munka gyümölcsét.
Urunk, Istenünk, Krisztusban nekünk ajándékoztad az élet teljességét.
Urunk, Istenünk, kezedbe ajánljuk életünket.

Miatyánk

Záróima

Jézus, békességünk, Szentlelked által mindig eljössz hozzánk, és szívünk legmélyén csodálkozva fedezzük föl jelenlétedet. Imánk bármilyen szegényes is, te mindig bennünk imádkozol.

Vagy: Áldott legyen mindaz, aki Istent és Krisztust keresi! Áldottak legyenek az Evangélium szerint egyszerű szívű emberek!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

116. zsoltár

^1bSzeretem az Urat, mert meghallgatta
könyörgésem szavát.

²Mert felém fordította fülét
azon a napon amelyen segítségül hívtam.

³Körülvettek engem a halál gyötrelmei,
rám találtak az alvilág veszedelmei.
Szorongatásba és nyomorúságba jutottam,

⁴de segítségül hívtam az Úr nevét:
»Uram, szabadíts meg engem!«

⁵Irgalmas az Úr és igaz,
megkönyörül a mi Istenünk.

⁶Megoltalmazza az Úr a kicsinyeket,
megaláztatásomban megszabadított engem.

⁷Térj vissza, lelkem, nyugalmadba,
mert az Úr jót tett veled.

⁸Megmentett engem a haláltól,
szememet a könnyhullatástól,
lábamat az elbukástól.

⁹Az Úr kedvében járok
az élők földjén.

¹⁰Hittem, még ha így is szóltam:
»Nagyon nagy megalázás ért!«

¹¹Elkeseredésemben azt mondtam:
»Hazug minden ember!«

¹²Mivel viszonozzam az Úrnak
mindazt, amit velem cselekedett?

¹³Fölemelem a szabadulás kelyhét,
és segítségül hívom az Úr nevét.

¹⁴Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat
egész népe előtt.

¹⁵Az Úr szemében drága dolog,
szentjeinek halála.

¹⁶Én is, Uram, a te szolgád vagyok,
szolgád vagyok és szolgálód fia.
Széttörted bilincseimet:

¹⁷a hála áldozatát mutatom be neked,
és segítségül hívom az Úr nevét.

¹⁸Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat
egész népe előtt

¹⁹az Úr házának udvaraiban,
tebenned, Jeruzsálem.

116. zsoltár

^1bSzeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat. ²Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam. ³Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben. ⁴Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: „Ó Uram, mentsd meg életemet!” ⁵Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom. ⁶Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott. ⁷Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled. ⁸Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól. ⁹[És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.] ¹⁰Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: „Mély megaláztatásban lett részem.” ¹¹Kétségbeesésemben ezt mondtam: „Az emberek gonoszak mind.” ¹²Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem? ¹³Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. ¹⁴[Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.] ¹⁵Az Úr szemében drága dolog az igazak halála. ¹⁶Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet, ¹⁷dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét. ¹⁸Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt. ¹⁹Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem!

116. zsoltár

Hálaadás és fogadalom

¹Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. ²Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. ³Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban van részem. ⁴De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó, URam, mentsd meg életemet! ⁵Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk. ⁶Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. ⁷Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR! ⁸Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, ⁹az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén. ¹⁰Hittem, ha így szólok is: Igen elesett vagyok! ¹¹Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug! ¹²Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett? ¹³A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem. ¹⁴Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében. ¹⁵Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát. ¹⁶Ó, URam, én a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálóleányod fia: levetted rólam a bilincset. ¹⁷Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirdetem. ¹⁸Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében, ¹⁹az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat!

116. zsoltár

¹Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. ²Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben. ^{(Zsolt 40,6;71,15)} ³Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. ^{(2Sám 22,5.6; Zsolt 18,5.6)} ⁴És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet! ⁵Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. ⁶Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem. ^{(Zsolt 101,4-8; Jel 2,6)} ⁷Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled. ^{(Zsolt 13,6)} ⁸Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől: ^{(Zsolt 26,2)} ⁹Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén. ¹⁰Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék. ^{(2Kor 4,13)} ¹¹Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug. ^{(Róm 3,4)} ¹²Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? ¹³A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. ^{(Róm 3,13; Jak 3,8)} ¹⁴Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt. ^{(Zsolt 22,26)} ¹⁵Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála. ^{(Zsolt 7,16.17)} ¹⁶Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet. ¹⁷Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. ^{(2Sám 7,9)} ¹⁸Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt, ^{(Zsolt 50,14)} ¹⁹Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat! ^{(Zsolt 7,16.17)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

A) Jer 1,4-8

⁴Így hangzott az Úr igéje hozzám:

⁵»Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek,
és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek;
prófétául rendeltelek a nemzetek számára.«

⁶Erre így szóltam:
»Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok!«
⁷De ezt mondta nekem az Úr:»Ne mondd azt: ‘Gyermek vagyok’,hanem menj el, ahová csak küldelek,és mondd el mindazt, amit parancsolok neked!
⁸Ne félj tőlük,mert én veled vagyok, hogy megmentselek!«– mondta az Úr.

A) Jer 1,4-8

A)! Jeremiás meghívása

⁴Így szólt hozzám az Úr: ⁵„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” ⁶Erre azt mondtam: „Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok.” ⁷De az Úr így válaszolt: „Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok. ⁸Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak – az Úr mondja ezt neked.”

A) Jer 1,4-8

⁴Így szólt hozzám az ÚR igéje: ⁵Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.
⁶De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok! ⁷Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! ⁸Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az ÚR.

A) Jer 1,4-8

⁴Szóla pedig az Úr nékem, mondván: ^{(Ésa 14,19; Préd 6,3)} ⁵Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé. ^{(Jer 4,27;Ésa 1,21)} ⁶És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én! ^{(2Móz 3,11;4,10)} ⁷Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked. ^{(Ezék 3,17)} ⁸Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr. ^{(5Móz 31,6.8)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Lk 15,11-24 (Lk 15,20b-24)

¹¹Azután így szólt: »Egy embernek volt két fia. ¹²A fiatalabb azt mondta apjának: ‘Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!’ Erre szétosztotta köztük vagyonát. ¹³Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. ¹⁴Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. ¹⁵Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. ¹⁶Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. ¹⁷Ekkor magába szállt, és azt mondta: ‘Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. ¹⁸Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! ¹⁹Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!’ ²⁰Föl is kerekedett, és elment apjához.
Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. ²¹A fiú így szólt hozzá: ‘Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.’ ²²Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: ‘Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! ²³Azután hozzátok elő a hizlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, ²⁴mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.’ Aztán elkezdtek vigadozni.

B) Lk 15,11-24 (Lk 15,20b-24)

B)! A tékozló fiú.

¹¹Majd így folytatta: „Egy embernek volt két fia. ¹²A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. ¹³Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. ¹⁴Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. ¹⁵Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. ¹⁶Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. ¹⁷Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. ¹⁸Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. ¹⁹Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. ²⁰Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.

B)!

²¹Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. ²²Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. ²³Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, ²⁴hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

B) Lk 15,11-24 (Lk 15,20b-24)

¹¹Azután így folytatta:
– Valakinek volt két fia. ¹²A fiatalabbik így szólt apjához: „Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét.” Ő pedig megosztotta köztük javait.
¹³Néhány nap múlva a fiatalabbik fiú összeszedett mindent, elköltözött messze földre, és ott eltékozolta vagyonát, mert szertelen életet élt. ¹⁴Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, ő pedig nélkülözni kezdett. ¹⁵Ekkor elment, és elszegődött egy helybeli polgárhoz, aki kiküldte őt a földjeire disznókat őrizni. ¹⁶Szívesen megtöltötte volna a gyomrát azzal az eleséggel, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
¹⁷Ekkor magába szállt, és ezt mondta: „Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen pusztulok! ¹⁸Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: »Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. ¹⁹Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Fogadj be béreseid közé!«”
²⁰Útra kelt, és elment apjához.
Még messze járt, amikor apja meglátta, megesett a szíve rajta, eléje futott, a nyakába borult, és megcsókolta.
²¹A fiú ekkor így szólt: „Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. Nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.” ²²Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a régi ruháit, és öltöztessétek fel! Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! ²³Azután hozzátok a hizlalt borjút, vágjátok le! Együnk és vigadjunk, ²⁴mert ez a fiam halott volt, és újra életre kelt; elveszett, és megkerült!” És elkezdtek vigadozni.

B) Lk 15,11-24 (Lk 15,20b-24)

B)! A tékozló fiú.

¹¹Aztán tovább folytatta: „Egy embernek két fia volt. ¹²A fiatalabb így szólt atyjához: atyám, add ki az örökség nekem járó részét. Az elosztotta köztük vagyonát. ¹³Néhány nap múlva a fiatalabb
összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát. ¹⁴Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és szűkölködni kezdett. ¹⁵Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. ¹⁶Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senki sem adott neki belőle. ¹⁷Akkor magába szállva így bánkódott: hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek! ¹⁸Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és teellened! ¹⁹Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. ²⁰Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta. ²¹Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. ²²De atyja megparancsolta a szolgáknak: Vegyétek elő hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára. ²³Vezessétek elő a hizlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk, ²⁴hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

B) Lk 15,11-24 (Lk 15,20b-24)

B)! A tékozló fiú

¹¹Azután így folytatta: Egy embernek volt két fia. ¹²A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! Ő pedig megosztotta közöttük a vagyont. ¹³Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet élt. ¹⁴Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. ¹⁵Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. ¹⁶Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
¹⁷Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! ¹⁸Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. ¹⁹Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. ²⁰És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. ²¹A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. ²²Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! ²³Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, ²⁴mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.

B) Lk 15,11-24 (Lk 15,20b-24)

¹¹Monda pedig: Egy embernek vala két fia; ^{(2Sám 1,16)} ¹²És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont. ^{(2Móz 12,6)} ¹³Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. ^{(Mát 26,17-20; Márk 14,12-17)} ¹⁴Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni. ^{(Luk 3,13)} ¹⁵Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni. ^{(Luk 8,18; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25)} ¹⁶És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki. ¹⁷Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! ^{(Márk 10,32)} ¹⁸Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. ^{(Márk 16,19; Luk 24,51; Csel 1,9)} ¹⁹És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! ^{(Mát 27,1.2; Márk 11,1.2; Ján 12,1)} ²⁰És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt. ^{(Luk 2,25;Luk 13,11)} ²¹És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! ^{(Luk 22,13)} ²²Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! ²³És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. ^{(Márk 14,25)} ²⁴Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni. ^{(2Kir 9,13; Ján 12,12-14)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Imádkozzunk a keresztényekért, hogy mindig nyitottak maradjanak mindenki felé, és így a kiengesztelődés kovászává legyenek az emberiség nagy családjában; kérünk téged, hallgass meg minket!
Imádkozzunk azokért, akik az Egyházban szolgálnak, hogy az Evangélium hűséges tanúiként éljenek; kérünk téged, hallgass meg minket!
Imádkozzunk azokért, akik a föld javainak igazságos elosztásáért küzdenek; kérünk téged, hallgass meg minket!
Imádkozzunk a föld összes népeiért, hogy mindenütt megszűnjön a háború és az erőszak; kérünk téged, hallgass meg minket!
Imádkozzunk a szegényekért, az elnyomottakért és a kitaszítottakért; kérünk téged, hallgass meg minket!
Imádkozzunk mindazokért, akik Krisztusért üldözést szenvednek, és mindazokért, akik az igazságot keresik; kérünk téged, hallgass meg minket!

Miatyánk

Záróima

Jézus, minden szeretet Szeretete, te mindig bennem lakoztál, és én elfeledkeztem rólad. Szívem mélyén voltál, és másutt kerestelek. Ha távol voltam tőled, vártál. És még ezek után is szólhatok így hozzád: Föltámadott, te vagy az életem!

Vagy: Áldj meg minket, Krisztus Urunk! Megbocsátásod által ujjunkra húzod a tékozló ﬁú gyűrűjét.

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

121. zsoltár

^1bSzememet a hegyekre emelem:
honnan jön segítségem?

²Az Úr ad nekem segítséget,
aki az eget és a földet alkotta.

³Ne engedje meginogni lábadat,
és ne szunnyadjon, aki téged őriz!

⁴Bizony nem szunnyad és nem alszik,
aki Izraelt őrzi.

⁵Az Úr a te őrződ, az Úr oltalmaz téged,
ő áll jobbod felől.

⁶Nem árt neked nappal a nap,
sem éjszaka a hold.

⁷Megőriz téged az Úr minden bajtól,
megőrzi az Úr lelkedet,

⁸Megőrzi az Úr jártadat-keltedet
most és mindörökké.

121. zsoltár

^1bTekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra? ²A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette. ³Ő nem engedi, hogy botladozzék lábad, nem alszik az, aki őriz téged. ⁴Lám, nem alszik, nem pihen, aki őrséget áll Izrael felett. ⁵Az Úr a te oltalmazód, az Úr védelmez jobbod felől. ⁶Nappal nem éget a nap, s éjjel nem árt neked a hold. ⁷Az Úr megóv minden bajtól, ő vigyáz életedre. ⁸Az Úr megőriz jártodban-keltedben, mostantól fogva mindörökké.

121. zsoltár

Izráel védelmezője

^1bTekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? ²Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. ³Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. ⁴Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! ⁵Az ÚR védelmez téged, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. ⁶Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. ⁷Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. ⁸Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.

121. zsoltár

^1bSzemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. ^{(Zsolt 123,1)} ²Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet. ^{(1Móz 1,1; Zsolt 124,8)} ³Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ. ^{(Zsolt,121 4. Ésa. 27,3.)} ⁴Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője! ^{(Zsolt 18,27)} ⁵Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől. ^{(Zsolt 119,6)} ⁶Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. ^{(2Móz 13,21.22;14,19.20.24)} ⁷Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. ^{(Zsolt 91,6-10)} ⁸Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) 2Pét 1,16-19

¹⁶Mert nem tudálékosan kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő nagyságának. ¹⁷Mikor ugyanis az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget nyert, ez a szózat hangzott hozzá a magasztos dicsőségből: »Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!« ¹⁸Mi hallottuk ezt az égből jövő szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen. ¹⁹És súlyos prófétai beszéd birtokában vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg a nap fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem kél szívetekben.

A) 2Pét 1,16-19

A)! A hit alapja a kinyilatkoztatás.

¹⁶Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hiszen szemlélői voltunk fenségének. ¹⁷Amikor ugyanis az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta és megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” ¹⁸Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen. ¹⁹Így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben.

A) 2Pét 1,16-19

¹⁶Mert nem elmésen kifundált történeteket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk, Jézus Krisztus hatalommal való eljövetelét, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő fölségének. ¹⁷Ugyanis ő az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget kapott, amikor ez a hang jött hozzá a Magasztos Dicsőségből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm!” ¹⁸Mi hallottuk ezt az égből jövő hangot, amikor vele voltunk a szent hegyen.
¹⁹Továbbá igen szilárd prófétai szó birtokában vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg a nap föl nem virrad, és a hajnalcsillag föl nem kel szívetekben.

A) 2Pét 1,16-19

¹⁶Nem ravaszul kieszelt mesék nyomán adtuk nektek hírül Urunk Jézus Krisztus csodálatos erejét, hanem mint megdicsőülésének szemtanúi. ¹⁷Amikor Isten, az Atya megtisztelte és megdicsőítette, ez a szózat hangzott le hozzá a magasztos dicsőségből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, (őt hallgassátok)!” ¹⁸Mi hallottuk ezt az égből jövő szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen. ¹⁹Ezenkívül birtokában vagyunk a megbízható prófétai jövendöléseknek is. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító mécsre, amíg föl nem virrad a nappal és a hajnalcsillag föl nem kél szívetekben.

A) 2Pét 1,16-19

¹⁶Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. ¹⁷Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, ¹⁸mi hallottuk ezt a mennyből jött szózatot, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. ¹⁹Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.

A) 2Pét 1,16-19

¹⁶Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának. ^{(1Kor 1,17;Luk 9,28-35; Ján 21,14.15)} ¹⁷Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm: ^{(Mát 17,5)} ¹⁸Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen. ^{(1Ján 5,3)} ¹⁹És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; ^{(Malak 4,2;Zsolt 119,105)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Lk 19,1-10 (Lk 19,10)

¹Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. ²Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, ³szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. ⁴Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. ⁵Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.« ⁶Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. ⁷Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!« ⁸Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.« ⁹Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. ¹⁰Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.«

B) Lk 19,1-10 (Lk 19,10)

B)! Zakeus.

¹Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. ²Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. ³Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. ⁴Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. ⁵Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” ⁶Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. ⁷Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. ⁸Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” ⁹Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. ¹⁰Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”

B) Lk 19,1-10 (Lk 19,10)

¹Ezután Jerikón haladt át. ²Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. ³Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén nem láthatta a tömegtől. ⁴Előrefutott hát, és felmászott egy szikomorfára, hogy lássa, ugyanis arra kellett elmennie. ⁵Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá:
– Zakeus, gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!
⁶Sietve lement, és örömmel befogadta. ⁷Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak:
– Bűnös embernél szállt meg.
⁸Zakeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak:
– Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam, a négyszeresét adom neki vissza.
⁹Jézus ezt mondta neki:
– Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. ¹⁰Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.

B) Lk 19,1-10 (Lk 19,10)

B)! Zakeus, a vámos.

¹Azután Jerikóhoz érkeztek és bevonultak. ²Volt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje. ³Szívesen látta volna Jézust szemtől szembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. ⁴Előrefutott tehát és fölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie. ⁵Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” ⁶Ő sietve leszállt és boldogan fogadta. ⁷Mindazok, akik ezt látták, zúgolódni kezdtek, hogy bűnös embernél száll meg. ⁸Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette.” ⁹Jézus erre kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia. ¹⁰Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.”

B) Lk 19,1-10 (Lk 19,10)

B)! Zákeus

¹Ezután Jézus Jerikóba ért, és áthaladt rajta. ²Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. ³Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. ⁴Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. ⁵Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. ⁶Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta. ⁷Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg. ⁸Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak. ⁹Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. ¹⁰Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.

B) Lk 19,1-10 (Lk 19,10)

¹És bemenvén, általméne Jerikhón. ^{(Józs 6,2.20.26.1Kir;16,34)} ²És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. ^{(Ján 20,3-8)} ³És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. ^{(Luk 9,46)} ⁴És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. ^{(Mát 20,25-27; Márk 10,42-44)} ⁵És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. ^{(Ján 10,3)} ⁶És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. ^{(Mát 20,28)} ⁷És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. ^{(2Tim 2,12)} ⁸Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. ⁹Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. ^{(Mát 19,28.29)} ¹⁰Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett. ^{(Mát 18,11)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Teremtő és megváltó Isten, a világ békességének forrása, legyél az életünk!
Krisztus, te arra hívsz, hogy megosszuk másokkal mindenünket, egyesíts minket szeretetedben!
Krisztus, pásztorunk, te megkeresed és megmented az elveszettet, meglátogatod a magányost és az elhagyatottat, erősítsd meg reményünket!
Vigasztaló Lélek, örömöt és bizalmat ébresztesz bennünk, tölts el minket szereteteddel!
Vigasztaló Lélek, te megbocsátó szeretetet ébresztesz bennünk, jöjj és lakozz szívünkben!

Miatyánk

Záróima

Úr Jézus Krisztus, add, hogy minden pillanatban rád tekintsünk! Gyakran megfeledkezünk arról, hogy Szentlelked bennünk él, hogy bennünk imádkozol és bennünk szeretsz! A te csodád bennünk bizalmad és állandó megbocsátásod.

Vagy: Megáldottál minket, föltámadt Krisztus, szeretnénk olyan mélyen bizalmadban gyökerezni, hogy az örvendezés forrásai soha ne apadjanak ki.

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

126. zsoltár

^1bMikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát,
olyan volt, mintha álmodnánk.

²Akkor szánk vígsággal telt meg,
nyelvünk pedig ujjongással.
Azt mondták akkor a nemzetek között:
»Nagy dolgokat művelt velük az Úr!«

³Nagy dolgokat művelt velünk az Úr,
azért örvendezünk.

⁴Fordíts fogságunkon, Uram,
mint ahogy megfordítod délen a patakokat!

⁵Akik könnyek között vetnek,
majd ujjongva aratnak.

⁶Csak mentek és sírtak,
úgy vitték vetni vetőmagjukat;
de ujjongva jönnek vissza majd,
s úgy hozzák a kévéiket.

126. zsoltár

^1bAmikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet. ²Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták: „Az Úr nagy dolgot művelt velük!” ³Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki. ⁴Fordítsd meg hát, Urunk, sorsunkat, ahogy délen a patakokat változtatod. ⁵Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd. ⁶Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket.

126. zsoltár

Az Úr nagy tetteinek dicsérete

^1bMikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. ²Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! ³Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk. ⁴Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan! ⁵Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni. ⁶Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza.

126. zsoltár

^1bMikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. ^{(1Krón 15,13;16,35; Ezsdr 1,1-5;2,1)} ²Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr! ^{(Sof 3,20)} ³Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk. ⁴Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön! ^{(2Krón 15,13;16,35)} ⁵A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd. ⁶A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) 1Kor 13,1-9.13 (1Kor 13,1)

¹Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
²Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. ³Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem.
⁴A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, ⁵nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, ⁶nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; ⁷mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
⁸A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. ⁹Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk; ¹³Most tehát megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.

A) 1Kor 13,1-9.13 (1Kor 13,1)

A)! A legkiválóbb adomány a szeretet

¹Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. ²Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. ³Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. ⁴A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. ⁵Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. ⁶Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. ⁷Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. ⁸S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. ⁹Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. ¹³Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

A) 1Kor 13,1-9.13 (1Kor 13,1)

¹Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólnék is, de szeretet nincsen bennem, zengő érc vagyok vagy lármás cimbalom. ²Ha prófétálnék, és minden titkot ismernék, és minden tudás birtokában volnék, s elég hitem lenne ahhoz, hogy hegyeket mozdítsak, de szeretet nincsen bennem: semmi vagyok. ³Még ha szétosztanám is egész vagyonom, és testemről is lemondanék, hogy dicsekedhessek, de szeretet nincsen bennem: mit sem használ nekem.
⁴A szeretet türelmes, jóságos. A szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. ⁵Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. ⁶Nem örül az igazságtalanságnak, hanem együtt örül az igazsággal. ⁷Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
⁸A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás? Semmivé lesz. A nyelvek? Meg fognak szűnni. A tudás? Semmivé lesz. ⁹Mert töredékes a tudásunk és töredékes a prófétálásunk. ¹³Most megmarad a hit, a remény, s a szeretet, e három; de közülük a legnagyobb a szeretet.

A) 1Kor 13,1-9.13 (1Kor 13,1)

¹A szeretet himnusza.
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. ²Legyen bár prófétáló tehetségem,
ismerjem az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. ³Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt s vessem oda testemet, hogy elégessenek,
ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. ⁴A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem gőgösködik, ⁵nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, ⁶nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. ⁷mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel. ⁸A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik. ⁹Tudásunk csak töredékes,
töredékes a prófétálásunk is. ¹³Most megmarad a hit, a remény, a szeretet,
– ez a három,
de köztük a legnagyobb a szeretet.

A) 1Kor 13,1-9.13 (1Kor 13,1)

A)! A szeretet

¹Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. ²És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. ³És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. ⁴A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. ⁵Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. ⁶Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. ⁷Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. ⁸A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. ⁹Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. ¹³Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

A) 1Kor 13,1-9.13 (1Kor 13,1)

¹Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom. ^{(Gal 2,20; Gal 6,14)} ²És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. ^{(Mát 7,22;Mát 17,20)} ³És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. ^{(Mát 6,1; Ján 15,13; Róm 12,8.20.1Ján;3,17)} ⁴A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. ^{(Péld 10,12.1Pét;4,8)} ⁵Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, ^{(Fil 2,4.5.21)} ⁶Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; ⁷Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. ^{(1Kor 9,12; Péld 10,12; Róm 15,1.1Pét;4,8)} ⁸A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. ^{(1Kor 12,21)} ⁹Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: ^{(1Kor 9,12)} ¹³Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. ^{(1Kor 16,14)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Jn 1,1-5

¹Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. ²Ő volt kezdetben Istennél. ³Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. ⁴Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. ⁵A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl.

B) Jn 1,1-5

B)! Előszó.

¹Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ²ő volt kezdetben Istennél. ³Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. ⁴Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. ⁵A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.

B) Jn 1,1-5

¹Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. ²Ő volt kezdetben Istennél. ³Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett. Ami létrejött, abban ⁴Ő volt az élet, és ez az élet volt az emberek világossága. ⁵A világosság ragyog a sötétségben, és a sötétség nem tartóztatta fel.

B) Jn 1,1-5

¹Az isteni Ige
Kezdetben volt az Ige,
és az Ige Istennél volt, ²mert Isten volt az Ige.
Ő volt kezdetben Istennél. ³Minden őáltala lett,
és nélküle semmi sem lett,
ami lett. ⁴Benne élet volt,
és az élet volt az emberek világossága. ⁵A világosság a sötétségben világít,
de a sötétség nem fogta föl.

B) Jn 1,1-5

B)! Az Ige testté lett

¹Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. ²Ő kezdetben Istennél volt. ³Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. ⁴Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. ⁵A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

B) Jn 1,1-5

¹Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. ^{(Ján 3,13)} ²Ez kezdetben az Istennél vala. ^{(Ján 12,23)} ³Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. ^{(Mát 13,57; Márk 6,4; Luk 4,24)} ⁴Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; ^{(1Ján 5,20)} ⁵És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. ^{(Ján 1,2-11)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Imádkozzunk mindannyiunkért, akik itt összegyűltünk, hogy mindig ﬁgyelmesek legyünk a ránk bízottak felé; kérünk téged, hallgass meg minket!
Szabadíts meg minket minden szorongástól; kérünk téged, hallgass meg minket!
Add, hogy megtanuljuk igazságosabban elosztani a föld javait minden ember között; kérünk téged, hallgass meg minket!
Add, hogy ne vesszen ki belőlünk a teremtésed iránti csodálat; kérünk téged, hallgass meg minket!
Add, hogy világosságot és bátorságot találjunk az Egyház titokzatos közösségében; kérünk téged, hallgass meg minket!

Miatyánk

Záróima

Jézus, békességünk, sosem hagysz magunkra. És a Szentlélek mindig utat nyit, hogy Istenre bízzuk magunkat, mint amikor a mélybe ugrunk. És megdöbbenve tapasztaljuk: ez nem feneketlen mélység, hanem Isten, az együttérzés és ártatlanság szakadéka.

Vagy: Áldj meg minket, Jézus Krisztus, aki nem engeded, hogy megkeseredjünk, amikor az elképzelhetetlen megtörténik, amikor ártatlan emberek szenvednek!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

139. zsoltár

^1bUram, te megvizsgáltál és ismersz engem,

²tudod, ha leülök és ha fölkelek.
Messziről ismered gondolataimat,

³szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek.
Előre ismered minden utamat.

⁴Még nyelvemen sincs a szó,
és te már érted egészen, Uram.

⁵Minden oldalról körülveszel engem,
és fölöttem tartod kezedet.

⁶Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás:
ésszel föl sem érhetem!

⁷Hová mehetnék lelked elől,
hová bújhatnék színed elől?

⁸Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy,
ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.

⁹Ha felölteném a hajnal szárnyát,
s a tenger szélső határára szöknék,

¹⁰ott is a te kezed vezetne,
és jobbod tartana engem.

¹¹Mondhatnám: »Borítson be a sötétség,
s váljon éjszakává köröttem a fény«,

¹²de neked nem sötét a sötétség,
s az éj mint a nappal, oly világos előtted.
Fény és sötétség közt neked nincs különbség.

¹³Hiszen te formáltad bensőm,
s anyám méhében te szőtted a testem.

¹⁴Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál,
és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!

¹⁵Létem nem volt titokban előtted,
amikor a föld ölén rejtve formálódtam.

¹⁶Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem.
Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam:
napjaim már eltervezted,
mielőtt egy is eltelt volna belőlük.

¹⁷Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem,
milyen hatalmas a számuk!

¹⁸Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél,
s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.

¹⁹Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem,
és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,

²⁰akik gonoszul beszélnek:
hiába kelnek föl ellened.

²¹Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged,
ne utáljam ellenségeidet?

²²Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket,
ellenségeim lettek.

²³Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet;
tégy próbára és ismerd meg utaimat,

²⁴lásd, vajon a gonoszok útján járok-e,
és vezess az örökkévalóság útján engem.

139. zsoltár

^1bUram, te megvizsgálsz és ismersz engem, ²tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, ³látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted. ⁴A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. ⁵Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. ⁶Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem. ⁷Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? ⁸Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. ⁹Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, ¹⁰ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana. ¹¹Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény: ¹²neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal. ¹³Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. ¹⁴Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, ¹⁵létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, ¹⁶szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. ¹⁷Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk! ¹⁸Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna. ¹⁹Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók. ²⁰Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik. ²¹Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak? ²²Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek. ²³Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat! ²⁴Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!

139. zsoltár

Isten mindenütt jelen van

^1bURam, te megvizsgálsz és ismersz engem. ²Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. ³Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. ⁴Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. ⁵Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. ⁶Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. ⁷Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? ⁸Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. ⁹Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, ¹⁰kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. ¹¹Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: ¹²a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. ¹³Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. ¹⁴Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. ¹⁵Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. ¹⁶Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. ¹⁷Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! ¹⁸Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok. ¹⁹Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek! ²⁰Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet. ²¹Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat? ²²Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek. ²³Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! ²⁴Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!

139. zsoltár

^1bUram, megvizsgáltál engem, és ismersz. ^{(2Sám 23,1;Zsolt 17,3; Jer 12,3)} ²Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. ^{(Zsolt 14,7; Máté 7,6)} ³Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. ^{(Zsolt 141,5)} ⁴Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! ^{(Zsolt 44,22)} ⁵Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. ^{(Jób 28,28)} ⁶Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. ^{(Zsolt 92,6)} ⁷Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? ⁸Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. ^{(Ámós 9,2)} ⁹Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: ^{(Zsolt 7,12)} ¹⁰Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. ¹¹Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, ¹²A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. ^{(Zsolt,139 2. 4.)} ¹³Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. ¹⁴Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. ^{(Zsolt 15,20)} ¹⁵Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. ^{(Jób 10,10-12)} ¹⁶Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök. ^{(Zsolt 37,25.26)} ¹⁷És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! ^{(Zsolt 40,6;71,15)} ¹⁸Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok. ¹⁹Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem! ²⁰A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid. ^{(Zsolt 112,6)} ²¹Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é? ^{(Zsolt 101,4-8; Jel 2,6)} ²²Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek! ²³Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! ^{(Zsolt 26,2)} ²⁴És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján! ^{(Zsolt 13,14)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) 1Jn 3,1-3

¹Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. ²Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. ³Mindaz, aki ezt reméli tőle, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent.

A) 1Jn 3,1-3

A)! Isten gyermekei vagyunk.

¹Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. ²Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. ³És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.

A) 1Jn 3,1-3

¹Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt nem ismeri. ²Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hasonlóak leszünk hozzá, mert látni fogjuk úgy, amint van. ³Mindenki, akit ez a reménység tölt el iránta, megtisztul, miképpen ő is tiszta.

A) 1Jn 3,1-3

¹Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismeri őt. ²Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló. Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, amint van. ³Mindaz, akit ez a reménység tölt el iránta, megszenteli magát, amint ő is szent.

A) 1Jn 3,1-3

A)! Isten gyermekei és az ördög gyermekei

¹Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. ²Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. ³Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.

A) 1Jn 3,1-3

¹Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. ^{(Ján 1,12; Gal 4,5;Ján 16,3;17,25)} ²Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van. ^{(Róm 8,17.2Kor;3,18; Fil 3,21; Kol 3,4)} ³És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta. ^{(2Kor 7,1)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Jn 3,16-17

¹⁶Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ¹⁷Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.

B) Jn 3,16-17

¹⁶Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. ¹⁷Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.

B) Jn 3,16-17

¹⁶Isten ugyanis úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
¹⁷Isten ugyanis nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy megítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.

B) Jn 3,16-17

¹⁶Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. ¹⁷Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.

B) Jn 3,16-17

¹⁶Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ¹⁷Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.

B) Jn 3,16-17

¹⁶Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ^{(Róm 5,8;8,32.1Ján;4,9)} ¹⁷Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. ^{(Ján 12,47; Luk 9,56)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Föltámadt Krisztus, betöltöd életünket együttérzéseddel, add, hogy mindig téged keressünk; kérünk téged, hallgass meg minket!
Krisztus, te tudod, mi után vágyakozunk, vezess minket az örökkévalóság útján; kérünk téged, hallgass meg minket!
Mindazokért, akik most kezdenek megismerni, töltsd el őket irántad való bizalommal; kérünk téged, hallgass meg minket!
Mindazokért, akik nem hisznek, add, hogy megtapasztalhassák szeretetedet; kérünk téged, hallgass meg minket!
Te mindazokat megerősíted, akik megfáradtak és elbátortalanodtak, őrizd meg őket az örök élet útján; kérünk téged, hallgass meg minket!
Mindazokért, akiket megaláztak, és az erőszak áldozatai lettek, jöjj és gyógyítsd sebeiket; kérünk téged, hallgass meg minket!
Föltámadt Krisztus, Szentlelked által vezetsz minket, gyűjtsd össze Országodba a nemzeteket; kérünk téged, hallgass meg minket!

Miatyánk

Záróima

Jézus, örömünk, szívünkben élsz. Állandó jelenléted által életünk odaadására tanítasz minket. Még ha meg is feledkeznénk rólad, szereteted akkor is megmarad, és kiárasztod ránk Szentlelkedet.

Vagy: Áldj meg minket, Jézus Krisztus, aki megmutatod, hol talál szívünk nyugalmat!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

146. zsoltár

^1bDicsérd lelkem, az Urat!

²Dicsérem az Urat, amíg csak élek,
zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek.

³Ne bízzatok fejedelmekben,
emberek fiaiban, akik nem segíthetnek!

⁴Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe,
terveik még aznap mind megsemmisülnek.

⁵Boldog, akinek segítője Jákob Istene,
akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye!

⁶Ő alkotta az eget és a földet,
a tengert és mindent ami bennük van.
Hűségét megtartja örökre,

⁷igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek,
kenyeret ad az éhezőknek.
Az Úr megszabadítja a foglyokat,

⁸az Úr a vakokat látóvá teszi,
az Úr felemeli a lesújtottakat,
az Úr az igazakat szereti.

⁹Az Úr megoltalmazza a jövevényeket,
felkarolja az özvegyet és az árvát,
de elpusztítja a bűnösök útjait.

¹⁰Király az Úr mindörökké,
a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.

146. zsoltár

^1bDicsérd, lelkem, az Urat! ²Áldom az Urat, ameddig élek, dicsőítem Istent, ameddig vagyok. ³Ne építsetek a nagyokra, az emberre, aki nem tud segíteni! ⁴Az élet elhagyja, visszatér a porba, s odavan minden terve. ⁵Jó annak, akinek Jákob Istene a gyámola, aki az Úrba, Istenébe veti reményét, ⁶aki mindent alkotott: az eget és a földet, a tengert és minden élőlényét. Hűséges marad mindörökké, ⁷az elnyomottaknak igazságot szolgáltat, az éhezőknek kenyeret osztogat. Az Úr megszabadítja a foglyokat, ⁸az Úr megnyitja a vakok szemét, az Úr fölemeli a megalázottakat, az Úr szereti az igazakat, ⁹az Úr megőrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának, de a gonosz ember útját zsákutcába viszi. ¹⁰Az Úr király mindörökké, a te Istened, Sion, minden nemzedéken át!

146. zsoltár

A teremtő és gondviselő Isten dicsérete

¹Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat! ²Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek. ³Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. ⁴Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. ⁵Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége, ⁶aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. ⁷Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. ⁸Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat. ⁹Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti. ¹⁰Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az URat!

146. zsoltár

¹Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat! ^{(Zsolt 15,5)} ²Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok. ^{(Zsolt 63,5;104,33)} ³Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet! ^{(Jer 17,5-7)} ⁴Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei. ^{(1Móz 3,19; Préd 12,9)} ⁵Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében; ^{(Zsolt 84,13;145,19)} ⁶A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké; ^{(Csel 14,15)} ⁷Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat. ^{(Zsolt 103,6)} ⁸Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat. ^{(Zsolt 145,14)} ⁹Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja. ^{(Zsolt 68,6;147,6)} ¹⁰Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat! ^{(Zsolt 145,13)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) Ef 3,14-19 (Ef 1,16-17)

¹⁴Ezért hajtom meg térdemet az Atya előtt, ¹⁵akitől minden nemzetség nevét nyerte a mennyben és a földön: ¹⁶Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, ¹⁷hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva ¹⁸fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, hogy mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, ¹⁹és megismerhessétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét is, s beteljetek Isten egész teljességével.

A) Ef 3,14-19 (Ef 1,16-17)

¹⁴Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt; ¹⁵tőle származik minden közösség az égben és a földön. ¹⁶Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, ¹⁷hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. ¹⁸Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, ¹⁹megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.

A) Ef 3,14-19 (Ef 1,16-17)

¹⁴Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, ¹⁵akitől nevét kapja minden nemzetség mennyben és földön, ¹⁶és kérem, hogy adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember; ¹⁷hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva ¹⁸meg tudjátok érteni minden szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység; ¹⁹és megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így mind jobban elteljetek Isten mindent átfogó teljességével.

A) Ef 3,14-19 (Ef 1,16-17)

A)! Az apostol könyörgése.

¹⁴Ezért térdet hajtok (Urunk Jézus Krisztus) Atyja előtt, ¹⁵akitől minden közösség származik mennyben és földön. ¹⁶Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek belső emberré, ¹⁷hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, ¹⁸s ti gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd föl tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, ¹⁹megismeritek Krisztusnak minden ismeretet fölülmúló szeretetét és beteltek Isten egész teljességével.

A) Ef 3,14-19 (Ef 1,16-17)

A)! Krisztus szeretetének megismerése

¹⁴Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, ¹⁵akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: ¹⁶adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; ¹⁷hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva ¹⁸képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; ¹⁹és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok.

A) Ef 3,14-19 (Ef 1,16-17)

¹⁴Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, ^{(Eféz,3 27.)} ¹⁵A kiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön, ^{(Eféz 6,10; Csel 3,25)} ¹⁶Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben; ^{(Róm 7,16.22.23.25;12,2.2Kor;4,16)} ¹⁷Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; ^{(Róm 8,9.10.2Kor;12,9; Gal 2,20; Ján 14,23)} ¹⁸A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, ^{(Gal 5,6.1Kor;13,4; Kol 2,7)} ¹⁹És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig. ^{(Róm 8,35; Gal 2,20; Ján 10,11-18)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Jn 6,66-69

⁶⁶Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. ⁶⁷Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: »Talán ti is el akartok menni?« ⁶⁸Simon Péter azt felelte: »Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid. ⁶⁹Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.«

B) Jn 6,66-69

B)! Péter hitvallása.

⁶⁶Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. ⁶⁷Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” ⁶⁸Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. ⁶⁹Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

B) Jn 6,66-69

⁶⁶Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.
⁶⁷Jézus ekkor így szólt a Tizenkettőhöz:
– Talán ti is el akartok menni?
⁶⁸Simon Péter így felelt:
– Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. ⁶⁹Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.

B) Jn 6,66-69

⁶⁶Ettől fogva több tanítványa visszahúzódott tőle és már nem járt vele. ⁶⁷Jézus akkor megkérdezte a tizenkettőt: „Csak nem akartok ti is elmenni?” ⁶⁸Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak. ⁶⁹Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

B) Jn 6,66-69

⁶⁶Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. ⁶⁷Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? ⁶⁸Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. ⁶⁹És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.

B) Jn 6,66-69

⁶⁶Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele. ^{(Ján 4,26)} ⁶⁷Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni? ^{(Zak 9,9)} ⁶⁸Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. ^{(Ésa 6,9.10; Mát 13,14.15)} ⁶⁹És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. ^{(Mát 16,16; Márk 8,29; Luk 9,20)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Istenünk, Atyánk, te összegyűjtesz minket Egyházad közösségébe. Add, hogy szeretetedből éljünk!
Istenünk, Atyánk, te soha nem vonod vissza hívásodat és ajándékaidat. Add, hogy szeretetedből éljünk!
Élő Isten Fia, hűséged lehetővé teszi, hogy mi is hűségesek maradjunk hozzád. Add, hogy szeretetedből éljünk!
Élő Isten Fia, ismered küzdelmeinket és szegénységünket. Add, hogy szeretetedből éljünk!
Szentlélek, életünket te töltöd el a békesség és az igazság utáni vágyakozással. Add, hogy szeretetedből éljünk!
Szentlélek, te vezetsz minket a szenvedőkhöz. Add, hogy szeretetedből éljünk!
Szentlélek, ajándékaiddal te változtatsz minket közösségteremtő emberekké. Add, hogy szeretetedből éljünk!