Katakomba

A szemlélődő közös imádság helye


Advent

Advent a karácsonyi készülődés időszaka, amikor Krisztus eljövetelére várunk. Isten a zsidó nép életében előkészítette Krisztus megtestesülését. A próféták megjövendölték születését, és Keresztelő Szent János egyengette az útját. Advent emlékeztet Szűz Mária és Szent József, Erzsébet és Zakariás, Isten szegényeinek várakozására. Advent annak is az ideje, amikor Krisztusnak a bennünk és általunk a világban való jelenlétére várakozunk. Mindezt egyszerűségben, gyermeki lelkülettel és örömmel éljük meg.

Adventben az alábbi imaóravázlatok közül választhat:

1234567


Bevezető ének

Az imádság megkezdéséhez válasszunk egy vagy két olyan éneket, ami a liturgikus időszakhoz vagy az alkalomhoz a legjobban illik, pl. Az életed Jézus, Laudate Dominum, Venite exultemus.

Zsoltár

A zsoltárok olyan ősi példái az Istennel való beszélgetésnek, amelyekben örömünk, bánatunk, Istenbe vetett bizalmunk, szomjúságunk, sőt még félelmeink is kifejezésre találnak. Jézus is imádkozta zsidó népének e régi imáit, és megtalálták bennük az élet forrását az keresztények is mind a mai napig. Ezért a zsoltárok térben és időben az összes hívő nagy közösségébe helyezik az imádkozót.

Egyvalaki, esetleg két előimádkozó felváltva olvashatja vagy énekelheti a zsoltár sorait. Nem szükséges az egész zsoltárt fölolvasni, bátran válasszuk ki a legérthetőbb verseket. A zsoltárt sorpáronként olvassuk vagy énekeljük. Ha énekeljük, a sorok legyenek rövidek, ha a zsoltárt olvassuk, választhatunk hosszabb sorokat, de azok is legyenek könnyen érthetők. Minden vers után az egész közösség Alleluiával vagy más, a liturgikus időszakhoz illő énekelt akklamációval válaszoljon, pl. Laudamus te, Misericordias Domini, Tibi Deo Gloria, Vigilate. Ha lehet, az egybegyűltek az akklamáció záró akkordját tartsák ki, alátámasztva az előénekes vagy az olvasó zsoltározását.

ElrejtésKNBSZITRUFKG

85. zsoltár

85. zsoltár

2Megkegyelmeztél országodnak, Uram,
véget vetettél Jákob fogságának.

3Megbocsátottad néped vétkét,
betakartad minden bűnét.

4Visszatartottad nagy haragodat,
elfordítottad felindulásod hevét.

5Állíts helyre minket, szabadító Istenünk,
s fordítsd el rólunk haragodat!

6Vagy örökre haragszol ránk,
és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre?

7Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket
és néped örvendezhet majd tebenned?

8Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat,
és szabadításodat add meg nekünk.

9Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten,
hisz ő békét hirdet nemzetének,
szentjeinek, s mindazoknak,
akik megtérnek szívükben.

10Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt,
hogy dicsőség lakozzék országunkban.

11Az irgalom és az igazság egymásra lelnek,
csókot vált az igazságosság és a béke.

12Hűség sarjad a földből
és igazság tekint le az égből.

13Valóban, az Úr megadja kegyelmét,
és földünk megtermi gyümölcsét.

14Igazságosság jár előtte,
s követi az úton lépteit.

85. zsoltár

2Kegyelmedet, Uram, kiárasztottad földedre, Jákob sorsát jóra fordítottad. 3Néped bűnét megbocsátottad, minden vétkét betakartad. 4Méltatlankodásodat visszavontad, haragod tüzét lelohasztottad. 5Teremts újjá minket, Istenünk, tedd félre neheztelésedet, Szabadítónk! 6Örökké neheztelni akarsz ránk, átterjed bosszúd minden nemzedékre? 7Nem akarsz bennünket fölébreszteni; néped már nem ujjonghat többé benned? 8Mutasd meg, Urunk, irgalmadat, adj nekünk kegyesen szabadulást! 9Hadd hallom, mit hirdet az Úr, a mi Istenünk! Valóban, ő a békét hirdeti. Békét népének és minden szentjének, mindenkinek, aki szívből megtér hozzá. 10Igen, közel az üdvösség azokhoz, akik őt félik, s dicsőség lakik majd földjükön. 11Az igazság és a hűség találkoznak, az igazságosság és a béke csókot vált. 12A földből kisarjad a hűség, az égből igazságosság tekint le. 13Igen, az Úr kiárasztja áldását és földünk meghozza termését. 14Igazságosság jár előtte, és béke a lába nyomában.

85. zsoltár

2Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát. 3Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. 4Elfojtottad felindulásodat, megfékezted izzó haragodat. 5Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé! 6Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod? 7Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek? 8Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást! 9Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok. 10Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön. 11Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. 12Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből. 13Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését. 14Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.

85. zsoltár

2Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób nemzetségéből való foglyokat. (2Krón 36,22.23) 3Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bűnüket. Szela. (Zsolt 32,1) 4Elhárítottad róluk minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését. (Ésa 51,22;52,2-12) 5Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat! (4Móz 14,11.12) 6Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékről nemzedékre tartod-é haragod? (Ezék 20,23.26) 7Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned? (Zsolt 71,20) 8Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk! (Zsolt 50,15) 9Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra. 10Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön. (4Móz 25,7.12.13.1Sám;2,30-33) 11Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást. (4Móz 20,8.11.12) 12Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből. (Ésa 4,2.3) 13Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. (Zsolt 67,7; Ésa 4,4.5) 14Igazság jár előtte és követi őt az ő lépéseinek útján. (Bir 3,5)


Olvasmány

A Szentírás olvasása olyan, mintha közelítenénk ahhoz „a kimeríthetetlen forráshoz”, amelyben „Isten adja önmagát a szomjazó embernek” (Órigenész, III. század). A Biblia „Isten levele teremtményeinek”, hogy „fölfedezzék szívét az ő szavaiban” (Nagy Szent Gergely, VI. század).

A rendszeresen együtt imádkozó közösségek a Biblia könyveit bizonyos rendszer szerint olvassák. A hetente vagy havonta együtt imádkozó közösség válasszon könnyen érthető, az imádság és az adott liturgikus időszak témájába illő olvasmányokat. Minden olvasmányt kezdjünk a következő módon: „Izajás próféta írta…” vagy „Szent Pál apostol írta…” Ha az Evangéliumból olvasunk, így vezessük be: „Szent János evangélista írta…”, vagy ha közvetlenül Jézus szavait olvassuk: „Jézus mondja…”.

Az olvasmány előtt is énekelhetünk olyan éneket, ami Krisztus világosságáról szól, pl. Christe lux mundi, Jézus fényünk és örömünk, Te vagy a fény. Mialatt ezt énekeljük, gyerekek vagy fiatalok gyertyákkal előre jöhetnek és meggyújthatják az állványon álló húsvéti gyertyát vagy egy olajlámpást. Ez a jelkép arra emlékeztet, hogyha az éjszaka sötétje életünket vagy az emberiség életét be is borítja, Isten szeretete soha ki nem alvó tűz.

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

A) Fil 4,4-7

A) Fil 4,4-7

4Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek! 5Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket! Az Úr közel van! 6Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! 7Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.

A) Fil 4,4-7

4Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. 5Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. 6Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. 7Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.

A) Fil 4,4-7

4Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! 5Jóságotok legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel van! 6Semmiért se aggódjatok, hanem minden körülmények között imádság és könyörgés által hálaadással tárjátok kéréseiteket Isten elé! 7És Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.

A) Fil 4,4-7

4Örvendjetek az Úrban szüntelen! Újra csak azt mondom: örvendjetek! 5Lelki jóságtokat ismerje meg mindenki. Az Úr közel van. 6Ne aggódjatok semmiért, hanem mindazt, amit kértek hálaadással párosult imádsággal és könyörgéssel terjesszétek Isten színe elé. 7Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.

A) Fil 4,4-7

4Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! 5A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! 6Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.

A) Fil 4,4-7

4Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! (Fil 1,29;4,10;3,1.1Thess;5,6.2Kor;6,10; Róm 5,3;8,28.38.39) 5A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! (Fil 3,20; Jak 5,9; Mát 5,16; Róm 12,17.19) 6Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. (Fil,4 19. Mát. 6,25-34. 1 Pét. 5,7. Eféz. 6,18. 1 Tim. 5,5. Kol. 1,9. 1 Thess. 5,17. 18. Kol. 3,17.) 7És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Fil 4;9;Kol;3,15; Ján 14,27; Róm 14,17;8,18-29; Gal 5,17.1Pét;1,5; Ján 17,11)


ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

B) Mk 1,1-8 (Mk 1,6-8)

B) Mk 1,1-8 (Mk 1,6-8)

1Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.

2Amint meg van írva Izajás prófétánál:
»Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt,
aki elkészíti utadat
;

3a pusztában kiáltónak szava:
‘Készítsétek az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit’«
,

(Iz 40,3) 4János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. 5Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket. 6János öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül, sáskákat és vadmézet evett.
7Így prédikált: »Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját. 8Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni.«

B) Mk 1,1-8 (Mk 1,6-8)

B)! Bevezetés.

1Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.

B)! Keresztelő János prédikációja

2Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. 3A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! 4Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. 5Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 6János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt. 7Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. 8Én vízzel keresztellek titeket, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.”

B) Mk 1,1-8 (Mk 1,6-8)

1Kezdődik Jézus Krisztus [Isten Fia] evangéliuma, 2amint meg van írva Izajás próféta könyvében: Íme, elküldöm előtted követem, aki elkészíti majd utadat. 3Kiáltónak hangja a pusztában: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”
4Megjelent Keresztelő János a pusztában, és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. 5Ment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és – amikor megvallották bűneiket – megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 6János teveszőr ruhát és a derekán bőrövet viselt, sáskát evett meg vadmézet. 7Ezt hirdette: „Utánam jön, aki erősebb nálam, és arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. 8Én vízzel keresztellek meg titeket, ő viszont Szentlélekkel fog megkeresztelni benneteket.”

B) Mk 1,1-8 (Mk 1,6-8)

B)! Keresztelő János bűnbánatot hirdet.

1Kezdődik Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma. 2Izajás próféta megírta:
„Íme elküldöm előtted követemet,
hogy előkészítse utadat. 3A pusztában kiáltónak ez a szava:
készítsétek elő az Úr útját!
Egyengessétek ösvényeit!” 4János a pusztában keresztelt és bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára. 5Kivonult hozzá egész Júdea és Jeruzsálem minden lakója és bűneiket megvallva megkeresztelkedtek nála a Jordán folyóban. 6János teveszőrből készült ruhát viselt, csípője körül pedig bőrövet; sáskával és vadmézzel élt. 7Ezt hirdette: „Utánam jön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. 8Én vízzel keresztellek titeket, ő azonban Szentlélekkel fog megkeresztelni.”

B) Mk 1,1-8 (Mk 1,6-8)

B)! Keresztelő János (Mt 3,1-12; Lk 3,1-9.15-18; Jn 1,6-28)

1Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. 2Amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; 3kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az ÚR útját, egyengessétek ösvényeit!”, 4megjelent Keresztelő János a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. 5Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
6János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. 7Ezt hirdette: Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. 8Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.

B) Mk 1,1-8 (Mk 1,6-8)

1A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának kezdete, (Máté 15,21-28) 2A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti a te útadat előtted; (Malak 3,1; Mát 11,10) 3Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az ő ösvényeit: (Ésa 40,3) 4Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára. 5És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén. 6János pedig teveszőrruhát és dereka körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala. 7És prédikála, mondván: Utánam jő, a ki erősebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam. 8Én vízzel kereszteltelek titeket, de ő Szent Lélekkel keresztel titeket.


Ének

Ezután olyan éneket válasszunk, ami elcsöndesedésre, elmélyülésre ösztönöz, pl. A lelkem csak az Úrnál, Bízz az Úrban, Oculi nostri.

Csönd

Amikor szavakkal igyekezzük kifejezni Istennel való közösségünket, hamarosan lehetőségeink határába ütközünk. De szívünk mélyén, a Szentlélek által, Krisztus imádkozik, sokkal inkább, mintsem azt gondolnánk.

Bár Isten szüntelenül próbál minket megszólítani, soha nem akar semmit ránk erőszakolni. Isten szava sokszor szelíd fuvallatként, a csöndben szól hozzánk. Amikor csöndesen időzünk Isten jelenlétében, nyitottan a Szentlélek előtt, ez az elcsendesedés már maga lehet imádság. Az elmélkedéshez vezető út nem az, hogy különböző módszereket alkalmazva próbáljuk megteremteni a benső csöndet, ami ürességet eredményez. Inkább gyermeki bizalommal hagyjuk Krisztust imádkozni bennünk, és egy napon fölfedezzük: szívünk legmélyén ott lakozik.

A közös imádság folyamán a legjobb egyetlen hosszabb csöndet tartani (5–10 perc), mintsem azt rövid szakaszokra széttördelni. Ha a jelenlevők nincsenek hozzászokva a csöndhöz, segít, ha még az ima előtt röviden elmagyarázzuk a csönd szerepét. Vagy rögtön a csöndet bevezető ének után valaki bemondhatja a mikrofonba: „Az imádságot most néhány perc csönddel folytatjuk”.

Könyörgések

Ezt követően rövid kérésekkel vagy fohászokkal imádkozunk, melyekre közös választ éneklünk, és a válasz befejező akkordját lehetőség szerint kitartjuk. Olyan ez, mint a liturgia szívében lángoló „tűzoszlop”. A másokért való imádság kiterjeszti imánkat az egész emberiségre. Istenre bízzuk minden ember örömét, reményét, bánatát és szenvedését, különösen az elhagyatottakét. A dicsőítő imával ünnepélyesen kifejezhetjük mindazt, amit számunkra Isten jelent.

Egy vagy két ember felváltva olvassa vagy énekli a kéréseket vagy a dicsőítő szavakat. Ha olyan az imádságos alkalom, akkor a leírt könyörgések befejeztével hagyhatunk időt azoknak, akik saját szavaikkal szeretnének imádkozni. A rögtönzött ima rövid legyen, és közvetlenül Istent szólítsa meg, ne adjon teret saját véleménynek vagy eszmefuttatásnak. A személyes könyörgésekre is ugyanazt a választ énekeljük, mint az általános könyörgésekre: Kyrie eleison. A dicsőítés válasza lehet Christe Jesu Lumen cordium vagy Laudamus te.

  • Isten ajkáról fakadó Bölcsesség, te uralkodsz minden fölött; jöjj és taníts minket a Bölcsesség útjára!
  • Urunk, te jelentél meg Mózesnak a csipkebokorban, te adtad a Törvényt a Sínai hegyen; jöjj, és szabadíts meg minket erős karoddal!
  • Hajnalcsillag, örök Fény ragyogása, igazság Napja; jöjj és világosítsd meg mindazokat, akik sötétségben és a halál árnyékában élnek!
  • Nemzetek királya, mindannyian rád vágyakozunk! Szegletkő, te egyesíted a szembenálló népeket; jöjj és szabadíts meg minket, akiket porból teremtettél!
  • Emmánuel, nemzetek reménysége és megváltója; jöjj és szabadítsd meg népedet Urunk, Istenünk!
  • A Lélek és a Menyasszony ezt mondja: Jöjj, ámen! Jöjj el, Úr Jézus!

Miatyánk

Mondhatjuk, de énekelhetjük is.

Záróima

Az imaórát mintegy összefoglalva egy rövid könyörgést vagy áldást olvasunk fel. Ha pap is van velünk, kérjük meg erre. Választhatunk Roger testvér (Roger testvér, Taizé: Benned a szív békessége. Gondolatok az év minden napjára, Agapé, Szeged, 1997) rövid imádságaiból vagy az Egyház szentjeinek gazdag hagyományából.

Jézus, szívünk öröme, Evangéliumod biztosít arról, hogy a te Országod közöttünk van, és megnyitja bennünk az egyszerűség és ártatlanság kapuit.

Vagy: Áldj meg minket, Krisztus, benned van szívünk öröme!

Énekek

Az imádság végén az éneklést folytathatjuk. Egy kis csoport segítheti azok éneklését, akik tovább szeretnének imádkozni. Pénteken kereszt körüli imádsággal, szombaton a föltámadás megünneplésével folytathatjuk az imaórát. Az imaóra lezárását hagyományos énekkel jelezhetjük, pl. Boldogságok, Üdvözlégy, örvendezz, Oltalmad alá futunk.

Bevezető ének

Az imádság megkezdéséhez válasszunk egy vagy két olyan éneket, ami a liturgikus időszakhoz vagy az alkalomhoz a legjobban illik, pl. Az életed Jézus, Laudate Dominum, Venite exultemus.

Zsoltár

A zsoltárok olyan ősi példái az Istennel való beszélgetésnek, amelyekben örömünk, bánatunk, Istenbe vetett bizalmunk, szomjúságunk, sőt még félelmeink is kifejezésre találnak. Jézus is imádkozta zsidó népének e régi imáit, és megtalálták bennük az élet forrását az keresztények is mind a mai napig. Ezért a zsoltárok térben és időben az összes hívő nagy közösségébe helyezik az imádkozót.

Egyvalaki, esetleg két előimádkozó felváltva olvashatja vagy énekelheti a zsoltár sorait. Nem szükséges az egész zsoltárt fölolvasni, bátran válasszuk ki a legérthetőbb verseket. A zsoltárt sorpáronként olvassuk vagy énekeljük. Ha énekeljük, a sorok legyenek rövidek, ha a zsoltárt olvassuk, választhatunk hosszabb sorokat, de azok is legyenek könnyen érthetők. Minden vers után az egész közösség Alleluiával vagy más, a liturgikus időszakhoz illő énekelt akklamációval válaszoljon, pl. Laudamus te, Misericordias Domini, Tibi Deo Gloria, Vigilate. Ha lehet, az egybegyűltek az akklamáció záró akkordját tartsák ki, alátámasztva az előénekes vagy az olvasó zsoltározását.

ElrejtésKNBSZITRUFKG

25. zsoltár

25. zsoltár

1bHozzád emelem, Uram, lelkemet,

2Istenem, tebenned remélek;
ne hagyd, hogy megszégyenüljek,
és ellenségeim ujjongjanak fölöttem!

3Hisz senki, aki tebenned bízik,
meg nem szégyenül.
De szégyen éri mindazokat,
akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek.

4Utaidat, Uram, mutasd meg nekem,
és ösvényeidre taníts meg engem!

5Vezess és oktass engem igazságodra,
mert te vagy az én üdvözítő Istenem,
és én tebenned bízom szüntelen!

6Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről,
és irgalmadról, hisz azok öröktől valók!

7Ifjúkorom bűneire s botlásaira ne gondolj vissza;
Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam,
hiszen te jó vagy, én Uram!

8Édes az Úr és igazságos,
ezért útbaigazítja a vétkeseket.

9Végzésével vezérli az alázatosakat,
megtanítja útjaira a szelídeket.

10Az Úr minden útja irgalom és igazság
azok iránt, akik szövetségét és törvényeit megtartják.

11A te saját nevedért, Uram,
bocsásd meg bűnömet, mert sok az!

12Ki az, aki féli az Urat?
Annak megmutatja, milyen utat válasszon.

13Annak boldogságot élvez majd a lelke,
és utóda örökli a földet.

14Barátja az Úr azoknak, akik őt félik,
és szövetségét megmutatja nekik.

15Állandóan az Úrra tekint szemem,
mert ő húzza ki lábamat a tőrből.

16Tekints rám és irgalmazz nekem,
mert elhagyatott és szegény vagyok.

17Szívem szorongatásai megsokasodtak,
vezess ki ínségemből engem.

18Nézd megalázottságomat és szenvedésemet,
bocsásd meg minden vétkemet!

19Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim,
milyen ádáz gyűlölettel gyűlölnek engem!

20Oltalmazz és szabadíts meg engem,
ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hiszen benned remélek!

21Álljanak mellém az ártatlanok és az igazak,
mert beléd vetem bizalmamat.

22Szabadítsd meg Isten, Izraelt
minden szorongatásából!

25. zsoltár

1bHozzád emelem lelkemet, Uram, 2Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam. 3Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik. 4Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! 5Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom! 6Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet! 7Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal! 8Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek. 9Az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire. 10Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét. 11Nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert súlyos! 12Ki az az ember, aki féli az Urat? Annak megmutatja, mely utat válassza. 13Lelke biztonságban élhet, gyermekei birtokolják a földet. 14Az Úr titka azoké, akik félik őt, nekik nyilvánítja ki szövetségét. 15Szemem azért mindig az Úrra néz, ő megszabadítja lábam a huroktól. 16Tekints rám és könyörülj meg rajtam, mert elhagyatott vagyok és szegény! 17Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból! 18Lásd meg szorultságomat és ínségemet, s bocsásd meg minden bűnömet! 19Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek! 20Óvd meg a lelkem és ments meg, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hozzád menekülök! 21Ártatlanság és tiszta szándék legyen a kísérőm! Uram, tebenned remélek. 22Szabadítsd ki, Uram, Izraelt minden szorongattatásából!

25. zsoltár

Könyörgés Istenhez vezetésért

1bURam, utánad sóvárog a lelkem! 2Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! 3Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! 4Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! 5Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. 6Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. 7Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam! 8Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. 9Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. 10Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. 11A te nevedért, ó, URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van! 12Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza. 13Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet. 14Közösségben van az ÚR az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket. 15Szemem állandóan az ÚRra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. 16Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. 17Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki! 18Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet! 19Nézd, mennyi ellenségem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel. 20Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem! 21Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem. 22Szabadítsd ki, ó, Isten, Izráelt minden nyomorúságából!

25. zsoltár

1bHozzád emelem, Uram, lelkemet! (1Móz 18,25) 2Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. (Zsolt 22,5.6;Zsolt 13,4.5) 3Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled. (Ésa 28,16; Róm 10,11) 4Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. (Zsolt 5,9;27,11) 5Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. (Zsolt 18,3) 6Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. (Zsolt 103,17;106,1) 7Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram! (Jób 13,26) 8Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. 9Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat. (Jób 36,22) 10Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják. (5Móz 28,1-14) 11A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az. (Ésa 43,25) 12Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon. (Zsolt 32,8) 13Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. (Zsolt 36,9) 14Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket. (Péld 3,32) 15Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat. (Zsolt 18,24) 16Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok. (Préd 2,15.16;Zsolt 39,7) 17Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem. 18Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet. (Zsolt 19,13) 19Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. (Zsolt 69,5) 20Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. (Jób 27,17; Zsolt 58,13) 21Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak. (Zsolt 18,21-24) 22Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából. (Zsolt 130,8)


Olvasmány

A Szentírás olvasása olyan, mintha közelítenénk ahhoz „a kimeríthetetlen forráshoz”, amelyben „Isten adja önmagát a szomjazó embernek” (Órigenész, III. század). A Biblia „Isten levele teremtményeinek”, hogy „fölfedezzék szívét az ő szavaiban” (Nagy Szent Gergely, VI. század).

A rendszeresen együtt imádkozó közösségek a Biblia könyveit bizonyos rendszer szerint olvassák. A hetente vagy havonta együtt imádkozó közösség válasszon könnyen érthető, az imádság és az adott liturgikus időszak témájába illő olvasmányokat. Minden olvasmányt kezdjünk a következő módon: „Izajás próféta írta…” vagy „Szent Pál apostol írta…” Ha az Evangéliumból olvasunk, így vezessük be: „Szent János evangélista írta…”, vagy ha közvetlenül Jézus szavait olvassuk: „Jézus mondja…”.

Az olvasmány előtt is énekelhetünk olyan éneket, ami Krisztus világosságáról szól, pl. Christe lux mundi, Jézus fényünk és örömünk, Te vagy a fény. Mialatt ezt énekeljük, gyerekek vagy fiatalok gyertyákkal előre jöhetnek és meggyújthatják az állványon álló húsvéti gyertyát vagy egy olajlámpást. Ez a jelkép arra emlékeztet, hogyha az éjszaka sötétje életünket vagy az emberiség életét be is borítja, Isten szeretete soha ki nem alvó tűz.

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

A) 1Tessz 5,16-24

A) 1Tessz 5,16-24

16Mindig örüljetek! 17Szüntelenül imádkozzatok! 18Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. 19A Lelket ki ne oltsátok! 20A prófétai beszédet meg ne vessétek! 21Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg! 22Mindenfajta rossztól óvakodjatok!
23A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok, mind a lelketek, mind a testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére. 24Aki hív titeket, hűséges, tehát meg is valósítja.

A) 1Tessz 5,16-24

16Legyetek derűsek. 17Imádkozzatok szüntelenül. 18Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. 19Ne oltsátok ki a Lelket, 20s a prófétai beszédet ne vessétek meg. 21Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. 22Mindenféle rossztól óvakodjatok. 23A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. 24Aki meghívott benneteket, az hűséges, és végbe is viszi.

A) 1Tessz 5,16-24

16Mindenkor örüljetek, 17szüntelenül imádkozzatok, 18adjatok hálát mindenért! Ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra! 19A Lelket ne oltsátok ki, 20a prófétálást ne vessétek meg! 21Mindent vizsgáljatok meg, s a jót tartsátok meg! 22A gonoszság minden formájától tartózkodjatok!
23A béke Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére! 24Aki titeket hív, hűséges, és véghez is viszi.

A) 1Tessz 5,16-24

16Legyetek mindig derűsek! 17Szüntelenül imádkozzatok! 18Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. 19A Lelket el ne fojtsátok! 20A prófétai beszédet el ne vessétek! 21Vizsgáljatok meg mindent. A jót tartsátok meg. 22Mindenféle rossztól óvakodjatok. 23A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig.

24Hűséges az, aki meghívott titeket: ő majd meg is teszi.

A) 1Tessz 5,16-24

16Mindenkor örüljetek, 17szüntelenül imádkozzatok, 18mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. 19A Lelket ne oltsátok ki, 20a prófétálást ne vessétek meg, 21de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, 22a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!

A)! Üdvözletek, áldás

23A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. 24Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.

A) 1Tessz 5,16-24

16Mindenkor örüljetek. (Fil 4,4) 17Szüntelen imádkozzatok. (Kol 4,2; Róm 12,12; Luk 18,1-8) 18Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok. (Eféz 5,20; Kol 3,17;2,7) 19A Lelket meg ne oltsátok. (1Kor 14,30) 20A prófétálást meg ne vessétek, (1Kor 14,1.3.32.39) 21Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! (1Ján 4,1; Fil 1,10) 22Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek! (Róm 12,9.17) 23Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. (1Thess 3,13; Róm 15,33; Zsid 13,20.2Kor;5,10; Fil 4,9) 24Hű az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt. (1Kor 1,9.2Kor;10,13.2Thess;3,3)


ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

B) Jn 3,3-8 (Jn 3,3-4)

B) Jn 3,3-8 (Jn 3,3-4)

3Jézus azt felelte neki: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki felülről nem születik, nem láthatja meg Isten országát.« 4Nikodémus megkérdezte: »Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy megszülessék?« 5Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. 6Ami a testből született, az test, és ami a Lélekből született, az lélek. 7Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges felülről megszületnetek. 8A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.«

B) Jn 3,3-8 (Jn 3,3-4)

3Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” 4Nikodémus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újraszülessék?” 5Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. 6Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. 7Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. 8A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.”

B) Jn 3,3-8 (Jn 3,3-4)

3Jézus így válaszolt:
– Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten országát.
4Nikodémus ezt kérdezi tőle:
– Hogyan születhetik meg az ember újra, amikor már öreg? Bemehet talán újra anyja méhébe, és megszülethetik ismét?
5Jézus így felelt:
– Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Lélektől, nem mehet be Isten országába. 6Ami testből született, test; ami Lélektől született, lélek. 7Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek. 8A szél ott fúj, ahol akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindenkivel, aki a Lélektől született.

B) Jn 3,3-8 (Jn 3,3-4)

3Jézus erre kijelentette neki: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten országát.” 4„Hogyan születhetik valaki, mikor már öreg?” – Vágott szavába Nikodémus. „Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” 5Jézus megmagyarázta: „Bizony, bizony mondom neked: aki nem születik vízből és (Szent)lélekből, nem mehet be Isten országába. 6Ami testből születik, az test, de ami lélekből születik, az lélek. 7Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: Újra kell születnetek. 8A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy. Ez áll mindarra, aki lélekből született.”

B) Jn 3,3-8 (Jn 3,3-4)

3Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. 4Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét? 5Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. 7Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. 8A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.

B) Jn 3,3-8 (Jn 3,3-4)

3Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. (Tit 3,5; Mát 18,3) 4Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? (Ján 5,31;Ján 9,29) 5Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. (Mát 27,31; Márk 15,22; Luk 23,25) 7Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. (5Móz 17,6;19,15) 8A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született. (Préd 11,5)


Ének

Ezután olyan éneket válasszunk, ami elcsöndesedésre, elmélyülésre ösztönöz, pl. A lelkem csak az Úrnál, Bízz az Úrban, Oculi nostri.

Csönd

Amikor szavakkal igyekezzük kifejezni Istennel való közösségünket, hamarosan lehetőségeink határába ütközünk. De szívünk mélyén, a Szentlélek által, Krisztus imádkozik, sokkal inkább, mintsem azt gondolnánk.

Bár Isten szüntelenül próbál minket megszólítani, soha nem akar semmit ránk erőszakolni. Isten szava sokszor szelíd fuvallatként, a csöndben szól hozzánk. Amikor csöndesen időzünk Isten jelenlétében, nyitottan a Szentlélek előtt, ez az elcsendesedés már maga lehet imádság. Az elmélkedéshez vezető út nem az, hogy különböző módszereket alkalmazva próbáljuk megteremteni a benső csöndet, ami ürességet eredményez. Inkább gyermeki bizalommal hagyjuk Krisztust imádkozni bennünk, és egy napon fölfedezzük: szívünk legmélyén ott lakozik.

A közös imádság folyamán a legjobb egyetlen hosszabb csöndet tartani (5–10 perc), mintsem azt rövid szakaszokra széttördelni. Ha a jelenlevők nincsenek hozzászokva a csöndhöz, segít, ha még az ima előtt röviden elmagyarázzuk a csönd szerepét. Vagy rögtön a csöndet bevezető ének után valaki bemondhatja a mikrofonba: „Az imádságot most néhány perc csönddel folytatjuk”.

Könyörgések

  • Istenünk, Atyánk! Áldunk téged, mert arra hívtál, hogy szeressünk, megismerjünk, és veled éljünk! Maranatha, jön az Úr!
  • Elküldted szeretetett Fiadat, tökéletes képmásodat és arcod visszfényét, aki a bűnt kivéve mindenben hozzánk hasonló lett.
  • Szent Fiad által hirdetted országod örömhírét, megbocsátod bűneinket, és meggyógyítod sebeinket.
  • Őrizz meg Fiad közösségében, hogy éberen várjuk eljövetele napját.
  • Atyánk, ajándékozz meg békességeddel, hogy továbbadhassuk másoknak, így szolgálva az egész emberiséget!

Miatyánk

Mondhatjuk, de énekelhetjük is.

Záróima

Az imaórát mintegy összefoglalva egy rövid könyörgést vagy áldást olvasunk fel. Ha pap is van velünk, kérjük meg erre. Választhatunk Roger testvér (Roger testvér, Taizé: Benned a szív békessége. Gondolatok az év minden napjára, Agapé, Szeged, 1997) rövid imádságaiból vagy az Egyház szentjeinek gazdag hagyományából.

Jézus, örömünk! Jelenléted utáni egyszerű vágyakozás már a hit kezdete. És ami ebben a rejtett vágyakozásban történik, életünkben forrást fakaszt: jóságot, önzetlenséget, és a bennünk élő Szentlélekből fakadó belső egységet.

Vagy: Áldj meg minket, Jézus Krisztus; eltöltesz minket az Evangélium frissességével, amikor a szív bizalma áll minden kezdetén!

Énekek

Az imádság végén az éneklést folytathatjuk. Egy kis csoport segítheti azok éneklését, akik tovább szeretnének imádkozni. Pénteken kereszt körüli imádsággal, szombaton a föltámadás megünneplésével folytathatjuk az imaórát. Az imaóra lezárását hagyományos énekkel jelezhetjük, pl. Boldogságok, Üdvözlégy, örvendezz, Oltalmad alá futunk.

Bevezető ének

Az imádság megkezdéséhez válasszunk egy vagy két olyan éneket, ami a liturgikus időszakhoz vagy az alkalomhoz a legjobban illik, pl. Az életed Jézus, Laudate Dominum, Venite exultemus.

Zsoltár

A zsoltárok olyan ősi példái az Istennel való beszélgetésnek, amelyekben örömünk, bánatunk, Istenbe vetett bizalmunk, szomjúságunk, sőt még félelmeink is kifejezésre találnak. Jézus is imádkozta zsidó népének e régi imáit, és megtalálták bennük az élet forrását az keresztények is mind a mai napig. Ezért a zsoltárok térben és időben az összes hívő nagy közösségébe helyezik az imádkozót.

Egyvalaki, esetleg két előimádkozó felváltva olvashatja vagy énekelheti a zsoltár sorait. Nem szükséges az egész zsoltárt fölolvasni, bátran válasszuk ki a legérthetőbb verseket. A zsoltárt sorpáronként olvassuk vagy énekeljük. Ha énekeljük, a sorok legyenek rövidek, ha a zsoltárt olvassuk, választhatunk hosszabb sorokat, de azok is legyenek könnyen érthetők. Minden vers után az egész közösség Alleluiával vagy más, a liturgikus időszakhoz illő énekelt akklamációval válaszoljon, pl. Laudamus te, Misericordias Domini, Tibi Deo Gloria, Vigilate. Ha lehet, az egybegyűltek az akklamáció záró akkordját tartsák ki, alátámasztva az előénekes vagy az olvasó zsoltározását.

ElrejtésKNBSZITRUFKG

19. zsoltár

19. zsoltár

2Isten dicsőségét beszélik az egek,
és keze művét hirdeti az égbolt.

3Ezt harsogja az egyik nap a másiknak,
erre tanítja az egyik éj a másikat.

4Nem sustorgással, nem dadogással,
hogy ne lehetne érteni őket:

5az egész földre elhat szózatuk,
s a földkerekség határaira szavuk.

6Bennük ütötte fel a napnak sátrát,
s az, mint a vőlegény, kilép nászházából,
mint a hős, ujjongva indul neki útjának.

7Az ég egyik szélén kel föl,
és útja annak másik széléig jut el,
és nincs, aki melege elől elrejthetné magát.

8Szeplőtelen az Úr törvénye,
felüdíti a lelket,
az Úr rendelete megbízható,
bölcsességet ad a kisdedeknek.

9Egyenesek az Úr végzései,
vidámmá teszik a szívet,
világos az Úr parancsa,
felvilágosítja a szemet.

10Az Úr félelme tiszta,
örökkön-örökké megmarad,
igazak az Úr ítéletei,
egytől-egyig igazságosak.

11Kívánatosabbak az aranynál,
és megannyi drágakőnél,
édesebbek a méznél,
meg a csepegő lépes méznél.

12Szolgád meg is tartja őket,
megtartásuk jutalma bőséges.

13Ki veszi észre a vétkeket?
Tisztíts meg titkos bűneimtől,

14és a kevélységtől mentsd meg szolgádat,
ne uralkodjék rajtam.
Akkor szeplőtelen leszek,
s a nagy vétektől tiszta maradok.

15Hadd legyen kedves előtted szám beszéde,
és szívem elmélkedése mindenkor.
Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

19. zsoltár

2Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét. 3A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek. 4Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható, 5a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig. Ott vert sátrat a napnak: 6mint a vőlegény, lakából úgy kel fel, s ujjong, akár a hős, aki megfutja pályáját. 7Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére, tüze elől semmi sem rejtőzhet el. 8Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi. 9Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet. 10Az Úr félelme tiszta s örökké megmarad. Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak, 11értékesebbek az aranynál, a tiszta aranykincsnél, szavai édesebbek a méznél, a lépből kicsordult méznél. 12Szolgád hűségesen megtartja őket, hisz követésük bő jutalmat terem. 13De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt! 14Őrizd meg szolgádat a kevélységtől, nehogy hatalmába ejtsen! Akkor mentes maradok a bűntől és tiszta a súlyos vétektől. 15Teljék örömöd számnak szavaiban, s engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád, Uram, menedékem, üdvözítőm!

19. zsoltár

2Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. 3Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. 4Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, 5mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak, 6amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján. 7Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.

Isten igéje tökéletes

8Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. 9Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. 10Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak, 11kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. 12Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges. 13A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! 14A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen. 15Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm!

19. zsoltár

2Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. (Zsolt 97,6;1Móz 1,6) 3Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. (Róm 1,20) 4Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható: 5Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort. (Róm 10,18) 6Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát. 7Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől. 8Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt. (Zsolt 18,31;Zsolt 119,130) 9Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. (Zsolt 119,105) 10Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. (Zsolt 42,6.12) 11Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is. (Zsolt 119,14.72.127) 12Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van. (3Móz 18,5) 13Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. (3Móz 4,22) 14Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől. (Zsolt 18,24.1Sám;25,22.33) 15Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm. (Zsolt 104,34)


Olvasmány

A Szentírás olvasása olyan, mintha közelítenénk ahhoz „a kimeríthetetlen forráshoz”, amelyben „Isten adja önmagát a szomjazó embernek” (Órigenész, III. század). A Biblia „Isten levele teremtményeinek”, hogy „fölfedezzék szívét az ő szavaiban” (Nagy Szent Gergely, VI. század).

A rendszeresen együtt imádkozó közösségek a Biblia könyveit bizonyos rendszer szerint olvassák. A hetente vagy havonta együtt imádkozó közösség válasszon könnyen érthető, az imádság és az adott liturgikus időszak témájába illő olvasmányokat. Minden olvasmányt kezdjünk a következő módon: „Izajás próféta írta…” vagy „Szent Pál apostol írta…” Ha az Evangéliumból olvasunk, így vezessük be: „Szent János evangélista írta…”, vagy ha közvetlenül Jézus szavait olvassuk: „Jézus mondja…”.

Az olvasmány előtt is énekelhetünk olyan éneket, ami Krisztus világosságáról szól, pl. Christe lux mundi, Jézus fényünk és örömünk, Te vagy a fény. Mialatt ezt énekeljük, gyerekek vagy fiatalok gyertyákkal előre jöhetnek és meggyújthatják az állványon álló húsvéti gyertyát vagy egy olajlámpást. Ez a jelkép arra emlékeztet, hogyha az éjszaka sötétje életünket vagy az emberiség életét be is borítja, Isten szeretete soha ki nem alvó tűz.

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

ElrejtésKNBSZITRUFKG

A) Iz 61,10-11

A) Iz 61,10-11

10Örvendezve örvendek az Úrban,
ujjong lelkem az én Istenemben,
mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem,
az igazság palástját terítette rám;
mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét,
és mint a menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát.

11Mert amint a föld előhozza sarját,
és amint a kert kisarjasztja veteményeit,
úgy sarjaszt az Úristen igazságot,
és dicséretet minden nemzet előtt.

A) Iz 61,10-11

10„Ujjongó örömmel örülök az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, s az igaz élet köntösébe burkolt, mint a vőlegényt, aki koszorút visel, és mint a menyasszonyt, aki ékszerekkel díszíti magát.

A)! Újabb ének Jeruzsálem dicsőséges helyreállításáról

11Mert amint a föld megtermi növényeit, és a kert kisarjasztja a veteményeket, úgy sarjasztja ki az Úr az igazságosságot, és a magasztalást, minden nép színe előtt.”

A) Iz 61,10-11

10Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. 11Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az ÚR is, és öröméneket minden nép hallatára.

A) Iz 61,10-11

10Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, a ki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit. (Zsolt 132,9) 11Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt. (Nehem 13,19)


ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

B) Lk 1,26-38 (Lk 1,26-32a)

B) Lk 1,26-38 (Lk 1,26-32a)

26Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, 27egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. 28Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.« 29Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. 30Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. (Iz 7,14) 32Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«.
(2 Sám 7,13; Iz 9,6) 34Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« 35Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. 36Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, 37mert Istennek semmi sem lehetetlen«. (Ter 18,14; Jób 42,2) 38Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.

B) Lk 1,26-38 (Lk 1,26-32a)

B)! Jézus születésének hírüladása.

26A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába 27egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. 28Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” 29E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. 30Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. 32Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” 34Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” 35Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. 36Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, 37mert Istennél semmi sem lehetetlen.” 38Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.

B) Lk 1,26-38 (Lk 1,26-32a)

26A hatodik hónapban elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe 27egy szűzhöz, aki egy Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve. 28Az angyal belépett, és így szólt hozzá:
– Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!
29Ezekre a szavakra Mária megdöbbent, és azt fontolgatta, vajon mit jelenthet ez a köszöntés. 30Az angyal így folytatta:
– Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! 31Íme, fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak nevezel. 32Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának hívják majd. Az Úristen neki adja majd atyjának, Dávidnak a trónját, 33és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz vége.
34Mária erre ezt mondta az angyalnak:
– Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?
35Az angyal így válaszolt neki:
– Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendő szent lesz, és Isten Fiának hívják majd. 36Íme, rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van. Ő, akit meddőnek tartottak. 37Istennek ugyanis semmi sem lehetetlen.
38Mária így szólt:
– Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!
Ekkor eltávozott tőle az angyal.

B) Lk 1,26-38 (Lk 1,26-32a)

B)! Jézus születésének hírül adása.

26Hat hónap múlva elküldte Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz. 27A szűz egy Dávid családjából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták. 28Az (angyal) bement hozzá és így köszöntötte: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. (Áldottabb vagy te minden asszonynál.)” 29E szavak hallatára zavarba jött és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén. 30Az angyal így folytatta: 31„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz. 32Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. 33Uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” 34Mária erre megkérdezte az angyalt: „Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek?” 35Az angyal ezt válaszolta: „A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent is Isten Fia lesz. 36Rokonod, Erzsébet is fiat fogant öregségében s már hatodik hónapjában van, bár magtalannak tartják az emberek. 37Istennél semmi sem lehetetlen.” 38Mária erre így szólt: „Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.” Az angyal akkor eltávozott.

B) Lk 1,26-38 (Lk 1,26-32a)

B)! Jézus születésének ígérete

26A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe 27egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. 28És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! 29Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. 30Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! 31Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 32Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 33ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.

34Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? 35Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. 36Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, 37mert Istennek semmi sem lehetetlen. 38Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.

B) Lk 1,26-38 (Lk 1,26-32a)

26A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, 27Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. (Mát 1,18) 28És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. (5Móz 6,16) 29Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! (Mát 7,24-27) 30És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. (Mát 4,11.13) 31És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. (Ésa 7,14;Mát 1,21) 32Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; (Ésa 9,6.7; Jer 23,5) 33És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! (Dán 2,44;7,14; Mik 4,7) 34Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? 35És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. (Mát 1,20) 36És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak: (Márk 9,43.44; Ésa 66,24) 37Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. (Jób 42,2; Jer 32,17) 38Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.


Ének

Ezután olyan éneket válasszunk, ami elcsöndesedésre, elmélyülésre ösztönöz, pl. A lelkem csak az Úrnál, Bízz az Úrban, Oculi nostri.

Csönd

Amikor szavakkal igyekezzük kifejezni Istennel való közösségünket, hamarosan lehetőségeink határába ütközünk. De szívünk mélyén, a Szentlélek által, Krisztus imádkozik, sokkal inkább, mintsem azt gondolnánk.

Bár Isten szüntelenül próbál minket megszólítani, soha nem akar semmit ránk erőszakolni. Isten szava sokszor szelíd fuvallatként, a csöndben szól hozzánk. Amikor csöndesen időzünk Isten jelenlétében, nyitottan a Szentlélek előtt, ez az elcsendesedés már maga lehet imádság. Az elmélkedéshez vezető út nem az, hogy különböző módszereket alkalmazva próbáljuk megteremteni a benső csöndet, ami ürességet eredményez. Inkább gyermeki bizalommal hagyjuk Krisztust imádkozni bennünk, és egy napon fölfedezzük: szívünk legmélyén ott lakozik.

A közös imádság folyamán a legjobb egyetlen hosszabb csöndet tartani (5–10 perc), mintsem azt rövid szakaszokra széttördelni. Ha a jelenlevők nincsenek hozzászokva a csöndhöz, segít, ha még az ima előtt röviden elmagyarázzuk a csönd szerepét. Vagy rögtön a csöndet bevezető ének után valaki bemondhatja a mikrofonba: „Az imádságot most néhány perc csönddel folytatjuk”.

Dicsőítés

  • Élő Isten, hálát adunk, hogy kinyilvánítottad szeretetedet a Teremtésben; áldunk téged!
  • Az emberekért, akiket képmásodra teremtettél és arra hívtál, hogy közösségedben éljenek, áldunk téged!
  • Az igazság, békesség, szentség és szeretet országának ígéretéért áldunk téged!
  • Hogy Fiad, Jézus Krisztus által nyilvánítottad ki országod közöttünk, áldunk téged!
  • Jézus alázatos születésért, szent életéért, szavaiért és csodáiért áldunk téged!
  • Fiad, Jézus Krisztus szenvedéséért és kereszthaláláért, föltámadásáért és dicsőséges mennybemeneteléért áldunk téged!
  • Egyházadért, amely arra hivatott, hogy minden embernek közösséget nyújtson, áldunk téged!
  • A Szentlélek ajándékából fakadó Országod megvalósulásáért áldunk téged!
  • Országod eljöveteléért az idők végezetén, amikor te leszel minden mindenben, áldunk téged!

Miatyánk

Mondhatjuk, de énekelhetjük is.

Záróima

Az imaórát mintegy összefoglalva egy rövid könyörgést vagy áldást olvasunk fel. Ha pap is van velünk, kérjük meg erre. Választhatunk Roger testvér (Roger testvér, Taizé: Benned a szív békessége. Gondolatok az év minden napjára, Agapé, Szeged, 1997) rövid imádságaiból vagy az Egyház szentjeinek gazdag hagyományából.

Örök Isten, te jól tudod, szavakkal milyen nehezen fejezzük ki, mennyire vágyakozunk közösségedre. De megajándékozol rejtett életeddel, és szívünkben fölvirrad a bizalom, mint az új nap.

Vagy: Jézus Krisztus, legyél békességünk! Ezt mondod: Ne féljetek, itt vagyok!

Énekek

Az imádság végén az éneklést folytathatjuk. Egy kis csoport segítheti azok éneklését, akik tovább szeretnének imádkozni. Pénteken kereszt körüli imádsággal, szombaton a föltámadás megünneplésével folytathatjuk az imaórát. Az imaóra lezárását hagyományos énekkel jelezhetjük, pl. Boldogságok, Üdvözlégy, örvendezz, Oltalmad alá futunk.

Bevezető ének

Az imádság megkezdéséhez válasszunk egy vagy két olyan éneket, ami a liturgikus időszakhoz vagy az alkalomhoz a legjobban illik, pl. Az életed Jézus, Laudate Dominum, Venite exultemus.

Zsoltár

A zsoltárok olyan ősi példái az Istennel való beszélgetésnek, amelyekben örömünk, bánatunk, Istenbe vetett bizalmunk, szomjúságunk, sőt még félelmeink is kifejezésre találnak. Jézus is imádkozta zsidó népének e régi imáit, és megtalálták bennük az élet forrását az keresztények is mind a mai napig. Ezért a zsoltárok térben és időben az összes hívő nagy közösségébe helyezik az imádkozót.

Egyvalaki, esetleg két előimádkozó felváltva olvashatja vagy énekelheti a zsoltár sorait. Nem szükséges az egész zsoltárt fölolvasni, bátran válasszuk ki a legérthetőbb verseket. A zsoltárt sorpáronként olvassuk vagy énekeljük. Ha énekeljük, a sorok legyenek rövidek, ha a zsoltárt olvassuk, választhatunk hosszabb sorokat, de azok is legyenek könnyen érthetők. Minden vers után az egész közösség Alleluiával vagy más, a liturgikus időszakhoz illő énekelt akklamációval válaszoljon, pl. Laudamus te, Misericordias Domini, Tibi Deo Gloria, Vigilate. Ha lehet, az egybegyűltek az akklamáció záró akkordját tartsák ki, alátámasztva az előénekes vagy az olvasó zsoltározását.

ElrejtésKNBSZITRUFKG

43. zsoltár

43. zsoltár

1Szolgáltass nekem igazságot, Istenem,
kelj ügyem védelmére az istentelen nemzetséggel szemben;
A gonosz és álnok embertől szabadíts meg engem!

2Hisz te vagy, Isten, az én menedékem,
miért vetsz el engem?
Miért kell szomorúan járnom-kelnem,
miközben sanyargat engem ellenségem?

3Küldd el világosságodat és igazságodat,
hadd vezessenek és vigyenek el engem
szent hegyedre s hajlékodba.

4És bemegyek Isten oltárához,
ujjongásom örömének Istenéhez,
és lantszóval dicsérlek téged, Isten, én Istenem.

5Miért vagy szomorú, lelkem,
miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt,
arcom üdvösségét, az én Istenemet!

43. zsoltár

1Szolgáltass igazságot nekem, képviseld ügyemet egy nem szent néppel szemben! Szabadíts meg a gonosz és hazug emberektől! 2Istenem, te vagy az én erősségem, miért taszítasz el? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva? 3Küldd el világosságodat és hűségedet, hogy vezetőim legyenek, hogy vezessenek szent hegyedre, hajlékodba! 4Akkor odalépek Isten oltárához, örömöm Istenéhez. Ujjongva dicsőítlek citerával, Uram, én Istenem. 5Miért vagy szomorú, lelkem és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!

43. zsoltár

A hit és reménység diadala

1Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem! 2Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? 3Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba, 4hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem! 5Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

43. zsoltár

1Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem. 2Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? 3Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. 4Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem! (Ésa 49,8) 5Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. (Zsolt 42,6.12)


Olvasmány

A Szentírás olvasása olyan, mintha közelítenénk ahhoz „a kimeríthetetlen forráshoz”, amelyben „Isten adja önmagát a szomjazó embernek” (Órigenész, III. század). A Biblia „Isten levele teremtményeinek”, hogy „fölfedezzék szívét az ő szavaiban” (Nagy Szent Gergely, VI. század).

A rendszeresen együtt imádkozó közösségek a Biblia könyveit bizonyos rendszer szerint olvassák. A hetente vagy havonta együtt imádkozó közösség válasszon könnyen érthető, az imádság és az adott liturgikus időszak témájába illő olvasmányokat. Minden olvasmányt kezdjünk a következő módon: „Izajás próféta írta…” vagy „Szent Pál apostol írta…” Ha az Evangéliumból olvasunk, így vezessük be: „Szent János evangélista írta…”, vagy ha közvetlenül Jézus szavait olvassuk: „Jézus mondja…”.

Az olvasmány előtt is énekelhetünk olyan éneket, ami Krisztus világosságáról szól, pl. Christe lux mundi, Jézus fényünk és örömünk, Te vagy a fény. Mialatt ezt énekeljük, gyerekek vagy fiatalok gyertyákkal előre jöhetnek és meggyújthatják az állványon álló húsvéti gyertyát vagy egy olajlámpást. Ez a jelkép arra emlékeztet, hogyha az éjszaka sötétje életünket vagy az emberiség életét be is borítja, Isten szeretete soha ki nem alvó tűz.

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

ElrejtésKNBSZITRUFKG

A) Iz 11,1-9 (Iz 11,1-4a)

A) Iz 11,1-9 (Iz 11,1-4a)

1Vessző kél majd Jessze törzsökéből,
és hajtás sarjad gyökereiből.

2Rajta nyugszik az Úr lelke:
a bölcsesség és az értelem lelke,
a tanács és az erősség lelke,
a tudás és kegyesség, és az Úr félelmének lelke;

3és kedve telik az Úr félelmében.
Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát,
és nem aszerint dönt, amit a fül hall,

4hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket,
és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében;
megveri a földet szája vesszejével,
és ajkának leheletével megöli az istentelent.

5Igazságosság lesz derekának öve,
és a hűség csípőjének kötője.

6Akkor majd a farkas a báránnyal lakik,
és a párduc a gödölyével heverészik;
borjú és oroszlánkölyök együtt híznak,
és kisgyermek terelgeti őket.

7Tehén és medve együtt legelnek,
együtt heverésznek kölykeik,
és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén.

8A csecsemő a vipera fészkénél játszik,
s az áspiskígyó üregébe dugja kezét
az anyatejtől elválasztott gyermek.

9Nem ártanak és nem pusztítanak
sehol szent hegyemen,
mert tele lesz a föld az Úr ismeretével,
mint ahogy a vizek betöltik a tengert.

A) Iz 11,1-9 (Iz 11,1-4a)

A)! A Messiás

1Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. 2Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, 3s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, 4hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. 5Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő. 6Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket. 7Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. 8A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. 9Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.

A) Iz 11,1-9 (Iz 11,1-4a)

A)! A Messiás békét hoz a földre

1Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. 2Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. 3Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, 4hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. 5Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. 6Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. 8A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét. 9Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az ÚR ismerete, ahogyan a tengert víz borítja.

A) Iz 11,1-9 (Iz 11,1-4a)

1És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. (Ésa 6,13; Zak 6,12; Csel 13,22.23; Jel 5,5) 2A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. (Máté 3,16) 3És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: 4Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. (Zsolt 72,2-14; Jób 4,9.2Thess;2,8; Jel 2,16) 5Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség. (Ésa 59,17) 6És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; (Ésa 65,25) 7A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; 8És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét: 9Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. (Ezék 34,25;Jer 31,34)


ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

B) Lk 1,39-45

B) Lk 1,39-45

39Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. 40Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. 42Hangosan felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! 43De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? 44Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. 45És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.«

B) Lk 1,39-45

B)! Mária meglátogatja Erzsébetet.

39Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. 40Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. 41Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. 42Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? 44Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. 45Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

B) Lk 1,39-45

39Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmoccant a magzat a méhében. Erzsébet eltelt Szentlélekkel, 42és hangos szóval így kiáltott:
– Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön hozzám? 44Mert íme, amint meghallottam köszöntésed hangját, ujjongva moccant meg méhemben a magzat. 45Boldog, aki hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.

B) Lk 1,39-45

B)! Mária látogatása Erzsébetnél.

39Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. 40Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. 41Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. 42Hangos szóval fölkiáltott: „Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse! 43Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? 44Amint fölhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben. 45Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.”

B) Lk 1,39-45

B)! Mária Erzsébetnél

39Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel, 42és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

43Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? 44Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. 45Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.

B) Lk 1,39-45

39Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába; (Mát 4,13;Márk 1,21.25) 40És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. (Mát 13,57) 41És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel; (Ésa 8,20) 42És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. (1Kir 17,9.10.16) 43És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? (2Kir 5,9.10.14) 44Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben. (Mát 18,7) 45És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott. (Mát 18,6; Márk 9,42)


Ének

Ezután olyan éneket válasszunk, ami elcsöndesedésre, elmélyülésre ösztönöz, pl. A lelkem csak az Úrnál, Bízz az Úrban, Oculi nostri.

Csönd

Amikor szavakkal igyekezzük kifejezni Istennel való közösségünket, hamarosan lehetőségeink határába ütközünk. De szívünk mélyén, a Szentlélek által, Krisztus imádkozik, sokkal inkább, mintsem azt gondolnánk.

Bár Isten szüntelenül próbál minket megszólítani, soha nem akar semmit ránk erőszakolni. Isten szava sokszor szelíd fuvallatként, a csöndben szól hozzánk. Amikor csöndesen időzünk Isten jelenlétében, nyitottan a Szentlélek előtt, ez az elcsendesedés már maga lehet imádság. Az elmélkedéshez vezető út nem az, hogy különböző módszereket alkalmazva próbáljuk megteremteni a benső csöndet, ami ürességet eredményez. Inkább gyermeki bizalommal hagyjuk Krisztust imádkozni bennünk, és egy napon fölfedezzük: szívünk legmélyén ott lakozik.

A közös imádság folyamán a legjobb egyetlen hosszabb csöndet tartani (5–10 perc), mintsem azt rövid szakaszokra széttördelni. Ha a jelenlevők nincsenek hozzászokva a csöndhöz, segít, ha még az ima előtt röviden elmagyarázzuk a csönd szerepét. Vagy rögtön a csöndet bevezető ének után valaki bemondhatja a mikrofonba: „Az imádságot most néhány perc csönddel folytatjuk”.

Könyörgések

  • Újítsd meg bennünk hivatásod örömét; Urunk, legyél velünk!
  • Tölts el minket szereteted lelkével, hogy ne zárjuk be szívünket embertársaink előtt; Urunk, legyél velünk!
  • Újítsd meg a keresztények egységét, hogy közösségük által szereteted tanúi legyenek; Urunk, legyél velünk!
  • Erősítsd meg a testben és lélekben szenvedőket, adj nekik békességet és egészséget; Urunk, legyél velünk!
  • Fogadd be Országodba a haldoklókat, add, hogy az örök világosság fényeskedjék nekik; Urunk, legyél velünk!

Miatyánk

Mondhatjuk, de énekelhetjük is.

Záróima

Az imaórát mintegy összefoglalva egy rövid könyörgést vagy áldást olvasunk fel. Ha pap is van velünk, kérjük meg erre. Választhatunk Roger testvér (Roger testvér, Taizé: Benned a szív békessége. Gondolatok az év minden napjára, Agapé, Szeged, 1997) rövid imádságaiból vagy az Egyház szentjeinek gazdag hagyományából.

Jézus, szívünk világossága, szeretnénk közeledben maradni és soha el nem hagyni. Amikor megismerjük gyengeségeinket, nem remélt források fakadnak bennünk. Hogyan utasíthatnánk vissza a tőled származó belső erőt?

Vagy: Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban!

Énekek

Az imádság végén az éneklést folytathatjuk. Egy kis csoport segítheti azok éneklését, akik tovább szeretnének imádkozni. Pénteken kereszt körüli imádsággal, szombaton a föltámadás megünneplésével folytathatjuk az imaórát. Az imaóra lezárását hagyományos énekkel jelezhetjük, pl. Boldogságok, Üdvözlégy, örvendezz, Oltalmad alá futunk.

Bevezető ének

Az imádság megkezdéséhez válasszunk egy vagy két olyan éneket, ami a liturgikus időszakhoz vagy az alkalomhoz a legjobban illik, pl. Az életed Jézus, Laudate Dominum, Venite exultemus.

Zsoltár

A zsoltárok olyan ősi példái az Istennel való beszélgetésnek, amelyekben örömünk, bánatunk, Istenbe vetett bizalmunk, szomjúságunk, sőt még félelmeink is kifejezésre találnak. Jézus is imádkozta zsidó népének e régi imáit, és megtalálták bennük az élet forrását az keresztények is mind a mai napig. Ezért a zsoltárok térben és időben az összes hívő nagy közösségébe helyezik az imádkozót.

Egyvalaki, esetleg két előimádkozó felváltva olvashatja vagy énekelheti a zsoltár sorait. Nem szükséges az egész zsoltárt fölolvasni, bátran válasszuk ki a legérthetőbb verseket. A zsoltárt sorpáronként olvassuk vagy énekeljük. Ha énekeljük, a sorok legyenek rövidek, ha a zsoltárt olvassuk, választhatunk hosszabb sorokat, de azok is legyenek könnyen érthetők. Minden vers után az egész közösség Alleluiával vagy más, a liturgikus időszakhoz illő énekelt akklamációval válaszoljon, pl. Laudamus te, Misericordias Domini, Tibi Deo Gloria, Vigilate. Ha lehet, az egybegyűltek az akklamáció záró akkordját tartsák ki, alátámasztva az előénekes vagy az olvasó zsoltározását.

ElrejtésKNBSZITRUFKG

130. zsoltár

130. zsoltár

1bA mélységből kiáltok hozzád, Uram!

2Uram, hallgasd meg szavamat!
Legyen füled figyelmes
hangos esedezésemre.

3Uram, ha a vétkeket számon tartod,
Uram, ki állhat meg előtted?

4Hiszen tenálad a bocsánat,
hogy féljünk téged.

5Benned bízom, Uram.
Lelkem bízik az ő szavában;
várja

6lelkem az Urat,
jobban, mint az őr a hajnalt.
Jobban, mint az őr a hajnalt,

7várja Izrael az Urat,
mert az Úrnál van az irgalom,
és bőséges nála a szabadítás.

8Ő megszabadítja Izraelt
minden gonoszságától.

130. zsoltár

1bA mélységből kiáltok, Uram, hozzád, 2Uram, halld meg a szavam! Füled figyeljen fel könyörgő szavamra! 3Ha számon tartod a vétkeket, ki állhat meg akkor, színed előtt, Uram? 4Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy féljenek téged. 5Remélek az Úrban, benne remél lelkem, és bízom a szavában. 6Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt, 7várja Izrael az Urat. Mert az Úrnál az irgalom és bőséges nála a megváltás. 8Ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.

130. zsoltár

Kiáltás a mélységből

1bA mélységből kiáltok hozzád, URam! 2Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! 3Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? 4De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. 5Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. 6Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. 7Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. 8Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.

130. zsoltár

1bA mélységből kiáltok hozzád, Uram! (Zsolt 88,6-8) 2Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra! 3Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! (Zsolt 25,11;Jób 14,16-18) 4Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! (Zsolt 32,5;103,2.3) 5Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében. 6Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. (Zsolt 24,33.34; Préd 4,5.6) 7Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! (Zsolt,130 4.) 8Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből. (Ésa 4,3)


Olvasmány

A Szentírás olvasása olyan, mintha közelítenénk ahhoz „a kimeríthetetlen forráshoz”, amelyben „Isten adja önmagát a szomjazó embernek” (Órigenész, III. század). A Biblia „Isten levele teremtményeinek”, hogy „fölfedezzék szívét az ő szavaiban” (Nagy Szent Gergely, VI. század).

A rendszeresen együtt imádkozó közösségek a Biblia könyveit bizonyos rendszer szerint olvassák. A hetente vagy havonta együtt imádkozó közösség válasszon könnyen érthető, az imádság és az adott liturgikus időszak témájába illő olvasmányokat. Minden olvasmányt kezdjünk a következő módon: „Izajás próféta írta…” vagy „Szent Pál apostol írta…” Ha az Evangéliumból olvasunk, így vezessük be: „Szent János evangélista írta…”, vagy ha közvetlenül Jézus szavait olvassuk: „Jézus mondja…”.

Az olvasmány előtt is énekelhetünk olyan éneket, ami Krisztus világosságáról szól, pl. Christe lux mundi, Jézus fényünk és örömünk, Te vagy a fény. Mialatt ezt énekeljük, gyerekek vagy fiatalok gyertyákkal előre jöhetnek és meggyújthatják az állványon álló húsvéti gyertyát vagy egy olajlámpást. Ez a jelkép arra emlékeztet, hogyha az éjszaka sötétje életünket vagy az emberiség életét be is borítja, Isten szeretete soha ki nem alvó tűz.

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

ElrejtésKNBSZITRUFKG

A) Iz 40,1-5

A) Iz 40,1-5

1Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!
– mondja a ti Istenetek.

2Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,
és kiáltsátok neki,
hogy letelt szolgálata,
letörlesztette bűnét,
hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől
minden vétkéért!

3Egy hang kiált:
»Készítsétek a pusztában az Úr útját,
egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek!

4Minden völgy emelkedjék fel,
minden hegy és halom süllyedjen alá;
a göröngyös legyen egyenessé,
és a hegyláncok síksággá!

5Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége,
és meglátja minden test Isten üdvösségét.
Bizony, az Úr szája szólt.«

A) Iz 40,1-5

A)! A próféta meghívása

1„Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!” – ezt mondja Istenetek. 2„Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért.” 3Egy hang kiált: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. 4Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. 5Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így.”

A) Iz 40,1-5

A)! Örömhír a fogságban

1Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. 2Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. 3Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! 4Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! 5Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az ÚR maga mondja ezt.

A) Iz 40,1-5

1Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! (Jel 13,16) 2Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. (Ésa 41,4; Jel 1,8-17) 3Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! (Máté 3,3) 4Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. (Ésa 41,27.5Móz;4,35.39.1Kir;8,32.60) 5És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. (Ésa 52,10; Luk 3,6)


ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

B) Lk 1,46-55 (Lk 1,46-48)

B) Lk 1,46-55 (Lk 1,46-48)

46Mária erre így szólt:
»Magasztalja lelkem az Urat,

47és szívem ujjong megváltó Istenemben,

48mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát.
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem
minden nemzedék,

49mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas,
és Szent az ő Neve.

50Irgalma nemzedékről nemzedékre
azokra száll, akik őt félik.

(Zsolt 103,13.17) 51Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
szétszórta a gondolataikban kevélykedőket.

52Hatalmasokat levetett a trónról,
és kicsinyeket felemelt.

53Éhezőket betöltött jókkal,
és üresen bocsátott el gazdagokat.

(Zsolt 107,9) 54Felkarolta szolgáját, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,

(Iz 41,8-9; Zsolt 98,3) 55amint megmondta atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre«.

B) Lk 1,46-55 (Lk 1,46-48)

B)! Magnificat

46Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, 47és szívem ujjong megváltó Istenemben, 48mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, 49mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. 50Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. 51Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, 52letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. 53Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. 54Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, 55amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.”

B) Lk 1,46-55 (Lk 1,46-48)

46Mária pedig ezt mondta:

Szívem magasztalja az Urat,
47és lelkem ujjong Isten, az én Szabadítóm előtt,
48mert rátekintett szolgálója megalázottságára.
Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
49mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas.
Szent az ő neve,
50és irgalma nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
51Megmutatta karjának erejét,
szétszórta a szívükben gőgösöket.
52A hatalmasokat ledöntötte trónjukról,
és a megalázottakat felemelte.
53Az éhezőket ellátta javakkal,
és üres kézzel küldte el a bővelkedőket.
54Felkarolta szolgáját, Izraelt
megemlékezvén irgalmáról,
55amint megígérte atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre.

B) Lk 1,46-55 (Lk 1,46-48)

46Erre Mária így szólt:
„Magasztalja lelkem az Urat, 47és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben. 48Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgálólányát: lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék. 49Mily nagy dolgokat művelt velem
ő, a hatalmas és szent! 50Irgalma az istenfélőkre száll
nemzedékről nemzedékre. 51Nagyszerű dolgokat művel karja erejével:
szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket. 52Uralkodókat taszít le a trónjukról,
de fölemeli az alázatosokat. 53Éhezőket tölt be minden jóval,
de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat. 54Fölkarolja szolgáját, Izraelt,
s amint megígérte atyáinknak, 55nem feledi irgalmasságát
Ábrahám és utódai iránt mindörökre.”

B) Lk 1,46-55 (Lk 1,46-48)

B)! Mária éneke

46Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, 47és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, 48mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 49mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, 50irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 51Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 52Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel; 53éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. 54Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 55amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.

B) Lk 1,46-55 (Lk 1,46-48)

46Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, (Mát 18,15-17) 47És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. (Ján 6,14.5Móz;18,18) 48Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. (Mát 7,29) 49Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! (Zsolt 99,3) 50És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik. (Zsolt 103,11) 51Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat. (Ésa 52,10) 52Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. 53Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. (1Sám 2,5) 54Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. (Ésa 41,8-10;54,5; Jer 31,3.20) 55(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké! (1Móz 12,3;17,7;18,18)


Ének

Ezután olyan éneket válasszunk, ami elcsöndesedésre, elmélyülésre ösztönöz, pl. A lelkem csak az Úrnál, Bízz az Úrban, Oculi nostri.

Csönd

Amikor szavakkal igyekezzük kifejezni Istennel való közösségünket, hamarosan lehetőségeink határába ütközünk. De szívünk mélyén, a Szentlélek által, Krisztus imádkozik, sokkal inkább, mintsem azt gondolnánk.

Bár Isten szüntelenül próbál minket megszólítani, soha nem akar semmit ránk erőszakolni. Isten szava sokszor szelíd fuvallatként, a csöndben szól hozzánk. Amikor csöndesen időzünk Isten jelenlétében, nyitottan a Szentlélek előtt, ez az elcsendesedés már maga lehet imádság. Az elmélkedéshez vezető út nem az, hogy különböző módszereket alkalmazva próbáljuk megteremteni a benső csöndet, ami ürességet eredményez. Inkább gyermeki bizalommal hagyjuk Krisztust imádkozni bennünk, és egy napon fölfedezzük: szívünk legmélyén ott lakozik.

A közös imádság folyamán a legjobb egyetlen hosszabb csöndet tartani (5–10 perc), mintsem azt rövid szakaszokra széttördelni. Ha a jelenlevők nincsenek hozzászokva a csöndhöz, segít, ha még az ima előtt röviden elmagyarázzuk a csönd szerepét. Vagy rögtön a csöndet bevezető ének után valaki bemondhatja a mikrofonba: „Az imádságot most néhány perc csönddel folytatjuk”.

Dicsőítés

  • Istenünk, Atyánk, te elküldted egyszülött Fiadat, hogy általa kiengesztelj mindent; te jössz segítségünkre!
  • Élő Isten Fia, aki osztoztál emberségünkben, és életedet adtad a világ megváltásáért; te jössz segítségünkre!
  • Szentlélek, alászálltál Krisztusra és kiárasztod az Atya szeretetét minden emberre; te jössz segítségünkre!
  • Krisztus, add, hogy megtestesülésed és születésed miatt szeressük az emberi életet; te jössz segítségünkre!
  • Add, hogy hűséged miatt mi is hűségesek maradjunk elkötelezettségünkben; te jössz segítségünkre!

Miatyánk

Mondhatjuk, de énekelhetjük is.

Záróima

Az imaórát mintegy összefoglalva egy rövid könyörgést vagy áldást olvasunk fel. Ha pap is van velünk, kérjük meg erre. Választhatunk Roger testvér (Roger testvér, Taizé: Benned a szív békessége. Gondolatok az év minden napjára, Agapé, Szeged, 1997) rövid imádságaiból vagy az Egyház szentjeinek gazdag hagyományából.

Jézus Krisztus, te emberré lettél, tudod, mennyire vágyakozunk a belső békére. Néped ezt kéri tőled: adj békét szívünkbe! Sötétségünkben meggyújtod megbocsátásod és együttérzésed tüzét, ami soha nem alszik el.

Vagy: Jézus, békességünk, képessé teszel, hogy elvigyük az Evangéliumot oda, ahol a hit bizalma megrendült, és azok közelében tartasz, akiket megbénított a kételkedés.

Énekek

Az imádság végén az éneklést folytathatjuk. Egy kis csoport segítheti azok éneklését, akik tovább szeretnének imádkozni. Pénteken kereszt körüli imádsággal, szombaton a föltámadás megünneplésével folytathatjuk az imaórát. Az imaóra lezárását hagyományos énekkel jelezhetjük, pl. Boldogságok, Üdvözlégy, örvendezz, Oltalmad alá futunk.

Bevezető ének

Az imádság megkezdéséhez válasszunk egy vagy két olyan éneket, ami a liturgikus időszakhoz vagy az alkalomhoz a legjobban illik, pl. Az életed Jézus, Laudate Dominum, Venite exultemus.

Zsoltár

A zsoltárok olyan ősi példái az Istennel való beszélgetésnek, amelyekben örömünk, bánatunk, Istenbe vetett bizalmunk, szomjúságunk, sőt még félelmeink is kifejezésre találnak. Jézus is imádkozta zsidó népének e régi imáit, és megtalálták bennük az élet forrását az keresztények is mind a mai napig. Ezért a zsoltárok térben és időben az összes hívő nagy közösségébe helyezik az imádkozót.

Egyvalaki, esetleg két előimádkozó felváltva olvashatja vagy énekelheti a zsoltár sorait. Nem szükséges az egész zsoltárt fölolvasni, bátran válasszuk ki a legérthetőbb verseket. A zsoltárt sorpáronként olvassuk vagy énekeljük. Ha énekeljük, a sorok legyenek rövidek, ha a zsoltárt olvassuk, választhatunk hosszabb sorokat, de azok is legyenek könnyen érthetők. Minden vers után az egész közösség Alleluiával vagy más, a liturgikus időszakhoz illő énekelt akklamációval válaszoljon, pl. Laudamus te, Misericordias Domini, Tibi Deo Gloria, Vigilate. Ha lehet, az egybegyűltek az akklamáció záró akkordját tartsák ki, alátámasztva az előénekes vagy az olvasó zsoltározását.

ElrejtésKNBSZITRUFKG

31. zsoltár

31. zsoltár

2Uram, tebenned remélek,
soha meg ne szégyenüljek,
igazságodban szabadíts meg engem!

3Hajtsd hozzám füledet,
siess, szabadíts meg!
Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam,
hogy megszabadíts engem!

4Mert erősségem és menedékem vagy,
a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat!

5Ments ki ebből a csapdából,
amelyet ellenem titokban felállítottak,
hiszen te vagy erősségem.

6Kezedbe ajánlom lelkemet,
ments meg engem, Uram, igazság Istene!

7Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak,
én azonban az Úrba vetem bizalmamat.

8Ujjongva örvendek irgalmasságodnak,
hisz megláttad megalázottságomat,
észrevetted ínségemet,

9és nem juttattál ellenség kezére,
sőt tágas térre állítottad lábamat.

10Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem,
szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved,

11mert fájdalomban enyészik el életem,
és éveim siránkozásban.
Az ínségtől ellankad erőm
és remegnek csontjaim.

12Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem,
szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem:
akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem.

13Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben,
mint összetört edény, olyanná lettem.

14Mert hallottam sokak szidalmazását,
az iszonyatot mindenfelől;
Amint egybegyűltek ellenem mindannyian,
s azon tanakodtak, hogy elveszik életem.

15Én azonban benned bízom, Uram;
Azt mondom: »Te vagy az én Istenem!

16Sorsom a te kezedben van.«
Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől.

17Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat,
szabadíts meg irgalmasságodban.

18Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen,
hisz segítségül hívlak téged.
Érje szégyen a gonoszokat
és némuljanak el az alvilágban;

19Némuljanak el az álnok ajkak,
melyek az igaz ellen gonoszat szólnak,
kevélyen és megvetéssel.

20Uram, milyen bőséges a te édességed,
amelyet elrejtettél a téged félők számára,
amelyet a benned bízóknak juttatsz
az emberek fiai előtt!

21Elrejted őket arcod rejtekében
az emberek háborgatása elől;
Megoltalmazod őket hajlékodban
a perlekedő nyelvektől.

22Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta
irgalmát nekem a megerősített városban!

23Én ugyan azt gondoltam ijedtemben:
»Elvetettél szemed elől engem!«
Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát,
amikor kiáltottam hozzád.

24Szeressétek az Urat, szentjei mind,
mert az Úr megőrzi a hűségest,
de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.

25Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek,
mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

31. zsoltár

2Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem, 3hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentő sziklám, erős, szabadító váram! 4Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem! 5Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom. 6Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene, 7te gyűlölöd a silány bálványok tisztelőit, én azonban az Úrban bízom. 8Ujjonghatok és örülhetek jóságodon, mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban. 9Nem szolgáltattál ki ellenségem hatalmának, lábamat tágas helyre állítottad. 10Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve. 11Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erőm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak. 12Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek előlem. 13A szívek elfeledkeznek rólam, mintha halott volnék. Olyan lettem, mint összetört edény. 14Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verődtek, és meg akartak ölni. 15De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem! 16Az időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából! 17Derítsd szolgádra arcodat, ments meg irgalmasságodban! 18Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba! 19Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gőggel és megvetéssel! 20Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára, azokon, akik hozzád menekülnek. 21Tekinteted pajzsával befödöd őket az emberek támadása elől. Sátradban megvéded őket a nyelvek rágalma elől. 22Áldott legyen az Úr (az erős városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát. 23Ijedtemben így beszéltem: „Elutasítottál szemed elől.” De te meghallottad könyörgő szavam, amikor hozzád kiáltottam. 24Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek. 25Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

31. zsoltár

2Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! 3Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! 4Mert te vagy az én sziklaváram; vezess és terelgess engem nevedért! 5Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. 6Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten! 7Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit, mert én csak az ÚRban bízom. 8Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. 9Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat. 10Légy kegyelmes, URam, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem. 11A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak. 12Minden ellenségem gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az utcán, elfutnak előlem. 13Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. 14Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet. 15De én bízom benned, URam, vallom: Te vagy Istenem! 16Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből! 17Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen! 18URam, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged! Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában! 19Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról! 20Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. 21Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől. 22Áldott az ÚR, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban! 23Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért. 24Szeressétek az URat, ti, hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az ÚR, de kamatostul megfizet a gőgösöknek. 25Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az ÚRban reménykedtek!

31. zsoltár

2Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. (Zsolt 22,6;71,1) 3Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. (Zsolt 71,3; Péld 18,10) 4Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet. (Zsolt 25,11) 5Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem. 6Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten. 7Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én. 8Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet; 9És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat. (1Sám 23,19.20;26,1) 10Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. (Jób 17,6; Zsolt 6,8) 11Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim. 12Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem. 13Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. 14Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet. 15De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. (Zsolt 22,11) 16Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. (Jób 14,5) 17Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. (Zsolt 4,7) 18Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba. (Zsolt 6,11) 19A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. (Péld 14,3; Zsolt 52,3.4) 20Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. (Ésa 64,1.1Kor;2,9) 21Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. (Zsolt 27,5;Zsolt 52,3-5) 22Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon! (2Sám 21,11-23;13,26;15,14) 23Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. (Ésa 38,11.12) 24Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! (Zsolt 34,10;Róm 2,6-9) 25Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! (Zsolt 27,4)


Olvasmány

A Szentírás olvasása olyan, mintha közelítenénk ahhoz „a kimeríthetetlen forráshoz”, amelyben „Isten adja önmagát a szomjazó embernek” (Órigenész, III. század). A Biblia „Isten levele teremtményeinek”, hogy „fölfedezzék szívét az ő szavaiban” (Nagy Szent Gergely, VI. század).

A rendszeresen együtt imádkozó közösségek a Biblia könyveit bizonyos rendszer szerint olvassák. A hetente vagy havonta együtt imádkozó közösség válasszon könnyen érthető, az imádság és az adott liturgikus időszak témájába illő olvasmányokat. Minden olvasmányt kezdjünk a következő módon: „Izajás próféta írta…” vagy „Szent Pál apostol írta…” Ha az Evangéliumból olvasunk, így vezessük be: „Szent János evangélista írta…”, vagy ha közvetlenül Jézus szavait olvassuk: „Jézus mondja…”.

Az olvasmány előtt is énekelhetünk olyan éneket, ami Krisztus világosságáról szól, pl. Christe lux mundi, Jézus fényünk és örömünk, Te vagy a fény. Mialatt ezt énekeljük, gyerekek vagy fiatalok gyertyákkal előre jöhetnek és meggyújthatják az állványon álló húsvéti gyertyát vagy egy olajlámpást. Ez a jelkép arra emlékeztet, hogyha az éjszaka sötétje életünket vagy az emberiség életét be is borítja, Isten szeretete soha ki nem alvó tűz.

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

ElrejtésKNBSZITRUFKG

A) Szof 3,14-18a

A) Szof 3,14-18a

14Zengedezzél, Sion leánya,
ujjongj Izrael;
örvendezzél és vigadj teljes szívvel,
Jeruzsálem leánya!

15Az Úr megsemmisítette ítéletedet,
eltávolította ellenségeidet;
Izrael királya, az Úr, közötted van,
nem kell többé félned semmi bajtól.

16Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek:
»Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed!

17Az Úr, a te Istened, közötted van,
erős ő és megszabadít.
örvendezik majd feletted örömmel,
újjáéleszt szeretetével,
és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.«

18»Elfordítom felőled a balsorsot,
hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.

A) Szof 3,14-18a

A)! Örömének

14Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya! 15Nem hajtja végre rajtad az ítéletet az Úr, elűzte ellenségedet, Izraelnek az Úr a királya, ne félj többé semmi rossztól! 16Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez: Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed! 17Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel, 18mintha ünnepet ülne.

A)! Visszatérés a szórványból

18A balsorsot elfordítottam tőled, hogy ne viseld többé a gyalázatot.

A) Szof 3,14-18a

14Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya! 15Eltörli az ÚR az ítéletedet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az ÚR, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől tartanod. 16Azon a napon így biztatják majd Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! 17Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. 18Összegyűjtöm azokat, akik szomorkodnak, mert nem ünnepelhetnek, bár közületek valók, és gyalázatot kell elszenvedniük.

A) Szof 3,14-18a

14Énekelj Sionnak leánya, harsogj Izráel, örvendj és teljes szívvel vígadj Jeruzsálem leánya! (2Móz 26,14) 15Megváltoztatta az Úr a te ítéletedet, elfordította ellenségedet; Izráel királya, az Úr, közötted van, nem látsz többé gonoszt! 16Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid Sion! (Ésa 41,10;43,1) 17Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked. (5Móz 29,3) 18Az ünnep miatt bánkódókat egybegyűjtöm, a kik közüled valók; gyalázat terhe van rajtok. (Eféz 4,25)


ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

B) Jn 1,6-12 (Jn 1,6-9)

B) Jn 1,6-12 (Jn 1,6-9)

6Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. 7Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.
9Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. 10A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. 11A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.
12Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében,

B) Jn 1,6-12 (Jn 1,6-9)

6Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. 7Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. 9(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. 10A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. 11A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 12Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében,

B) Jn 1,6-12 (Jn 1,6-9)

6Megjelent egy ember, akit Isten küldött. János volt a neve. 7Tanúságtétel végett jött: hogy tanúságot tegyen a világosságról, azért, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
9Az igazi világosság volt az, aki a világba jőve megvilágosít minden embert. 10A világban volt, és a világ általa lett, és a világ nem ismerte fel. 11Tulajdonába jött, és az övéi nem fogadták be. 12De mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott arra, hogy Isten fiaivá legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében:

B) Jn 1,6-12 (Jn 1,6-9)

B)! A világ világossága

6
Jött egy ember, akit Isten küldött.
János volt a neve. 7Azért jött, hogy tanúságot tegyen,
tanúságot tegyen a világosságról,
hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság,
hanem (azért jött),
hogy tanúságot tegyen a világosságról. 9Az igazi világosság,
amely minden embert megvilágosít,
a világba jött. 10A világban volt,
Ő általa lett a világ,
mégsem ismerte föl a világ. 11Tulajdonába jött,
de az övéi nem fogadták be. 12Ám azoknak, akik befogadták, hatalmat adott,
hogy Isten fiaivá legyenek,
azoknak, aki hisznek nevében,

B) Jn 1,6-12 (Jn 1,6-9)

6Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. 7Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról.
9Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 10A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 11a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. 12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében,

B) Jn 1,6-12 (Jn 1,6-9)

6Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. (2Kor 3,6) 7Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa. (Ján 2,18.1Kor;1,22) 8Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. (Ján,1 44.) 9Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. (Ján 16,27) 10A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. 11Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. (Ján 16,15) 12Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; (Mát 16,16; Márk 8,29; Luk 9,20)


Ének

Ezután olyan éneket válasszunk, ami elcsöndesedésre, elmélyülésre ösztönöz, pl. A lelkem csak az Úrnál, Bízz az Úrban, Oculi nostri.

Csönd

Amikor szavakkal igyekezzük kifejezni Istennel való közösségünket, hamarosan lehetőségeink határába ütközünk. De szívünk mélyén, a Szentlélek által, Krisztus imádkozik, sokkal inkább, mintsem azt gondolnánk.

Bár Isten szüntelenül próbál minket megszólítani, soha nem akar semmit ránk erőszakolni. Isten szava sokszor szelíd fuvallatként, a csöndben szól hozzánk. Amikor csöndesen időzünk Isten jelenlétében, nyitottan a Szentlélek előtt, ez az elcsendesedés már maga lehet imádság. Az elmélkedéshez vezető út nem az, hogy különböző módszereket alkalmazva próbáljuk megteremteni a benső csöndet, ami ürességet eredményez. Inkább gyermeki bizalommal hagyjuk Krisztust imádkozni bennünk, és egy napon fölfedezzük: szívünk legmélyén ott lakozik.

A közös imádság folyamán a legjobb egyetlen hosszabb csöndet tartani (5–10 perc), mintsem azt rövid szakaszokra széttördelni. Ha a jelenlevők nincsenek hozzászokva a csöndhöz, segít, ha még az ima előtt röviden elmagyarázzuk a csönd szerepét. Vagy rögtön a csöndet bevezető ének után valaki bemondhatja a mikrofonba: „Az imádságot most néhány perc csönddel folytatjuk”.

Dicsőítés

  • Jézus, te eljössz, hogy örömhírt hozz a szegényeknek; áldjuk szent neved!
  • Jézus, eljössz, hogy kinyilvánítsd a megbocsátás örömét; áldjuk szent neved!
  • Jézus, a magukra maradottaknak is megmutatod szeretetedet; áldjuk szent neved!
  • Jézus, te azt akarod, hogy Evangéliumodat mindenütt hirdessék; áldjuk szent neved!
  • Jézus, te megerősíted Egyházad hitét; áldjuk szent neved!
  • Jézus, te eljössz, hogy közöttünk lakozzál; áldjuk szent neved!

Miatyánk

Mondhatjuk, de énekelhetjük is.

Záróima

Az imaórát mintegy összefoglalva egy rövid könyörgést vagy áldást olvasunk fel. Ha pap is van velünk, kérjük meg erre. Választhatunk Roger testvér (Roger testvér, Taizé: Benned a szív békessége. Gondolatok az év minden napjára, Agapé, Szeged, 1997) rövid imádságaiból vagy az Egyház szentjeinek gazdag hagyományából.

Minden élet Megváltója! Örvendjenek, akik téged keresnek! Így szólsz hozzánk: Ismerem megpróbáltatásaidat és szegénységedet, de mégis gazdag vagy, mert élő források fakadnak a szíved mélyén.

Vagy: Áldj meg minket, élő Isten! A keresztség által új ruhába öltöztettél, ami maga Krisztus.

Énekek

Az imádság végén az éneklést folytathatjuk. Egy kis csoport segítheti azok éneklését, akik tovább szeretnének imádkozni. Pénteken kereszt körüli imádsággal, szombaton a föltámadás megünneplésével folytathatjuk az imaórát. Az imaóra lezárását hagyományos énekkel jelezhetjük, pl. Boldogságok, Üdvözlégy, örvendezz, Oltalmad alá futunk.

Bevezető ének

Az imádság megkezdéséhez válasszunk egy vagy két olyan éneket, ami a liturgikus időszakhoz vagy az alkalomhoz a legjobban illik, pl. Az életed Jézus, Laudate Dominum, Venite exultemus.

Zsoltár

A zsoltárok olyan ősi példái az Istennel való beszélgetésnek, amelyekben örömünk, bánatunk, Istenbe vetett bizalmunk, szomjúságunk, sőt még félelmeink is kifejezésre találnak. Jézus is imádkozta zsidó népének e régi imáit, és megtalálták bennük az élet forrását az keresztények is mind a mai napig. Ezért a zsoltárok térben és időben az összes hívő nagy közösségébe helyezik az imádkozót.

Egyvalaki, esetleg két előimádkozó felváltva olvashatja vagy énekelheti a zsoltár sorait. Nem szükséges az egész zsoltárt fölolvasni, bátran válasszuk ki a legérthetőbb verseket. A zsoltárt sorpáronként olvassuk vagy énekeljük. Ha énekeljük, a sorok legyenek rövidek, ha a zsoltárt olvassuk, választhatunk hosszabb sorokat, de azok is legyenek könnyen érthetők. Minden vers után az egész közösség Alleluiával vagy más, a liturgikus időszakhoz illő énekelt akklamációval válaszoljon, pl. Laudamus te, Misericordias Domini, Tibi Deo Gloria, Vigilate. Ha lehet, az egybegyűltek az akklamáció záró akkordját tartsák ki, alátámasztva az előénekes vagy az olvasó zsoltározását.

ElrejtésKNBSZITRUFKG

27. zsoltár

27. zsoltár

1bAz Úr az én világosságom és üdvösségem:
kitől kellene félnem?
Az Úr oltalmazza életemet:
kitől kellene remegnem?

2Ha közelednek felém a gonoszok,
hogy egyék húsomat,
ellenségeim, akik szorongatnak,
maguk botlanak meg és elesnek.

3Ha táborok kelnek is ellenem,
nem ijed meg szívem;
Ha harc támad is ellenem,
akkor is reménykedem.

4Egyet kérek az Úrtól,
azért esedezem:
hadd lakjam az Úr házában
életemnek minden napján,
hadd lássam az Úr pompáját,
hadd látogassam templomát.

5Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején,
elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem.

6Így fölemeli fejemet
ellenségeim fölé, akik körülvesznek.
Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában,
éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak.

7Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok,
könyörülj rajtam és hallgass meg engem!

8Rólad mondja a szívem:
»Téged keres tekintetem!«
A te arcodat keresem, Uram!

9Ne fordítsd el tőlem arcodat,
ne fordulj el haragodban szolgádtól,
te vagy segítőm!
Ne hagyj el és ne vess meg engem,
üdvözítő Istenem!

10Hisz atyám és anyám is elhagyott,
de az Úr fölkarolt engem.

11Mutasd meg nekem, Uram, utadat,
és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt.

12Ne adj át ellenségeim akaratának,
mert hamis tanúk támadnak ellenem,
akik erőszakot lihegnek.

13Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén.

14Remélj az Úrban, légy férfias,
bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

27. zsoltár

1bVilágosságom és üdvösségem az Úr – kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr – kitől rettegnék? 2Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak. 3Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom. 4Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát. 5A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem. 6Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak. 7Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! 8Szívem ezt sugallta: „Keresd tekintetét!” Uram, a te arcodat akarom keresni. 9Ne rejtsd el előlem arcodat, ne taszítsd el szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza, Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp! 10Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne. 11Uram, mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton! 12Ne szolgáltass ki ellenségem bosszújának! Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem, férfiak, kik gonoszat forralnak. 13De biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában. 14Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban!

27. zsoltár

Békesség Istennél

1bVilágosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék? 2Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. 3Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. 4Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában. 5Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. 6Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak. 7Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! 8Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé, szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam! 9Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! 10Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem. 11URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! 12Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. 13De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén. 14Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!

27. zsoltár

1bAz Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? (Mik 7,8;Zsolt 118,6) 2Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el. (Zsolt 18,38.39) 3Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én. (Zsolt 3,6.7) 4Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. (Zsolt 23,6;42,2.3) 5Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. (Zsolt 31,21) 6Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. (Zsolt 116,13.14) 7Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! (Jób 22,27;Zsolt 18,1.2) 8Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram! 9Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! (Zsolt 104,28) 10Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. (Ésa 49,15.16) 11Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt. (Zsolt 25,4.5.9) 12Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. (Zsolt 31,9;1Sám 24,10; Zsolt 109,2) 13Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! (5Móz 29,19-20) 14Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat. (Ésa 25,9; Zsolt 31,25)


Olvasmány

A Szentírás olvasása olyan, mintha közelítenénk ahhoz „a kimeríthetetlen forráshoz”, amelyben „Isten adja önmagát a szomjazó embernek” (Órigenész, III. század). A Biblia „Isten levele teremtményeinek”, hogy „fölfedezzék szívét az ő szavaiban” (Nagy Szent Gergely, VI. század).

A rendszeresen együtt imádkozó közösségek a Biblia könyveit bizonyos rendszer szerint olvassák. A hetente vagy havonta együtt imádkozó közösség válasszon könnyen érthető, az imádság és az adott liturgikus időszak témájába illő olvasmányokat. Minden olvasmányt kezdjünk a következő módon: „Izajás próféta írta…” vagy „Szent Pál apostol írta…” Ha az Evangéliumból olvasunk, így vezessük be: „Szent János evangélista írta…”, vagy ha közvetlenül Jézus szavait olvassuk: „Jézus mondja…”.

Az olvasmány előtt is énekelhetünk olyan éneket, ami Krisztus világosságáról szól, pl. Christe lux mundi, Jézus fényünk és örömünk, Te vagy a fény. Mialatt ezt énekeljük, gyerekek vagy fiatalok gyertyákkal előre jöhetnek és meggyújthatják az állványon álló húsvéti gyertyát vagy egy olajlámpást. Ez a jelkép arra emlékeztet, hogyha az éjszaka sötétje életünket vagy az emberiség életét be is borítja, Isten szeretete soha ki nem alvó tűz.

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

A) Jak 5,7-8

A) Jak 5,7-8

7Legyetek tehát béketűrők, testvéreim, az Úr eljöveteléig! Íme, a földművelő is várja a föld drága terményét, türelmesen várakozik, amíg a korai és a késői esőt megkapja. (MTörv 11,14) 8Legyetek ti is türelmesek, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van!

A) Jak 5,7-8

A)! A türelem.

7Legyetek hát türelemmel, testvérek, az Úr eljöveteléig! Lám, a földműves türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és a késői eső meg nem érkezik. 8Legyetek türelemmel ti is, erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetelének ideje közel van!

A) Jak 5,7-8

7Legyetek tehát türelemmel, testvérek, az Úr eljöveteléig! Íme, a földműves várja a föld drága gyümölcsét, és türelemmel van, amíg az meg nem kapja a korai és késői esőt. 8Ti is legyetek türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van!

A) Jak 5,7-8

A)! Intés a türelemre.

7Legyetek tehát türelmesek, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Hiszen a földművelő is nagy türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és késői esőt meg nem kapja. 8Legyetek hát ti is türelemmel, és legyetek állhatatos szívűek! Közel az Úr eljövetele.

A) Jak 5,7-8

A)! Intés türelemre

7Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. 8Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.

A) Jak 5,7-8

7Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. (Luk 21,19; Zsid 10,36) 8Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. (4Móz 22,24)


ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

B) Mt 1,18-24 (Mt 1,20-21)

B) Mt 1,18-24 (Mt 1,20-21)

18Jézus Krisztus születése pedig így történt:
Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől.
19József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. 20Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. 21Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.«
22Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: 23»Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni«. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
(Iz 7,14) 24József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét,

B) Mt 1,18-24 (Mt 1,20-21)

B)! Jézus születése.

18Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. 19Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. 20Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! 21Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” 22Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: 23Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. 24József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét,

B) Mt 1,18-24 (Mt 1,20-21)

18Jézus Krisztus születése így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy gyermeket vár a Szentlélektől. 19Férje, József igaz ember volt, és nem akarta megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. 20Miután mindezt végiggondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és így szólt:
„József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van! 21Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből!” 22Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 23Íme, a szűz majd gyermeket vár, és fiút fog szülni, akit Emmánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, „velünk az Isten”. 24József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét,

B) Mt 1,18-24 (Mt 1,20-21)

B)! Jézus születése.

18Jézus Krisztusnak ez az eredete: anyja Mária, József jegyese, még egybekelésük előtt méhében fogant a Szentlélektől. 19Férje, József, igaz ember volt és mivel nem akarta rossz hírbe hozni, az volt a szándéka, hogy titokban bocsátja el. 20Miközben ezen gondolkodott, álmában megjelent az Úr angyala és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. 21Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” 22Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: 23„Íme a szűz méhében fogan és fiút szül,
és Emmanuelnek fogják hívni.”
Ez azt jelenti: Velünk az Isten. 24József erre fölébredt álmából és úgy cselekedett, amint megparancsolta az Úr angyala.

B) Mt 1,18-24 (Mt 1,20-21)

B)! Jézus Krisztus születése

18Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. 19Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. 20Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. 21Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. 22Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 23„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.
24József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt,

B) Mt 1,18-24 (Mt 1,20-21)

18A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől. (Luk 1,35) 19József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. (Róm 2,1.1Kor;4,5) 20Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. (Mát,1 18.) 21Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. (Luk 1,31;Csel 4,12) 22Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól: (1Kor 2,4) 23Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten. (Ésa 7,14) 24József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. (Mát 10,11)


Ének

Ezután olyan éneket válasszunk, ami elcsöndesedésre, elmélyülésre ösztönöz, pl. A lelkem csak az Úrnál, Bízz az Úrban, Oculi nostri.

Csönd

Amikor szavakkal igyekezzük kifejezni Istennel való közösségünket, hamarosan lehetőségeink határába ütközünk. De szívünk mélyén, a Szentlélek által, Krisztus imádkozik, sokkal inkább, mintsem azt gondolnánk.

Bár Isten szüntelenül próbál minket megszólítani, soha nem akar semmit ránk erőszakolni. Isten szava sokszor szelíd fuvallatként, a csöndben szól hozzánk. Amikor csöndesen időzünk Isten jelenlétében, nyitottan a Szentlélek előtt, ez az elcsendesedés már maga lehet imádság. Az elmélkedéshez vezető út nem az, hogy különböző módszereket alkalmazva próbáljuk megteremteni a benső csöndet, ami ürességet eredményez. Inkább gyermeki bizalommal hagyjuk Krisztust imádkozni bennünk, és egy napon fölfedezzük: szívünk legmélyén ott lakozik.

A közös imádság folyamán a legjobb egyetlen hosszabb csöndet tartani (5–10 perc), mintsem azt rövid szakaszokra széttördelni. Ha a jelenlevők nincsenek hozzászokva a csöndhöz, segít, ha még az ima előtt röviden elmagyarázzuk a csönd szerepét. Vagy rögtön a csöndet bevezető ének után valaki bemondhatja a mikrofonba: „Az imádságot most néhány perc csönddel folytatjuk”.

Dicsőítés

  • Jézus Krisztus, te eljöttél a világba, hogy általad éljünk; jöjj el, Urunk, Jézus!
  • Jézus Krisztus, te közel állsz mindazokhoz, akiket megvetnek; jöjj el, Urunk, Jézus!
  • Jézus Krisztus, te új és soha el nem múló szövetséget kötsz velünk; jöjj el, Urunk, Jézus!
  • Jézus Krisztus, te megvilágosítod azokat, akik sötétségben élnek, jöjj el, Urunk, Jézus!
  • Jézus Krisztus, te virágba borítod a sivatagot, és az öröm földjére vezetsz minket; jöjj el, Urunk, Jézus!
  • Jézus Krisztus, a szegényeknek örömhírt, a foglyoknak szabadulást hirdetsz; jöjj el, Urunk, Jézus!
  • Jézus Krisztus, te meggyógyítod a megtört szívűeket, és betöltöd az éhezőket; jöjj el, Urunk, Jézus!
  • Jézus Krisztus, az ösvényeket majd egyengetik, és dicsőséged közöttünk lakozik; jöjj el, Urunk, Jézus!

Miatyánk

Mondhatjuk, de énekelhetjük is.

Záróima

Az imaórát mintegy összefoglalva egy rövid könyörgést vagy áldást olvasunk fel. Ha pap is van velünk, kérjük meg erre. Választhatunk Roger testvér (Roger testvér, Taizé: Benned a szív békessége. Gondolatok az év minden napjára, Agapé, Szeged, 1997) rövid imádságaiból vagy az Egyház szentjeinek gazdag hagyományából.

Jézus, minden szeretet Szeretete! Életünk fölszántott földjébe elülteted a hit bizalmát. A hit, ami kezdetben csak kicsiny mag, bennünk az Evangélium egyik legtisztább valóságává válhat. Életben tartja a szív kimeríthetetlen jóságát.

Vagy: Áldj meg minket, Úr Krisztus, benned a szív békessége.

Énekek

Az imádság végén az éneklést folytathatjuk. Egy kis csoport segítheti azok éneklését, akik tovább szeretnének imádkozni. Pénteken kereszt körüli imádsággal, szombaton a föltámadás megünneplésével folytathatjuk az imaórát. Az imaóra lezárását hagyományos énekkel jelezhetjük, pl. Boldogságok, Üdvözlégy, örvendezz, Oltalmad alá futunk.