Katakomba

A szemlélődő közös imádság helye


Karácsony

A karácsonyi időszakban ünnepeljük Krisztus születését és megjelenését. Az igazság Napja eljön, hogy megvilágítsa sötétségünket. Isten szegénységben jött közénk, Karácsony napján ezt ünnepeljük. A karácsonyi idő végén, Vízkeresztkor lett Krisztus jelenléte az egész világ előtt ismert – ezt jelképezik a napkeleti bölcsek. Mielőtt megkezdi nyilvános működését, Jézus keresztségében nyilvánul meg, hogy ő az Atya szeretett Fia, akin a Szentlélek nyugszik.

Karácsonyi időben az alábbi imaóravázlatok közül választhat:

123


Bevezető ének

Az imádság megkezdéséhez válasszunk egy vagy két olyan éneket, ami a liturgikus időszakhoz vagy az alkalomhoz a legjobban illik, pl. Az életed Jézus, Laudate Dominum, Venite exultemus.

Zsoltár

A zsoltárok olyan ősi példái az Istennel való beszélgetésnek, amelyekben örömünk, bánatunk, Istenbe vetett bizalmunk, szomjúságunk, sőt még félelmeink is kifejezésre találnak. Jézus is imádkozta zsidó népének e régi imáit, és megtalálták bennük az élet forrását az keresztények is mind a mai napig. Ezért a zsoltárok térben és időben az összes hívő nagy közösségébe helyezik az imádkozót.

Egyvalaki, esetleg két előimádkozó felváltva olvashatja vagy énekelheti a zsoltár sorait. Nem szükséges az egész zsoltárt fölolvasni, bátran válasszuk ki a legérthetőbb verseket. A zsoltárt sorpáronként olvassuk vagy énekeljük. Ha énekeljük, a sorok legyenek rövidek, ha a zsoltárt olvassuk, választhatunk hosszabb sorokat, de azok is legyenek könnyen érthetők. Minden vers után az egész közösség Alleluiával vagy más, a liturgikus időszakhoz illő énekelt akklamációval válaszoljon, pl. Laudamus te, Misericordias Domini, Tibi Deo Gloria, Vigilate. Ha lehet, az egybegyűltek az akklamáció záró akkordját tartsák ki, alátámasztva az előénekes vagy az olvasó zsoltározását.

ElrejtésKNBSZITRUFKG

98. zsoltár

98. zsoltár

bÉnekeljetek az Úrnak új éneket,
mert csodálatos dolgokat cselekedett.
Győzelmet szerzett jobbja,
az ő szentséges karja.

2Megismertette szabadítását az Úr,
megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt.

3Megemlékezett irgalmáról,
Izrael házához való hűségéről.
A föld minden határa látta
Istenünk szabadítását.

4Ujjongjatok Istennek, minden földek,
énekeljetek, örvendjetek, zengjetek!

5Zengjetek az Úrnak lanttal,
lanttal és a zsoltár szavával;

6Trombitával és kürtszóval,
ujjongjatok az Úr, a király előtt!

7Zúgjon a tenger s ami betölti azt,
a földkerekség és lakói.

8Tapsoljanak a folyóvizek,
és a hegyek is mind ujjongjanak

9az Úr előtt, mert eljön
megítélni a földet.
Igazságban ítéli meg a földkerekséget,
és méltányosan a népeket.

98. zsoltár

1bZengjetek új éneket az Úrnak, mert csodálatra méltó, amit művelt. Jobbja kivívta a győzelmet, igen, szent karja győzelmet szerzett. 2Kinyilvánította az Úr üdvösségét, igazságosságát feltárta a pogányok előtt. 3Megemlékezett jóságáról és hűségéről Izrael háza iránt. A föld minden határa látta Istenünk üdvösségét. 4Ünnepeljétek az Urat, országok, mind, örüljetek és vigadjatok! 5Dicsőítsétek az Urat muzsikával, szóljon citera és hárfa! 6Trombita és kürt hangjával ujjongjatok színe előtt, az Úr s Király előtt! 7Harsogjon a tenger és ami betölti, a földkerekség s akik lakják! 8Folyók, tapsoljatok kezetekkel, hegyek, társuljatok az ujjongáshoz! 9Az Úr színe előtt, aki közeledik, aki jön, hogy kormányozza a földet, és igazságosan a népeket.

98. zsoltár

Énekeljen az egész világ!

1bÉnekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja. 2Megmutatta szabadító erejét az ÚR, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát. 3Hűséggel és szeretettel gondolt Izráel házára, és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását. 4Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek! 5Énekeljetek az ÚRnak hárfakísérettel, hárfakísérettel zengő éneket! 6Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az ÚR előtt! 7Zúgjon a tenger a benne levőkkel, a földkerekség és a rajta lakók! 8Tapsoljanak a folyók, a hegyek mind ujjongjanak 9az ÚR előtt, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.

98. zsoltár

1bÉnekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette őt az ő jobbkeze és az ő szentséges karja. (Ésa 42,10;Ésa 63,5-8) 2Tudtul adta az Úr az ő szabadítását; a népek előtt megjelentette az ő igazságát. (Ésa 52,10;Luk 2,30.32) 3Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását. 4Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek! (Zsolt 96,11-13) 5Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel; (1Krón 25,1) 6Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr előtt! 7Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne. (Ésa 44,23.24) 8A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek (5Móz 26,16-19) 9Az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal. (Zsolt 96,11-13)


Olvasmány

A Szentírás olvasása olyan, mintha közelítenénk ahhoz „a kimeríthetetlen forráshoz”, amelyben „Isten adja önmagát a szomjazó embernek” (Órigenész, III. század). A Biblia „Isten levele teremtményeinek”, hogy „fölfedezzék szívét az ő szavaiban” (Nagy Szent Gergely, VI. század).

A rendszeresen együtt imádkozó közösségek a Biblia könyveit bizonyos rendszer szerint olvassák. A hetente vagy havonta együtt imádkozó közösség válasszon könnyen érthető, az imádság és az adott liturgikus időszak témájába illő olvasmányokat. Minden olvasmányt kezdjünk a következő módon: „Izajás próféta írta…” vagy „Szent Pál apostol írta…” Ha az Evangéliumból olvasunk, így vezessük be: „Szent János evangélista írta…”, vagy ha közvetlenül Jézus szavait olvassuk: „Jézus mondja…”.

Az olvasmány előtt is énekelhetünk olyan éneket, ami Krisztus világosságáról szól, pl. Christe lux mundi, Jézus fényünk és örömünk, Te vagy a fény. Mialatt ezt énekeljük, gyerekek vagy fiatalok gyertyákkal előre jöhetnek és meggyújthatják az állványon álló húsvéti gyertyát vagy egy olajlámpást. Ez a jelkép arra emlékeztet, hogyha az éjszaka sötétje életünket vagy az emberiség életét be is borítja, Isten szeretete soha ki nem alvó tűz.

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

A) Zsid 1,1-3

A) Zsid 1,1-3

1Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, 2ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, 3s aki – mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével –, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban. (Zsolt 110,1)

A) Zsid 1,1-3

A)! Bevezetés.

1Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a prófétákban; 2ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette. 3Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

A) Zsid 1,1-3

1Miután régen számos alkalommal és sokféle módon szólt Isten az atyákhoz a próféták révén, 2ezekben a végső időkben egy fiú révén szólt hozzánk, akit mindenek örökösévé tett, és aki által a világot teremtette; 3aki dicsőségének ragyogása és lényegének képmása, aki szavának erejével hordozza a mindenséget; és aki, miután a bűnöktől való megtisztítást bevégezte, helyet foglalt a Fenség jobbján a magasságban.

A) Zsid 1,1-3

1Miután többféleképpen és különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz, 2e végső korszakban Fia által szólt hozzánk. Őt rendelte a mindenség örökösévé, hiszen általa teremtette a világot is. 3Dicsőségének kisugárzása és lényének képmása ő, aki hathatós szavával fenntartja a mindenséget. Miután pedig a bűntől megváltott, az isteni Fölség jobbjára ült a magasságban,

A) Zsid 1,1-3

A)! Isten tökéletes kijelentése Fia által

1Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, 2ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. 3Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

A) Zsid 1,1-3

1Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, (4Móz 12,6.7) 2A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, (Ján 1,1.3; Kol 1,16) 3A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, (Márk 16,19; Fil 2,9.11;Ján 1,29)


ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

B) Lk 2,1-14 (Lk 2,1-7)

B) Lk 2,1-14 (Lk 2,1-7)

1Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztusz császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. 2Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínusz kormányozta. 3El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába. 4Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, 5hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. 6Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, 7és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
8Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. 9Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. 10Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. 11Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. 12Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.« 13Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent:

14»Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«

B) Lk 2,1-14 (Lk 2,1-7)

B)! Jézus születése.

1Azokban a napokban történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. 2Ez az első összeírás Quiriniusz, Szíria helytartója alatt volt. 3Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. 4József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, 5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. 7Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.

B)! A pásztorok hódolata.

8Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. 9Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. 10De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. 11Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. 12Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” 13Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: 14„Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!”

B) Lk 2,1-14 (Lk 2,1-7)

1Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: tartsanak népszámlálást az egész birodalomban.
2Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíria helytartója Quirinius volt. 3Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4József is felment a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek neveznek – ugyanis Dávid házából és nemzetségéből való volt –, 5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki gyermeket várt.
6Történt pedig, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
8Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9Az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10Az angyal azonban ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, ami az egész nép öröme lesz. 11Ma Üdvözítő született néktek Dávid városában: az Úr Krisztus. 12Ez lesz számotokra a jel: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” 13Hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, és így dicsérték Istent: 14„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret.”

B) Lk 2,1-14 (Lk 2,1-7)

B)! Jézus születése.

1Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. 2Ez az első népszámlálás Kvirínusznak, Szíria helytartójának idejében történt. 3Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát. 4József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a júdeai Betlehembe, 5hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. 6Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. 7Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

B)! Pásztorok a jászolnál.

8Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájukat. 9Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket. 10Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: 11ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. 12Ez a jele: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” 13Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: 14„Dicsőség a magasságban Istennek,
és békesség a földön Isten kedveltjeinek.”

B) Lk 2,1-14 (Lk 2,1-7)

B)! Jézus születése

1Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. 2Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. 3Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, 5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
8Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: 11üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

12A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. 13És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

B) Lk 2,1-14 (Lk 2,1-7)

1És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék. (Zsolt 32,5; Ésa 43,25) 2Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó. 3Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába. (Mát 27,56;Márk 16,9; Ján 19,25) 4Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt; (Ján 7,42) 5Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. 6És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai. (Mát 13,3-9; Márk 4,1-20) 7És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál. (Mát 1,25) 8Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. 9És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. (Péld 30,12.13) 10És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: (Mát 23,5;Luk 5,30) 11Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. (Mát 9,12.13) 12Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. 13És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala: (Zsolt 103,20.21) 14Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! (Mát 23,12.1Pét;5,5; Luk 14,16)


Ének

Ezután olyan éneket válasszunk, ami elcsöndesedésre, elmélyülésre ösztönöz, pl. A lelkem csak az Úrnál, Bízz az Úrban, Oculi nostri.

Csönd

Amikor szavakkal igyekezzük kifejezni Istennel való közösségünket, hamarosan lehetőségeink határába ütközünk. De szívünk mélyén, a Szentlélek által, Krisztus imádkozik, sokkal inkább, mintsem azt gondolnánk.

Bár Isten szüntelenül próbál minket megszólítani, soha nem akar semmit ránk erőszakolni. Isten szava sokszor szelíd fuvallatként, a csöndben szól hozzánk. Amikor csöndesen időzünk Isten jelenlétében, nyitottan a Szentlélek előtt, ez az elcsendesedés már maga lehet imádság. Az elmélkedéshez vezető út nem az, hogy különböző módszereket alkalmazva próbáljuk megteremteni a benső csöndet, ami ürességet eredményez. Inkább gyermeki bizalommal hagyjuk Krisztust imádkozni bennünk, és egy napon fölfedezzük: szívünk legmélyén ott lakozik.

A közös imádság folyamán a legjobb egyetlen hosszabb csöndet tartani (5–10 perc), mintsem azt rövid szakaszokra széttördelni. Ha a jelenlevők nincsenek hozzászokva a csöndhöz, segít, ha még az ima előtt röviden elmagyarázzuk a csönd szerepét. Vagy rögtön a csöndet bevezető ének után valaki bemondhatja a mikrofonba: „Az imádságot most néhány perc csönddel folytatjuk”.

Dicsőítés

  • Krisztus, a próféták megjövendölték eljöveteledet, a szegények vágyakoztak utánad; dicsőség a magasságban Istennek!
  • Krisztus, az egek ünnepelték születésedet; az apostolok, a vértanúk és minden nemzedék hívői bekapcsolódnak az angyalok énekébe; dicsőség a magasságban Istennek!
  • Krisztus, Egyházad minden emberi nyelven magasztal téged, mert látta megváltó művedet; dicsőség a magasságban Istennek!
  • Isten Fia, te megaláztad magad, és szolga lettél, hogy dicsőségedbe fölemelj minket; dicsőség a magasságban Istennek!
  • Sötétségben éltünk, és te fényt, erőt, békességet és örömöt adtál; dicsőség a magasságban Istennek!
  • Vezess minket szerető akaratod szerint, tégy minket egy néppé, amely a szentségben belőled él; dicsőség a magasságban Istennek!
  • Adj nyitott szívet, hogy meghalljuk szavadat, és bő termést hozzunk; dicsőség a magasságban Istennek!

Miatyánk

Mondhatjuk, de énekelhetjük is.

Záróima

Az imaórát mintegy összefoglalva egy rövid könyörgést vagy áldást olvasunk fel. Ha pap is van velünk, kérjük meg erre. Választhatunk Roger testvér (Roger testvér, Taizé: Benned a szív békessége. Gondolatok az év minden napjára, Agapé, Szeged, 1997) rövid imádságaiból vagy az Egyház szentjeinek gazdag hagyományából.

Jézus, Szűz Mária szülötte, Karácsonykor elhozod Evangéliumod örömteli üzenetét. Akik meghallgatnak, és befogadják a Szentlélek ajándékait, nappal ugyanúgy, mint éjszaka, fölfedezik, hogy bár hitük egészen kicsi, szinte semmi, mégis mindenük megvan.

Vagy: Jézus Krisztus, az alázatos pásztorok istállóban találtak rád. Add, hogy közeledhessünk bennünk rejlő jelenléted világosságához. És szívünk így szólhat hozzád: Jézus, örömöm, reményem, életem!

Énekek

Az imádság végén az éneklést folytathatjuk. Egy kis csoport segítheti azok éneklését, akik tovább szeretnének imádkozni. Pénteken kereszt körüli imádsággal, szombaton a föltámadás megünneplésével folytathatjuk az imaórát. Az imaóra lezárását hagyományos énekkel jelezhetjük, pl. Boldogságok, Üdvözlégy, örvendezz, Oltalmad alá futunk.

Bevezető ének

Az imádság megkezdéséhez válasszunk egy vagy két olyan éneket, ami a liturgikus időszakhoz vagy az alkalomhoz a legjobban illik, pl. Az életed Jézus, Laudate Dominum, Venite exultemus.

Zsoltár

A zsoltárok olyan ősi példái az Istennel való beszélgetésnek, amelyekben örömünk, bánatunk, Istenbe vetett bizalmunk, szomjúságunk, sőt még félelmeink is kifejezésre találnak. Jézus is imádkozta zsidó népének e régi imáit, és megtalálták bennük az élet forrását az keresztények is mind a mai napig. Ezért a zsoltárok térben és időben az összes hívő nagy közösségébe helyezik az imádkozót.

Egyvalaki, esetleg két előimádkozó felváltva olvashatja vagy énekelheti a zsoltár sorait. Nem szükséges az egész zsoltárt fölolvasni, bátran válasszuk ki a legérthetőbb verseket. A zsoltárt sorpáronként olvassuk vagy énekeljük. Ha énekeljük, a sorok legyenek rövidek, ha a zsoltárt olvassuk, választhatunk hosszabb sorokat, de azok is legyenek könnyen érthetők. Minden vers után az egész közösség Alleluiával vagy más, a liturgikus időszakhoz illő énekelt akklamációval válaszoljon, pl. Laudamus te, Misericordias Domini, Tibi Deo Gloria, Vigilate. Ha lehet, az egybegyűltek az akklamáció záró akkordját tartsák ki, alátámasztva az előénekes vagy az olvasó zsoltározását.

ElrejtésKNBSZITRUFKG

138. zsoltár

138. zsoltár

1bHálát adok neked, Uram, teljes szívemből,
mert meghallgattad szájam szavát.
Magasztallak az angyalok színe előtt,

2leborulok szent templomod felé,
áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért,
mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet.

3Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem,
és gyarapítottad az erőt lelkemben.

4Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya,
a te szád minden szavának hallatára,

5és megéneklik az Úr útjait,
mert nagy az Úr dicsősége.

6Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra,
de messziről megismeri a felfuvalkodottakat.

7Ha szorongatások között járok is,
megőrzöd életemet;
Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet,
és jobbod megszabadít engem.

8Az Úr mindezt véghezviszi értem,
Uram, irgalmad örökkévaló:
ne vesd meg kezed alkotásait!

138. zsoltár

1bSzívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked, 2s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet. 3Amely napon hozzád kiáltottam, meghallgattál, gyarapítottad a lelkem erejét. 4A föld minden királya dicsőítsen téged, amikor meghallja ajkad szózatát. 5Az Úr útjairól énekelnek majd: „Nagy az Úr dicsősége!” 6Valóban, fölséges az Úr, irgalommal tekint a gyöngére, a kevélyt messziről felismeri. 7Ha bajok közt vergődöm is, megőrzöd életem. Fölemeled kezed ellenségem haragja ellen, és megmentesz engem. Jobbod 8teszi ezt velem Uram, jóságod mindörökké megmarad. Kezed művétől ne fordulj el!

138. zsoltár

Hálaadás Isten hűséges szeretetéért

1bMagasztallak, URam, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek! 2Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet. 3Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél. 4Téged magasztal, URam, a föld minden királya, amikor meghallják szád mondásait. 5Énekelni fognak az ÚR útjairól, mert nagy az ÚR dicsősége. 6Bár fenséges az ÚR, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót. 7Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. 8Az ÚR javamra dönti el ügyemet. URam, örökké tart szereteted, ne hagyd cserben most sem kezed alkotásait!

138. zsoltár

1bMagasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt. (Zsolt 9,2;Zsolt 82,1.6) 2Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet. (Zsolt 132,7) 3Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt. (Zsolt 3,35) 4Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit, (Zsolt 68,32.33) 5És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége! 6Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri. (Zsolt 113,6-8; Ésa 66,2) 7Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet. (Zsolt 18,5.6;16,17) 8Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait! (Zsolt 57,3; Fil 1,6;2Sám 3,18;7,12.16)


Olvasmány

A Szentírás olvasása olyan, mintha közelítenénk ahhoz „a kimeríthetetlen forráshoz”, amelyben „Isten adja önmagát a szomjazó embernek” (Órigenész, III. század). A Biblia „Isten levele teremtményeinek”, hogy „fölfedezzék szívét az ő szavaiban” (Nagy Szent Gergely, VI. század).

A rendszeresen együtt imádkozó közösségek a Biblia könyveit bizonyos rendszer szerint olvassák. A hetente vagy havonta együtt imádkozó közösség válasszon könnyen érthető, az imádság és az adott liturgikus időszak témájába illő olvasmányokat. Minden olvasmányt kezdjünk a következő módon: „Izajás próféta írta…” vagy „Szent Pál apostol írta…” Ha az Evangéliumból olvasunk, így vezessük be: „Szent János evangélista írta…”, vagy ha közvetlenül Jézus szavait olvassuk: „Jézus mondja…”.

Az olvasmány előtt is énekelhetünk olyan éneket, ami Krisztus világosságáról szól, pl. Christe lux mundi, Jézus fényünk és örömünk, Te vagy a fény. Mialatt ezt énekeljük, gyerekek vagy fiatalok gyertyákkal előre jöhetnek és meggyújthatják az állványon álló húsvéti gyertyát vagy egy olajlámpást. Ez a jelkép arra emlékeztet, hogyha az éjszaka sötétje életünket vagy az emberiség életét be is borítja, Isten szeretete soha ki nem alvó tűz.

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

A) 1Jn 1,1-4

A) 1Jn 1,1-4

1Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és a kezünk tapintott az élet Igéjéről 2– mert az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk –, 3amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. 4Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen.

A) 1Jn 1,1-4

A)! Bevezetés.

1Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. 2Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. 3Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. 4S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.

A) 1Jn 1,1-4

1 2 3Azt hirdetjük nektek, ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, amit a kezünkkel tapintottunk: az életet adó igét. Ugyanis az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, ami az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. 4Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen.

A) 1Jn 1,1-4

1Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünk tapintott: az élet Igéjét hirdetjük nektek. 2Az élet megjelent. Mi láttuk, tanúságot teszünk róla és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. 3Azt hirdetjük tehát nektek, amit láttunk és hallottunk, hogy ti is közösségben legyetek velünk. A mi közösségünk ugyanis közösség az Atyával és Fiúval, Jézus Krisztussal. 4Azért írjuk ezt nektek, hogy (örüljetek és) örömünk teljes legyen.

A) 1Jn 1,1-4

A)! Az élet igéjének szemtanúi

1Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. 2Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. 3Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. 4Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.

A) 1Jn 1,1-4

1A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk , a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről. (Luk 24,39; Ján 20,20.27.28;2Pét 1,16) 2(És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) (Ján 1,4;Ján 17,3) 3A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. (Ján 17,21) 4És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. (Ján 15,11;16,24.2Ján;1,12)


ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

B) Jn 1,14-18 (Jn 1,14)

B) Jn 1,14-18 (Jn 1,14)

14Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.
15János tanúságot tesz róla, és hirdeti: »Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.«
16Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva. 17Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. 18Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

B) Jn 1,14-18 (Jn 1,14)

14S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. 15János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” 16Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. 17Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. 18Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

B) Jn 1,14-18 (Jn 1,14)

14És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk dicsőségét: az Atyától való egyszülött Fiú dicsőségét, aki az igazság ajándékával teljes. 15János tanúságot tesz róla, és kiált: „Ő volt az, akiről megmondtam: »Aki utánam jön, nálam feljebb való, mert előbb volt, mint én.«” 16Igen, mi valamennyien az ő teljességéből részesedtünk: ajándék egy másik ajándék helyébe. 17Ugyanis a Törvény Mózes által adatott, az igazság ajándéka pedig Jézus Krisztus által jelent meg.
18Istent soha senki sem látta: az egyszülött Fiú – Isten, aki az Atya keblén van – ő adott útmutatást.

B) Jn 1,14-18 (Jn 1,14)

B)! Az Ige megtestesülése.

14
Az Ige testté lett,
és köztünk élt.
Láttuk dicsőségét,
az Atya Egyszülöttének dicsőségét,
akit kegyelem és igazság tölt be. 15János hangos szóval tanúságot tesz róla:
„Ő az, akiről hirdettem:
Aki nyomomba lép, nagyobb nálam,
mert előbb volt, mint én.” 16Mindnyájan az ő teljességéből kaptunk,
kegyelmet kegyelemre halmozva. 17A törvényt Mózes közvetítette,
a kegyelem és az igazság
Jézus Krisztus által valósult meg. 18Istent nem látta soha senki.
az egyszülött Isten,
aki az Atya keblén nyugszik,
Ő nyilatkoztatta ki.

B) Jn 1,14-18 (Jn 1,14)

14Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 15János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 16Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. 17Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. 18Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

B) Jn 1,14-18 (Jn 1,14)

14És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. (2Móz 23,17) 15János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál. (Ján,1 27. 30.) 16És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért. (3Móz 23,24) 17Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett. 18Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.


Ének

Ezután olyan éneket válasszunk, ami elcsöndesedésre, elmélyülésre ösztönöz, pl. A lelkem csak az Úrnál, Bízz az Úrban, Oculi nostri.

Csönd

Amikor szavakkal igyekezzük kifejezni Istennel való közösségünket, hamarosan lehetőségeink határába ütközünk. De szívünk mélyén, a Szentlélek által, Krisztus imádkozik, sokkal inkább, mintsem azt gondolnánk.

Bár Isten szüntelenül próbál minket megszólítani, soha nem akar semmit ránk erőszakolni. Isten szava sokszor szelíd fuvallatként, a csöndben szól hozzánk. Amikor csöndesen időzünk Isten jelenlétében, nyitottan a Szentlélek előtt, ez az elcsendesedés már maga lehet imádság. Az elmélkedéshez vezető út nem az, hogy különböző módszereket alkalmazva próbáljuk megteremteni a benső csöndet, ami ürességet eredményez. Inkább gyermeki bizalommal hagyjuk Krisztust imádkozni bennünk, és egy napon fölfedezzük: szívünk legmélyén ott lakozik.

A közös imádság folyamán a legjobb egyetlen hosszabb csöndet tartani (5–10 perc), mintsem azt rövid szakaszokra széttördelni. Ha a jelenlevők nincsenek hozzászokva a csöndhöz, segít, ha még az ima előtt röviden elmagyarázzuk a csönd szerepét. Vagy rögtön a csöndet bevezető ének után valaki bemondhatja a mikrofonba: „Az imádságot most néhány perc csönddel folytatjuk”.

Dicsőítés

  • Jézus, élő Isten Fia, az Atya Fénye, örök Világosság, áldunk téged, Urunk!
  • Jézus, dicsőség Királya, igazság Napja, Szűz Mária szülötte, áldunk téged, Urunk!
  • Jézus, csodálatos Tanácsadó, örökkévaló Úr, béke Fejedelme, áldunk téged, Urunk!
  • Jézus, szelíd és alázatos szívű, segítségünk és menedékünk, áldunk téged, Urunk!
  • Jézus, béke Istene, mindenki Barátja, élet és szentség Forrása, áldunk téged, Urunk!
  • Jézus, szegények Testvére, határtalan Jóság, kimeríthetetlen Bölcsesség, áldunk téged, Urunk!
  • Jézus, jó Pásztor, igaz Fény, Utunk és Életünk, áldunk téged, Urunk!

Miatyánk

Mondhatjuk, de énekelhetjük is.

Záróima

Az imaórát mintegy összefoglalva egy rövid könyörgést vagy áldást olvasunk fel. Ha pap is van velünk, kérjük meg erre. Választhatunk Roger testvér (Roger testvér, Taizé: Benned a szív békessége. Gondolatok az év minden napjára, Agapé, Szeged, 1997) rövid imádságaiból vagy az Egyház szentjeinek gazdag hagyományából.

Jézus Krisztus, te kezdettől fogva az Atyánál voltál, amikor eljöttél az emberek közé, elérhetővé tetted a hit alázatos bizalmát. És eljön a nap, amikor ezt mondhatjuk: Krisztushoz tartozom, elszakíthatatlanul az övé vagyok!

Vagy: Áldj meg minket, Jézus Krisztus, add, hogy befogadhassuk szeretetedet!

Vagy: Jézus Krisztus, belső világosság! Karácsonykor betöltesz békességeddel, és jóságoddal életünket megváltoztatod. És ekkor benső hang szólal meg szívünkben, ami már maga az imádság. Ha csöndben maradunk is, szívünk szól hozzád, és figyel rád. És már megvalósul bennünk szereteted akarata.

Énekek

Az imádság végén az éneklést folytathatjuk. Egy kis csoport segítheti azok éneklését, akik tovább szeretnének imádkozni. Pénteken kereszt körüli imádsággal, szombaton a föltámadás megünneplésével folytathatjuk az imaórát. Az imaóra lezárását hagyományos énekkel jelezhetjük, pl. Boldogságok, Üdvözlégy, örvendezz, Oltalmad alá futunk.

Bevezető ének

Az imádság megkezdéséhez válasszunk egy vagy két olyan éneket, ami a liturgikus időszakhoz vagy az alkalomhoz a legjobban illik, pl. Az életed Jézus, Laudate Dominum, Venite exultemus.

Zsoltár

A zsoltárok olyan ősi példái az Istennel való beszélgetésnek, amelyekben örömünk, bánatunk, Istenbe vetett bizalmunk, szomjúságunk, sőt még félelmeink is kifejezésre találnak. Jézus is imádkozta zsidó népének e régi imáit, és megtalálták bennük az élet forrását az keresztények is mind a mai napig. Ezért a zsoltárok térben és időben az összes hívő nagy közösségébe helyezik az imádkozót.

Egyvalaki, esetleg két előimádkozó felváltva olvashatja vagy énekelheti a zsoltár sorait. Nem szükséges az egész zsoltárt fölolvasni, bátran válasszuk ki a legérthetőbb verseket. A zsoltárt sorpáronként olvassuk vagy énekeljük. Ha énekeljük, a sorok legyenek rövidek, ha a zsoltárt olvassuk, választhatunk hosszabb sorokat, de azok is legyenek könnyen érthetők. Minden vers után az egész közösség Alleluiával vagy más, a liturgikus időszakhoz illő énekelt akklamációval válaszoljon, pl. Laudamus te, Misericordias Domini, Tibi Deo Gloria, Vigilate. Ha lehet, az egybegyűltek az akklamáció záró akkordját tartsák ki, alátámasztva az előénekes vagy az olvasó zsoltározását.

ElrejtésKNBSZITRUFKG

67. zsoltár

67. zsoltár

2Irgalmazzon nekünk Isten
és áldjon meg minket!
Ragyogtassa arcát felettünk,

3hogy megismerjük utadat a földön,
minden nemzet lássa szabadításodat.

4Áldjanak téged a népek, Isten,
áldjanak téged a népek valamennyien!

5Örvendjenek és ujjongjanak a nemzetek,
mert igazsággal ítéled a népeket,
és kormányozod a földön a nemzeteket.

6Áldjanak téged a népek, Isten,
áldjanak téged a népek valamennyien!

7A föld megadja gyümölcsét;
Áldjon meg minket Isten, a mi Istenünk,

8áldjon meg minket Isten,
a föld minden határa félje őt!

67. zsoltár

2Isten legyen irgalmas hozzánk, áldjon meg minket és ragyogtassa fel arcát fölöttünk, 3hogy megismerjük útját a földön, és minden nép körében üdvösségét! 4Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nemzet dicsőítsen téged! 5Minden törzs örüljön és ujjongjon, hisz te igazságosan ítéled meg a földet. Méltányosan ítélkezel a népek fölött, kormányozol minden törzset a földön. 6Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nép dicsőítsen téged! 7A föld megadta gyümölcsét, Isten, a mi Istenünk megáldott minket. 8Isten adja ránk áldását, félje őt a föld minden határa!

67. zsoltár

2Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! 3Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között! 4Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! 5Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. 6Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! 7Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten. 8Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!

67. zsoltár

2Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Szela. (Zsolt 4,7.4Móz;6,24-26) 3Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat. 4Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. (Zsolt 22,28) 5Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela. (Róm 2,6-11) 6Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. (Malak 1,11) 7A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk; (Zsolt 65,12-14) 8Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa! (Zsolt 25,4;32,8)


Olvasmány

A Szentírás olvasása olyan, mintha közelítenénk ahhoz „a kimeríthetetlen forráshoz”, amelyben „Isten adja önmagát a szomjazó embernek” (Órigenész, III. század). A Biblia „Isten levele teremtményeinek”, hogy „fölfedezzék szívét az ő szavaiban” (Nagy Szent Gergely, VI. század).

A rendszeresen együtt imádkozó közösségek a Biblia könyveit bizonyos rendszer szerint olvassák. A hetente vagy havonta együtt imádkozó közösség válasszon könnyen érthető, az imádság és az adott liturgikus időszak témájába illő olvasmányokat. Minden olvasmányt kezdjünk a következő módon: „Izajás próféta írta…” vagy „Szent Pál apostol írta…” Ha az Evangéliumból olvasunk, így vezessük be: „Szent János evangélista írta…”, vagy ha közvetlenül Jézus szavait olvassuk: „Jézus mondja…”.

Az olvasmány előtt is énekelhetünk olyan éneket, ami Krisztus világosságáról szól, pl. Christe lux mundi, Jézus fényünk és örömünk, Te vagy a fény. Mialatt ezt énekeljük, gyerekek vagy fiatalok gyertyákkal előre jöhetnek és meggyújthatják az állványon álló húsvéti gyertyát vagy egy olajlámpást. Ez a jelkép arra emlékeztet, hogyha az éjszaka sötétje életünket vagy az emberiség életét be is borítja, Isten szeretete soha ki nem alvó tűz.

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

ElrejtésKNBSZITRUFKG

A) Iz 60,16b.18-20

A) Iz 60,16b.18-20

16Szopod majd a nemzetek tejét,
és királyi emlőket fogsz szopni;
akkor megtudod, hogy én vagyok az Úr, a te szabadítód,
és a te megváltód, Jákob Hatalmasa.

18Nem hallani többé erőszakról országodban,
sem pusztulásról és romlásról határaidban;
a szabadítást nevezed falaidnak,
és kapuidnak a dicséretet.

19Nem lesz többé a nap nappali világosságod,
és a hold fénye nem világít neked,
hanem az Úr lesz neked örök világosságod,
és Istened az ékességed.

20Nem megy le többé napod,
és holdad nem fogyatkozik meg,
mert az Úr lesz neked örök világosságod,
és letelnek gyászod napjai.

A) Iz 60,16b.18-20

16A nemzetek tejét szívod majd, és a királyok gazdagsága táplál. Így megtudod, hogy én, az Úr vagyok a te szabadítód; hogy Jákob Erőse a te Megváltód. 18Erőszakról nem fognak hallani többé országodban, sem pusztulásról és rombolásról a határaidban. Szabadításnak fogod hívni a falaidat, a kapuidat meg dicsőségnek. 19Nem a nap szolgál majd neked nappali fénnyel, és nem a holdfény ragyog neked, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, Istened lesz a fényességed. 20A napod nem nyugszik le soha, sem a holdad meg nem fogyatkozik, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, és véget érnek a gyász napjai.

A) Iz 60,16b.18-20

16Népek tejét szopod, királyi emlőkön táplálkozol, és megtudod, hogy én, az ÚR vagyok a te szabadítód, és a te megváltód Jákób Erőssége. 18Híre sem lesz országodban többé erőszaknak, határaid között pusztulásnak, romlásnak. Isten szabadítását mondod falaidnak, és dicséretét városkapuidnak. 19Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az ÚR lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. 20Nem megy le többé a napod, és a holdad sem fogy el, mert az ÚR lesz örök világosságod, letelnek a gyászod napjai.

A) Iz 60,16b.18-20

16És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene. (Ésa 49,23;66,11) 18Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget. (Ezék 48,35) 19Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, (Jel 21,3.4.23;22,5) 20Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. (Zak 14,7)


ElrejtésKNBSZITSTLBDRUFKG

B) Mt 2,1-12 (Mt 2,11)

B) Mt 2,1-12 (Mt 2,11)

1Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, 2és megkérdezték: »Hol van a zsidók most született királya? Mert láttuk csillagát felkeltében, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.« 3Amikor Heródes király meghallotta ezt, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. 4Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak. 5Azok ezt felelték neki: »A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által:

6‘És te Betlehem, Júda földje,
semmiképp sem vagy a legkisebb
Júda fejedelmi városai között,
mert belőled támad majd a fejedelem,
aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek’«
.

(Mik 5,1-3; 2 Sám 5,2) 7Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. 8Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: »Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.«
9Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet felkeltében láttak, előttük haladt, majd mentében megállt fent, ahol a kisgyermek volt. 10Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. 11Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. 12Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

B) Mt 2,1-12 (Mt 2,11)

B)! A napkeleti bölcsek.

1Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe 2és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” 3Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. 4Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. 5„Júda Betlehemében – válaszolták –, mert így jövendölt a próféta: 6Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.” 7Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. 8Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek – mondta – s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” 9Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. 10A csillagot megpillantva nagyon megörültek. 11Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

B) Mt 2,1-12 (Mt 2,11)

1Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek keletről Jeruzsálembe, 2és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók most született királya? Láttuk ugyanis csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk.” 3Amikor Heródes király ezt meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. 4Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. 5Azok ezt mondták neki:
„A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: 6Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda városai között, ugyanis fejedelem származik belőled, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” 7Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének pontos idejét, 8majd ezzel küldte el őket Betlehembe: „Menjetek, szerezzetek pontos értesülést a gyermekről! Amikor megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam!”
9Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, majd megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. 10Amikor észrevették a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek. 11Amikor bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12Mivel azonban álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

B) Mt 2,1-12 (Mt 2,11)

B)! A napkeleti bölcsek.

1Amikor Jézus a júdeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és érdeklődtek: 2„Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.” 3Ennek hallatára Heródes király megriadt, és vele egész Jeruzsálem. 4Összehívta valamennyi főpapokat és a nép írástudóit, s tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. 5Azok ezt válaszolták: „A júdeai Betlehemben, mert így jövendölte a próféta: 6Te Betlehem, Júda földje,
éppen nem vagy a legkisebb Júda
fejedelmi városai között,
mert belőled származik majd a vezér,
aki népemet, Izraelt kormányozza.” 7Erre Heródes titkon hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag föltűnésének idejét. 8Majd ezekkel a szavakkal küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok gondosan a gyermek felől. Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” 9Azok, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. 10Amint megpillantották a csillagot, igen megörültek. 11A házba lépve, ott látták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak neki. Azután fölnyitották kincsesládájukat és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12Miután álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy vissza ne forduljanak Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

B) Mt 2,1-12 (Mt 2,11)

B)! A napkeleti bölcsek imádják Jézust

1Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, 2és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. 3Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. 4Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. 5Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: 6„Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.”
7Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, 8majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!
9Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. 10Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. 11Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

B) Mt 2,1-12 (Mt 2,11)

1A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: (Luk 2,1-7) 2Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki. (4Móz 24,17) 3Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. (Márk 4,22; Luk 8,17;12,2) 4És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? (Jak 1,17) 5Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta: (Mát 22,39.40; Róm 13,8-10) 6És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt. (Mik 5,2-4; Ján 7,42) 7Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét. (Mát 19,24; Csel 14,22) 8És elküldvén őket Bethlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki. (Mát 24,4.5.24;Csel 20,29) 9Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala. (Gal 5,19-22; Jak 3,12) 10És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. (Mát 12,33) 11És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát. (Ésa 60,6; Zsolt 72,10.15) 12És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba. (Mát 3,10; Ján 15,2.6)


Ének

Ezután olyan éneket válasszunk, ami elcsöndesedésre, elmélyülésre ösztönöz, pl. A lelkem csak az Úrnál, Bízz az Úrban, Oculi nostri.

Csönd

Amikor szavakkal igyekezzük kifejezni Istennel való közösségünket, hamarosan lehetőségeink határába ütközünk. De szívünk mélyén, a Szentlélek által, Krisztus imádkozik, sokkal inkább, mintsem azt gondolnánk.

Bár Isten szüntelenül próbál minket megszólítani, soha nem akar semmit ránk erőszakolni. Isten szava sokszor szelíd fuvallatként, a csöndben szól hozzánk. Amikor csöndesen időzünk Isten jelenlétében, nyitottan a Szentlélek előtt, ez az elcsendesedés már maga lehet imádság. Az elmélkedéshez vezető út nem az, hogy különböző módszereket alkalmazva próbáljuk megteremteni a benső csöndet, ami ürességet eredményez. Inkább gyermeki bizalommal hagyjuk Krisztust imádkozni bennünk, és egy napon fölfedezzük: szívünk legmélyén ott lakozik.

A közös imádság folyamán a legjobb egyetlen hosszabb csöndet tartani (5–10 perc), mintsem azt rövid szakaszokra széttördelni. Ha a jelenlevők nincsenek hozzászokva a csöndhöz, segít, ha még az ima előtt röviden elmagyarázzuk a csönd szerepét. Vagy rögtön a csöndet bevezető ének után valaki bemondhatja a mikrofonba: „Az imádságot most néhány perc csönddel folytatjuk”.

Könyörgések

  • Krisztus, Isten Fia, te a világ kezdete előtt is léteztél, és azért jöttél a földre, hogy minden embernek megváltást hozz, tégy minket ennek a jó hírnek tanúivá; kérünk téged, hallgass meg minket!
  • Igazság Napja, te az Atya jobbján ragyogsz, és megvilágítod a mindenséget, adj világosságot azoknak, akik a halál árnyékában élnek; kérünk téged, hallgass meg minket!
  • Gyermekké lettél, és jászolba fektettek, add, hogy olyan egyszerűek lehessünk, mint a gyermekek; kérünk téged, hallgass meg minket!
  • Dicsőség Királya, te elfogadtad a fölfoghatatlan megaláztatást, ajándékozz meg egyszerű szívvel; kérünk téged, hallgass meg minket!
  • Élő kenyérré lettél, hogy megajándékozz az örök élettel, örvendeztesd meg szívünket Eucharisztiáddal; kérünk téged, hallgass meg minket!

Miatyánk

Mondhatjuk, de énekelhetjük is.

Záróima

Az imaórát mintegy összefoglalva egy rövid könyörgést vagy áldást olvasunk fel. Ha pap is van velünk, kérjük meg erre. Választhatunk Roger testvér (Roger testvér, Taizé: Benned a szív békessége. Gondolatok az év minden napjára, Agapé, Szeged, 1997) rövid imádságaiból vagy az Egyház szentjeinek gazdag hagyományából.

Úr Jézus Krisztus, Szűz Mária szülötte, neveden szólítunk, ezt mondjuk: Fogadd el gyermeki imánkat, szeretnénk mindent rád bízni és örülni annak, amit beteljesítesz minden egyes emberben.

Vagy: Áldj meg minket, Jézus Krisztus, szereteted meggyógyítja szívünk sebeit!

Énekek

Az imádság végén az éneklést folytathatjuk. Egy kis csoport segítheti azok éneklését, akik tovább szeretnének imádkozni. Pénteken kereszt körüli imádsággal, szombaton a föltámadás megünneplésével folytathatjuk az imaórát. Az imaóra lezárását hagyományos énekkel jelezhetjük, pl. Boldogságok, Üdvözlégy, örvendezz, Oltalmad alá futunk.