Nagyböjt

A Nagyböjt a húsvéti ünnepek előtti lelkigyakorlatos idő. Megváltásunk ünnepére készít föl minket. A pusztába elvonult Krisztussal közösségben, minden keresztény meghívást kap ebben a negyven napban a megtérésre, hogy egészen Istennek adja magát. A megbocsátás öröme segít minket ezen az úton járni. A húsvéti örömöt kifejező Alleluiát más rövid akklamáció váltja fel, például: Misericordias Domini in æternum cantabo (Irgalmas Istenünk jóságát mindörökké éneklem).

Nagyböjtben az alábbi imaóravázlatok közül választhat:

1 2 3 4 5 6 7

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

32. zsoltár

^1bBoldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert,
és akiknek bűne el van takarva.

²Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét,
s akinek lelkében nincsen csalárdság.

³Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek,
s egész nap jajgattam.

⁴Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
ellankadt erőm, mint a nyár hevében.

⁵Megvallottam előtted bűnömet,
gonoszságomat el nem rejtettem.
Elhatároztam: »Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.«
És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.

⁶Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben,
akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.

⁷Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől;
Körülveszel a szabadulás örömével.

⁸Értelmet adok neked és megtanítlak
az útra, amelyen járnod kell;
Rajtad tartom szemem.

⁹Ne legyetek értelmetlenek,
mint a ló és az öszvér:
amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát,
másként nem közelednek hozzád.

¹⁰Sok csapás éri a bűnöst,
ám az Úrban remélőt irgalom övezi.

¹¹Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak,
ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!

32. zsoltár

^1bBoldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. ²Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság. ³Ameddig hallgattam, velőmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége. ⁴Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon. ⁵De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: „Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!” S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet. ⁶Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el. ⁷Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival. ⁸Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik: ⁹Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]! ¹⁰A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma. ¹¹Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek!

32. zsoltár

Bűnbánat és bűnbocsánat

^1bBoldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. ²Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. ³Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. ⁴Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. ⁵Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. ⁶Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. ⁷Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. ⁸Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. ⁹Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád. ¹⁰Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az ÚRban, azt ő szeretettel veszi körül. ¹¹Örüljetek az ÚRnak, ujjongjatok, ti, igazak! Vigadjatok mind, ti, igaz szívűek!

32. zsoltár

^1bBoldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. ^{(Róm 2,6.7)} ²Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. ^{(Jel 14,1.5)} ³Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. ^{(Zsolt 31,11)} ⁴Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela. ⁵Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela. ^{(Zsolt 51,6;Jób 31,33; Péld 28,13.1Ján;1,9)} ⁶Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá. ^{(Ésa 49,8)} ⁷Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela. ^{(Zsolt 9,10;Zsolt 18,1)} ⁸Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. ^{(Zsolt 25,12)} ⁹Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád. ^{(Zsolt 49,21; Ésa 1,3; Préd 3,19)} ¹⁰Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül. ^{(Péld 13,21;Ésa 40,31)} ¹¹Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek! ^{(Zsolt 33,1-5; Luk 1,46-49)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

A) Iz 58,6-8

⁶Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem:
oldd le a jogtalan bilincseket,
oldozd meg az iga kötelékeit!
Bocsásd szabadon az elnyomottakat,
és minden igát törj össze!

⁷Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet,
és a bujdosó szegényeket vidd be házadba!
Ha mezítelent látsz, takard be,
és testvéred elől ne zárkózz el!

⁸Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod,
és sebed gyorsan beheged;
színed előtt halad igazságod,
és az Úr dicsősége zárja soraidat.

A) Iz 58,6-8

⁶Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! ⁷Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! ⁸Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded.

A) Iz 58,6-8

⁶Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! ⁷Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! ⁸Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted.

A) Iz 58,6-8

⁶Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? ^{(3Móz 25,49-53; Jer 34,8-10)} ⁷Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? ^{(Ezék 18,5-9; Máté 25,36; Jak 2,15-16)} ⁸Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. ^{(Ésa 52,12; Zsolt 37,6; Ésa 8,21.22;9,2)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Mt 6,6.16-18 (Mt 6,6)

⁶Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. ¹⁶Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. ¹⁷Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. ¹⁸Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

B) Mt 6,6.16-18 (Mt 6,6)

⁶Te, amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

B)! A böjt.

¹⁶Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. ¹⁷Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, ¹⁸hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

B) Mt 6,6.16-18 (Mt 6,6)

⁶Te amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva titokban imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
¹⁶Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók: fancsali képet vágnak, hogy feltűnjék az embereknek böjtölésük. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. ¹⁷Te amikor böjtölsz, kend meg a fejed és mosd meg az arcod, ¹⁸hogy böjtölésed ne az embereknek tűnjék fel, hanem Atyádnak, aki rejtve van! És Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.

B) Mt 6,6.16-18 (Mt 6,6)

⁶Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te amikor imádkozol, menj be szobádba, zárd be az ajtót és úgy imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.

B)! Az Istennek tetsző böjt.

¹⁶Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók. Keserves arccal böjtölnek ugyanis, hogy meglássék rajtuk. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. ¹⁷Te amikor böjtölsz, illatosítsd be a fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne az embereknek mutasd böjtölésedet, ¹⁸hanem Atyádnak, aki a rejtekben jelen van. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.

B) Mt 6,6.16-18 (Mt 6,6)

⁶Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.

B)! A böjtölés

¹⁶Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. ¹⁷Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, ¹⁸hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.

B) Mt 6,6.16-18 (Mt 6,6)

⁶Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. ^{(2Kor 4,33)} ¹⁶Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat. ^{(Ésa 58,5-9)} ¹⁷Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg; ^{(Mik 7,6; Luk 12,51-53)} ¹⁸Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. ^{(Mát,6 6.)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Istenünk, Atyánk, te azt akarod, hogy Krisztusban új teremtmények legyünk. Hozzád imádkozunk!
Urunk, új eget és új földet ígérsz. Újítsd meg reményünket!
Egyszülött Fiad által megmentettél a rabszolgaságból. Nyisd meg előttünk a szabadság útját!
Add, hogy meghalljuk szavadat, és szerető szívvel befogadjuk!
Halottak voltunk, és a lélek által új életre vezettél; és nekünk, bűnösöknek újra és újra tiszta szívet ajándékozol.

Miatyánk

Záróima

Veled, föltámadt Krisztus, felfedezésről felfedezésre haladunk. Ahogy megpróbáljuk felfedezni, mit is kívánsz, életünk megnyílik a Szentlélek előtt. És a Lélek beteljesíti bennünk azt is, amit még remélni sem mertünk.

Vagy: Élő Isten, múltunkat Krisztus szívébe rejted, és jövőnkről is gondoskodsz.

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

25. zsoltár

^1bHozzád emelem, Uram, lelkemet,

²Istenem, tebenned remélek;
ne hagyd, hogy megszégyenüljek,
és ellenségeim ujjongjanak fölöttem!

³Hisz senki, aki tebenned bízik,
meg nem szégyenül.
De szégyen éri mindazokat,
akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek.

⁴Utaidat, Uram, mutasd meg nekem,
és ösvényeidre taníts meg engem!

⁵Vezess és oktass engem igazságodra,
mert te vagy az én üdvözítő Istenem,
és én tebenned bízom szüntelen!

⁶Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről,
és irgalmadról, hisz azok öröktől valók!

⁷Ifjúkorom bűneire s botlásaira ne gondolj vissza;
Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam,
hiszen te jó vagy, én Uram!

⁸Édes az Úr és igazságos,
ezért útbaigazítja a vétkeseket.

⁹Végzésével vezérli az alázatosakat,
megtanítja útjaira a szelídeket.

¹⁰Az Úr minden útja irgalom és igazság
azok iránt, akik szövetségét és törvényeit megtartják.

¹¹A te saját nevedért, Uram,
bocsásd meg bűnömet, mert sok az!

¹²Ki az, aki féli az Urat?
Annak megmutatja, milyen utat válasszon.

¹³Annak boldogságot élvez majd a lelke,
és utóda örökli a földet.

¹⁴Barátja az Úr azoknak, akik őt félik,
és szövetségét megmutatja nekik.

¹⁵Állandóan az Úrra tekint szemem,
mert ő húzza ki lábamat a tőrből.

¹⁶Tekints rám és irgalmazz nekem,
mert elhagyatott és szegény vagyok.

¹⁷Szívem szorongatásai megsokasodtak,
vezess ki ínségemből engem.

¹⁸Nézd megalázottságomat és szenvedésemet,
bocsásd meg minden vétkemet!

¹⁹Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim,
milyen ádáz gyűlölettel gyűlölnek engem!

²⁰Oltalmazz és szabadíts meg engem,
ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hiszen benned remélek!

²¹Álljanak mellém az ártatlanok és az igazak,
mert beléd vetem bizalmamat.

²²Szabadítsd meg Isten, Izraelt
minden szorongatásából!

25. zsoltár

^1bHozzád emelem lelkemet, Uram, ²Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam. ³Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik. ⁴Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! ⁵Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom! ⁶Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet! ⁷Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal! ⁸Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek. ⁹Az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire. ¹⁰Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét. ¹¹Nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert súlyos! ¹²Ki az az ember, aki féli az Urat? Annak megmutatja, mely utat válassza. ¹³Lelke biztonságban élhet, gyermekei birtokolják a földet. ¹⁴Az Úr titka azoké, akik félik őt, nekik nyilvánítja ki szövetségét. ¹⁵Szemem azért mindig az Úrra néz, ő megszabadítja lábam a huroktól. ¹⁶Tekints rám és könyörülj meg rajtam, mert elhagyatott vagyok és szegény! ¹⁷Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból! ¹⁸Lásd meg szorultságomat és ínségemet, s bocsásd meg minden bűnömet! ¹⁹Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek! ²⁰Óvd meg a lelkem és ments meg, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hozzád menekülök! ²¹Ártatlanság és tiszta szándék legyen a kísérőm! Uram, tebenned remélek. ²²Szabadítsd ki, Uram, Izraelt minden szorongattatásából!

25. zsoltár

Könyörgés Istenhez vezetésért

^1bURam, utánad sóvárog a lelkem! ²Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! ³Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! ⁴Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! ⁵Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. ⁶Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. ⁷Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam! ⁸Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. ⁹Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. ¹⁰Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. ¹¹A te nevedért, ó, URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van! ¹²Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza. ¹³Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet. ¹⁴Közösségben van az ÚR az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket. ¹⁵Szemem állandóan az ÚRra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. ¹⁶Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. ¹⁷Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki! ¹⁸Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet! ¹⁹Nézd, mennyi ellenségem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel. ²⁰Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem! ²¹Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem. ²²Szabadítsd ki, ó, Isten, Izráelt minden nyomorúságából!

25. zsoltár

^1bHozzád emelem, Uram, lelkemet! ^{(1Móz 18,25)} ²Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. ^{(Zsolt 22,5.6;Zsolt 13,4.5)} ³Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled. ^{(Ésa 28,16; Róm 10,11)} ⁴Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. ^{(Zsolt 5,9;27,11)} ⁵Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. ^{(Zsolt 18,3)} ⁶Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. ^{(Zsolt 103,17;106,1)} ⁷Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram! ^{(Jób 13,26)} ⁸Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. ⁹Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat. ^{(Jób 36,22)} ¹⁰Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják. ^{(5Móz 28,1-14)} ¹¹A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az. ^{(Ésa 43,25)} ¹²Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon. ^{(Zsolt 32,8)} ¹³Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. ^{(Zsolt 36,9)} ¹⁴Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket. ^{(Péld 3,32)} ¹⁵Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat. ^{(Zsolt 18,24)} ¹⁶Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok. ^{(Préd 2,15.16;Zsolt 39,7)} ¹⁷Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem. ¹⁸Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet. ^{(Zsolt 19,13)} ¹⁹Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. ^{(Zsolt 69,5)} ²⁰Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. ^{(Jób 27,17; Zsolt 58,13)} ²¹Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak. ^{(Zsolt 18,21-24)} ²²Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából. ^{(Zsolt 130,8)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) Ef 2,4-6

⁴De Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket, ⁵noha bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett – kegyelemből üdvözültetek –, ⁶vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek közé helyezett el Jézus Krisztusban,

A) Ef 2,4-6

⁴De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, ⁵hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is – így kegyelemből kaptátok a megváltást; ⁶feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket,

A) Ef 2,4-6

⁴De az irgalomban gazdag Isten az ő nagy szeretetéért, amellyel szeretett minket, ⁵akik holtak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből üdvözültetek! –, ⁶és vele együtt feltámasztott, és a mennyekbe ültetett Krisztus Jézusban,

A) Ef 2,4-6

⁴De az irgalmasságában gazdag Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, ⁵hogy, bár bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal életre keltett minket. Kegyelemből üdvözültetek. ⁶Krisztus Jézusban ugyanis föltámasztott minket és vele együtt maga mellé ültetett a mennyben,

A) Ef 2,4-6

⁴De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, ⁵hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – ⁶és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban,

A) Ef 2,4-6

⁴De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, ^{(Eféz 1,7; Mik 7,18; Róm 5,8; Ján 3,16)} ⁵Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) ^{(Eféz 1,23; Róm 8,17; Kol 2,13; Róm 5,10)} ⁶És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: ^{(Eféz 1,20.2Kor;4,14.2Tim;2,12)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Lk 9,22-25 (Lk 9,23)

²²»Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.«
²³Azután mindenkihez szólt: »Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. ²⁴Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. ²⁵Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?

B) Lk 9,22-25 (Lk 9,23)

²²„Mert – mondta – az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad.”

B)! Jézus követése.

²³Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen. ²⁴Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti. ²⁵Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved?

B) Lk 9,22-25 (Lk 9,23)

²²Majd ezt mondta:
– Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók el kell hogy vessék. Meg kell hogy öljék, de harmadnapon fel kell támadnia.
²³Azután így szólt mindnyájukhoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét, és kövessen engem! ²⁴Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, de aki értem elveszíti az életét, megmenti azt. ²⁵Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti vagy romlásba viszi?

B) Lk 9,22-25 (Lk 9,23)

B)! Jézus megjövendöli szenvedését.

²²Aztán hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad.”

B)! Jézus követése.

²³Máskor így szólt a néphez: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. ²⁴Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt. ²⁵Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved.

B) Lk 9,22-25 (Lk 9,23)

²²Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.

B)! Jézus követése (Mt 16,24-28; Mk 8,34-9,1)

²³Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem! ²⁴Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. ²⁵Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?

B) Lk 9,22-25 (Lk 9,23)

²²Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni. ^{(Luk 18,31;24,7; Mát 16,21;17,22;20,18;26,57.67;27,34.35.50; Márk 8,31;9,31;10,33)} ²³Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. ^{(Luk 14,27; Mát 16,24; Márk 8,34)} ²⁴Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. ^{(Luk 17,33; Mát 10,38.39;16,25; Márk 8,35; Ján 12,25)} ²⁵Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? ^{(Mát 16,26; Márk 8,36)}

Ének

Csönd

Könyörgések

A háború és az erőszak áldozataiért kérünk téged, hallgass meg, Urunk!
Mindazokért, akiket az élet nehézségei megsebeztek, kérünk téged, hallgass meg, Urunk!
Azokért, akik törékenységükben vagy betegségükben egyedül maradtak, kérünk téged, hallgass meg, Urunk!
Azokért kérünk, akik elkötelezték magukat a békéért, az igazságosságért és a szenvedések enyhítéséért, kérünk téged, hallgass meg, Urunk!
Krisztus, meghaltál és föltámadtál értünk, hogy semmi se szakítson el minket Isten szeretetétől, kérünk téged, hallgass meg, Urunk!

Miatyánk

Záróima

Együtt érző Krisztus, Evangéliumod által fölfedezzük, hogy önmagunk méregetése nem vezet sehova. Ami számít, az a hit alázatos bizalma. Ezáltal ismerjük föl Isten ártatlanságát, és megértjük, hogy „Isten csak szeretetét adja”.

Vagy: Áldj meg minket, Jézus Krisztus, aki eljössz és betakarsz könyörületességed köpenyével!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

51. zsoltár

³Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint,
könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat!

⁴Moss egészen tisztára vétkemtől,
bűnömtől tisztíts meg engem!

⁵Mert elismerem gonoszságomat,
és bűnöm előttem van szüntelen.

⁶Ellened vétkeztem, egyedül ellened,
s azt cselekedtem, ami előtted gonosz,
hogy igaznak bizonyulj beszédedben,
és igazságosnak a te ítéletedben.

⁷Íme, gonoszságban fogantattam,
és bűnökben fogant engem az én anyám.

⁸Íme, te a szív igazságát szereted,
bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem.

⁹Hints meg engem izsóppal és megtisztulok,
moss meg engem és a hónál fehérebb leszek!

¹⁰Add, hogy örömet és vidámságot halljak,
hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél!

¹¹Fordítsd el bűneimtől arcodat,
töröld el minden gonoszságomat!

¹²Tiszta szívet teremts bennem, Isten,
s az erős lelket újítsd meg bensőmben!

¹³Színed elől ne vess el engem,
szent lelkedet ne vond meg tőlem!

¹⁴Add vissza nekem üdvösséged örömét,
és készséges lélekkel erősíts meg engem!

¹⁵Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket,
hogy hozzád térjenek az istentelenek!

¹⁶Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem,
hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat!

¹⁷Uram, nyisd meg ajkamat,
hadd hirdesse szám dicséretedet!

¹⁸Hiszen nem kedveled a véres áldozatot,
ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked.

¹⁹A töredelmes lélek áldozat Istennek,
a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg.

²⁰Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal,
hogy felépüljenek Jeruzsálem falai.

²¹Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban,
ajándékokban, egészen elégő áldozatokban;
Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

51. zsoltár

³Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! ⁴Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől! ⁵Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen. ⁶Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem. Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben. ⁷Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant. ⁸De nézd, te az igaz szívben leled örömöd – taníts meg hát a bölcsesség titkára! ⁹Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek! ¹⁰Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét, s ujjongani fognak megtört csontjaim. ¹¹Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat! ¹²Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet! ¹³Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem! ¹⁴Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben! ¹⁵Akkor utat mutatok majd a tévelygőknek, és megtérnek hozzád a bűnösök. ¹⁶Ments meg a vértől, üdvösségem Istene, s nyelvem áldani fogja igazságosságodat. ¹⁷Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsőségedet. ¹⁸Az áldozatok nem szereznek neked örömet, ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el. ¹⁹Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg. ²⁰Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz, építsd fel újra Jeruzsálem falait!

²¹Akkor majd tetszenek neked az igaz áldozatok, az égő és a teljes áldozat, akkor majd fiatal tulkokat visznek oltárodra.

51. zsoltár

³Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! ⁴Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! ⁵Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. ⁶Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. ⁷Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. ⁸Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. ⁹Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. ¹⁰Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. ¹¹Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! ¹²Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! ¹³Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! ¹⁴Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, ¹⁵hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. ¹⁶Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem. ¹⁷Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. ¹⁸Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. ¹⁹Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! ²⁰Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait! ²¹Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljesen elégő áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.

51. zsoltár

³Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet! ^{(Zsolt 31,19)} ⁴Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet; ^{(2Sám 11,4-15)} ⁵Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog. ^{(Dán 5,21.1Sám;2,7; Dán 2,21)} ⁶Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben. ^{(Zsolt 60,5; Jób 21,22-29)} ⁷Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám. ^{(Jób 14,4)} ⁸Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem. ^{(Zsolt 101,3-8)} ⁹Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál. ¹⁰Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél. ¹¹Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat. ^{(Zsolt 132,13.14)} ¹²Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. ^{(Jer 32,39)} ¹³Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem. ¹⁴Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem. ¹⁵Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád. ^{(Ésa 37,29.33-35)} ¹⁶Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat. ^{(2Sám 11,15.17)} ¹⁷Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet. ^{(Ésa 37,36)} ¹⁸Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. ¹⁹Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg! ^{(Zsolt 34,19)} ²⁰Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait. ^{(Zsolt 50,14)} ²¹Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal. ^{(3Móz 1,3-9;7,8;11,12)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

A) Ez 37,1-2.9-14

¹Akkor az Úr rám helyezte kezét, az Úr lelkében kivezetett és letett a mező közepén, ami telve volt csontokkal. ²Körülvitt engem azok mellett mindenfelé; igen nagy volt a számuk a mező színén, és teljesen ki voltak száradva. ⁹Akkor azt mondta nekem: »Prófétálj a léleknek; prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az Úr Isten: A négy szél tájékáról jöjj elő, lélek, és fújj ezekre a megöltekre, hogy új életre keljenek!« ¹⁰Prófétáltam, amint megparancsolta nekem; erre beléjük szállt a lélek, és életre keltek; a lábukra álltak, mint valami igen nagy sereg.
¹¹Akkor azt mondta nekem: »Emberfia, ezek a csontok Izrael háza; ők azt mondják: ‘Kiszáradtak csontjaink, elveszett a reménységünk, elvesztünk!’ ¹²Azért prófétálj és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én megnyitom sírhantjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, és bevezetlek titeket Izrael földjére. ¹³És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor megnyitom majd sírjaitokat és kihozlak titeket sírhantjaitokból, én népem! ¹⁴A lelkemet adom belétek, hogy életre keljetek, és nyugodt lakóhelyet adok nektek földeteken; akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és meg is cselekedtem« – mondja az Úr Isten.

A) Ez 37,1-2.9-14

A)! Látomás a csontokkal teli mezőről.

¹Az Úr keze fölöttem volt; és lelke által az Úr kivezérelt és a síkságra vitt, amely tele volt csontokkal. ²Körbevezettek köztük mindenfelé, és tömérdek volt belőlük a mezőn, és teljesen ki voltak száradva. ⁹Ekkor így szólt hozzám: „Jövendölj az éltető leheletről, jövendölj, emberfia, és mondd az éltető leheletnek: ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elő a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek.” ¹⁰Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltető lehelet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg. ¹¹Akkor így szólt hozzám: Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: „Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van.” ¹²Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére. ¹³Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. ¹⁴Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem – mondja az Úr.

A) Ez 37,1-2.9-14

A)! Látomás Izráel újjáéledéséről

¹Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. ²Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. ⁹Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az ÚR: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek! ¹⁰Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt.
¹¹Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely most ezt mondja: Kiszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van. ¹²Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. ¹³Majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! ¹⁴Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az ÚR, meg is teszem, amit megmondtam – így szól az ÚR.

A) Ez 37,1-2.9-14

¹Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala. ²És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala. ⁹És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! ^{(Ezék 37,11.12)} ¹⁰És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg. ¹¹És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk! ^{(Ezék,37 20.)} ¹²Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. ^{(Ésa 26,19; Zak 9,11)} ¹³És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! ^{(Ezék 10,5)} ¹⁴És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten. ^{(Ezék 40,3)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Jn 6,35-40 (Jn 6, 35)

³⁵Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. ³⁶De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. ³⁷Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, ³⁸mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. ³⁹Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. ⁴⁰Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.«

B) Jn 6,35-40 (Jn 6, 35)

³⁵„Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. – Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. ³⁶De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek. ³⁷Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. ³⁸Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. ³⁹Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.”

B) Jn 6,35-40 (Jn 6, 35)

³⁵Jézus ezt mondta nekik:
– Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik meg többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik meg többé soha. ³⁶De megmondtam nektek: láttatok ugyan, mégsem hisztek. ³⁷Mindaz, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt nem vetem ki. ³⁸Mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki küldött engem. ³⁹Annak pedig, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰Atyámnak ugyanis az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom az utolsó napon.

B) Jn 6,35-40 (Jn 6, 35)

B)! Jézus az élet kenyere.

³⁵Jézus erre így szólt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik többé soha. ³⁶Megmondtam nektek: láttok engem és mégsem hisztek. ³⁷Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám tartozik; aki tehát hozzám jön, azt nem dobom ki. ³⁸Nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. ³⁹Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem föltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én föltámasztom őt az utolsó napon.”

B) Jn 6,35-40 (Jn 6, 35)

B)! Jézus az élet kenyere

³⁵Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. ³⁶De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. ³⁷Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; ³⁸mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. ³⁹Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

B) Jn 6,35-40 (Jn 6, 35)

³⁵Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. ^{(Ján 4,14;7,37)} ³⁶De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek. ³⁷Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem. ^{(Mát 21,17; Márk 15,9; Luk 23,16; Ján 18,39)} ³⁸Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem. ^{(Ján 3,13;Ján 5,30; Mát 26,39; Márk 14,36; Luk 22,42)} ³⁹Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon. ^{(Ján 10,28;17,12;18,9)} ⁴⁰Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon. ^{(Ján,6 47. Ján 3,18. 36. 5,24.)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Krisztus, gyógyulást hozol. Add, hogy belőled éljünk!
Krisztus, te megújítod bennünk a reményt. Add, hogy belőled éljünk!
Krisztus, te egy asztalhoz ülsz a bűnösökkel. Add, hogy belőled éljünk!
Krisztus, te föltámasztottad barátodat, Lázárt. Add belőled éljünk!
Krisztus, te megbocsátottad Péternek, hogy megtagadott, és követésedre szólítottad föl. Add, hogy belőled éljünk!
Krisztus Jézus, benned már megkezdődött föltámadásunk. Add, hogy belőled éljünk!

Miatyánk

Záróima

Minden ember Istene, ments meg attól, hogy „repedezett falú ciszternákat ássunk, amelyek nem tartják meg az élő vizet”. Szeretnénk rád bízni magunkat, gondjainkat és egész életünket.

Vagy: Áldj meg minket, Jézus Krisztus, aki mindig szeretni fogsz minket, még szívünk éjszakájában is!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

86. zsoltár

^1bHajtsd hozzám, Uram, füledet, hallgass meg,
mert nyomorult és szegény vagyok.

²Őrizd meg életem, mert kedves vagyok előtted;
Mentsd meg, Istenem, szolgádat, aki benned bízik.

³Könyörülj rajtam, Uram,
mert hozzád kiáltok egész nap!

⁴Örvendeztesd meg szolgádat,
mert hozzád emelem, Uram, lelkemet.

⁵Mert te, Uram, jóságos vagy és szelíd,
nagy irgalmú mindazokhoz, akik téged segítségül hívnak.

⁶Figyelj, Uram, imádságomra,
hallgass könyörgésem szavára!

⁷Hozzád kiáltok szorongatásom idején,
mert te meghallgatsz engem.

⁸Uram, nincs az istenek közt tehozzád hasonló,
semmi sem fogható a te műveidhez.

⁹A nemzetek, amelyeket alkottál, mindnyájan eljönnek,
leborulnak előtted, Uram és dicsőítik nevedet,

¹⁰mert nagy vagy te és csodákat művelsz:
egyedül te vagy Isten.

¹¹Uram, vezess engem utadon, hogy igazságodban járjak;
Szívemet tedd egyszerűvé, hogy félje nevedet.

¹²Teljes szívemből dicsérlek, Uram, én Istenem,
és mindörökké magasztalom nevedet,

¹³mert nagy a te irgalmad irántam,
kiragadtad lelkemet az alvilág mélyéből.

¹⁴Isten, gonoszok keltek fel ellenem
és erőszakosak serege tör életemre,
és nem vesznek figyelembe téged.

¹⁵De te, Uram, könyörületes és irgalmas Isten vagy,
türelmes, nagy irgalmú és igaz.

¹⁶Tekints rám, könyörülj rajtam,
add szolgádnak erődet,
szabadítsd meg szolgálód fiát.

¹⁷Add jelét rajtam jóságodnak,
hogy gyűlölőim lássák, és szégyent valljanak,
minthogy te, Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem.

86. zsoltár

^1bUram, fordítsd felém füled és hallgass meg, mert nyomorult vagyok és szegény. ²Őrizd meg lelkemet, hisz hozzád tartozom, segítsd meg szolgádat, aki benned bízik. ³Istenem vagy, Uram, légy hozzám irgalmas! Szüntelen hozzád kiáltok. ⁴Tedd vidámmá szolgád szívét, lelkemet, Uram, hozzád emelem. ⁵Hiszen te jóságos és elnéző vagy, Uram, és csupa irgalom azokhoz, akik hozzád kiáltanak. ⁶Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgő szavamra! ⁷Hozzád kiáltok a szorongatás napján, s tudom, hogy meghallgatsz. ⁸Senki sincs olyan az istenek között, mint te, Uram! Semmi nem hasonlít tetteidhez, melyeket műveltél. ⁹Minden nép eljön, hogy imádjon, és dicsőíti a neved, Uram! ¹⁰Mert nagy vagy, Uram, csodákkal hatalmas, egyedül te vagy az Isten. ¹¹Mutasd meg utadat, Uram, hogy igazságod szerint járjak; irányítsd szívemet, hogy félje nevedet! ¹²Uram, Istenem, egész szívvel áldalak, dicsőítem nevedet mindörökké. ¹³Mivel nagy volt irgalmad irántam, lelkem kimentetted a halál verméből. ¹⁴Istenem, kevélyek kelnek föl ellenem, hatalmaskodók csapata tör életemre, és egy sincs rád tekintettel. ¹⁵Ám te irgalmas és kegyes Isten vagy, megfontolt a haragban, de gazdag a jóságban és hűségben. ¹⁶Tekints rám és ajándékozz meg irgalmaddal, adj erőt szolgádnak, segíts szolgálód fián! ¹⁷Add jelét kegyelmednek, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, hogy te, Uram, megsegítettél és vigaszt nyújtottál.

86. zsoltár

Üldözött ember imádsága

^1bFigyelj rám, és hallgass meg, URam, mert nyomorult és szegény vagyok! ²Tartsd meg életemet, mert én a te híved vagyok! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik! ³Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok mindennap. ⁴Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert utánad vágyódik a lelkem, ó, Uram! ⁵Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak. ⁶Hallgass, URam, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra! ⁷A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. ⁸Nincs hozzád hasonló, Uram, a z istenek között, műveidhez fogható nincsen. ⁹Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek. ¹⁰Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül! ¹¹Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet. ¹²Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké. ¹³Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél. ¹⁴Istenem! Kevélyek támadtak rám, erőszakosok hada tört életemre, de nem számolnak veled! ¹⁵Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged. ¹⁶Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak, segítsd meg szolgálóleányod fiát! ¹⁷Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te, URam, megsegítesz és megvigasztalsz engem.

86. zsoltár

^1bHajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én! ^{(2Sám 23,1)} ²Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned. ^{(Ezék 16,20.21;2Kir 16,3;17,17)} ³Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon! ⁴Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet. ^{(Zsolt 50,15)} ⁵Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak. ^{(Zsolt 103,17.18)} ⁶Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát! ^{(Bir 2,13-15)} ⁷Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. ^{(Zsolt 50,15)} ⁸Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz! ^{(Zsolt 95,3;Zsolt 136,4)} ⁹Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet. ^{(Malak 1,11)} ¹⁰Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül! ^{(5Móz 30,1-5)} ¹¹Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet. ^{(Zsolt 25,4;32,8)} ¹²Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! ^{(1Krón 16,35)} ¹³Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból. ^{(Zsolt 16,10;49,16;88,6.7)} ¹⁴Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, a kik meg sem gondolnak téged. ^{(1Sám 24,12)} ¹⁵De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú! ^{(2Móz 34,6.4Móz;14,18)} ¹⁶Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát! ^{(Zsolt 116,16)} ¹⁷Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) Róm 10,8-13

⁸Az Írás viszont mit mond? »Közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben«. Ez tudniillik a hit igéje, amelyet hirdetünk. ^{(MTörv 30,14)} ⁹Ha tehát a száddal vallod, hogy »Jézus az Úr!«, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz. ¹⁰A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál.

¹¹Az Írás ugyanis azt mondja:
»Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül«.

¹²Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt. ¹³Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
^{(Jo 3,5)}

A) Róm 10,8-13

⁸Hanem hogyan mondja? Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben, tudniillik a hit tanítása, amit hirdetünk. ⁹Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz. ¹⁰A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. ¹¹Az Írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki benne hisz. ¹²Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják. ¹³Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

A) Róm 10,8-13

⁸Hanem mit mond? Közel van hozzád az ige: a szájadban és a szívedben, tudniillik a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. ⁹Ha tehát szájaddal Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz. ¹⁰Mert a szívbeli hit a megigazulásra, a szájjal való hitvallás pedig az üdvösségre szolgál. ¹¹Hiszen így szól az Írás: Aki hisz benne, meg nem szégyenül. ¹²Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, aki bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; ¹³ugyanis aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

A) Róm 10,8-13

⁸Mit mond is hát? „Közel van hozzád az ige, ajkadon és szívedben van” – tudniillik a hit igéje, melyet hirdetünk. ⁹Ha ajkaddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten föltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. ¹⁰A szívbéli hit ugyanis megigazulásra, a szóbeli megvallás az üdvösségre szolgál. ¹¹Az Írás is azt mondja: „Senki szégyent nem vall, aki hisz benne.” ¹²Nincs különbség zsidó meg pogány közt, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazok iránt, akik segítségül hívják. ¹³„Mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, üdvözül.”

A) Róm 10,8-13

⁸Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. ⁹Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. ¹⁰Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. ¹¹Az Írás így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” ¹²Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, ¹³mert „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”.

A) Róm 10,8-13

⁸De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk. ^{(5Móz 30,14)} ⁹Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. ^{(Mát 10,32)} ¹⁰Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. ^{(Zsolt 116,10)} ¹¹Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. ^{(Ésa 28,16; Zsolt 25,3)} ¹²Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják. ^{(Csel 10,34.35)} ¹³Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. ^{(Jóel 2,32; Csel 2,21)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Lk 4,1-13 (Lk 4,1-4)

¹Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte ²negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit, s ezek elteltével megéhezett. ³Ekkor az ördög ezt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.« ⁴Jézus ezt felelte neki: »Írva van: ‘Nemcsak kenyérrel él az ember’«. ^{(MTörv 8,3)} ⁵Majd felvitte őt, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, ⁶és így szólt az ördög: »Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ⁷ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.« ⁸Jézus ezt válaszolta neki: »Írva van: ‘Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj’«. ^{(MTörv 5,9; 6,13)} ⁹Azután Jeruzsálembe vitte őt, a templom ormára állította, és azt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat.

¹⁰Mert írva van:
‘Angyalainak parancsol felőled,
hogy őrizzenek téged’,

¹¹és ‘kezükön hordoznak téged,
hogy kőbe ne üssed lábadat’«.

^{(Zsolt 91,11-12)} ¹²Jézus ezt felelte neki:
»De azt is mondták:
‘Ne kísértsd Uradat, Istenedet’«.

¹³Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta őt egy időre.

B) Lk 4,1-13 (Lk 4,1-4)

B)! Jézus megkísértése.

¹Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult ²negyven napra. Itt megkísértette az ördög. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. ³Ekkor így szólt hozzá az ördög: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!” ⁴De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” ⁵Erre az ördög fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. ⁶„Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom – mondta –, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. ⁷Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” ⁸Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” ⁹Ekkor Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! ¹⁰Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak; és: ¹¹Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” ¹²De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” ¹³Miután az ördög minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta Jézust.

B) Lk 4,1-13 (Lk 4,1-4)

¹Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vezette. ²Negyven napon át kísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de azután elfogta az éhség. ³Az ördög így szólt hozzá:
– Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré!
⁴Jézus így válaszolt neki:
– Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember.
⁵Ezután egy magas hegyre vezette, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát, ⁶és ezt mondta neki az ördög:
– Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adták, és annak adom, akinek akarom. ⁷Ha tehát leborulsz előttem, tiéd lesz mindez.
⁸Jézus így válaszolt neki:
– Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
⁹Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a Templom legmagasabb pontjára állította, és ezt mondta neki:
– Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! ¹⁰Meg van írva ugyanis: Angyalainak megparancsolja, hogy őrizzenek téged; ¹¹és tenyerükön hordoznak, hogy kőbe ne üsd a lábad.
¹²Jézus így válaszolt neki:
– Megmondták: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!
¹³Amikor az ördög minden kísértéssel végzett, bizonyos időre eltávozott tőle.

B) Lk 4,1-13 (Lk 4,1-4)

B)! Jézus megkísértése.

¹Jézus Szentlélekkel eltelve visszatért a Jordántól. ²A Lélek a pusztába vitte negyven napra. Ott megkísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de mihelyt azok leteltek, megéhezett. ³Az ördög akkor így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!” ⁴Jézus azt felelte: „Írva van: nem csak kenyérrel él az ember, (hanem Istennek minden igéjével).” ⁵Ezután fölvitte őt (az ördög egy magas hegyre). Egy szempillantás alatt megmutatta neki a világ minden országát. ⁶„Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, mondta, mert én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. ⁷Ha imádsz engem, minden a tiéd lesz.” ⁸Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” ⁹Végül Jeruzsálembe vitte őt és a templomépület párkányára állította: „Ha Isten Fia vagy, mondta, vesd le magadat! ¹⁰Írva van:
Angyalainak parancsolt felőled,
hogy oltalmazzanak. ¹¹Tenyerükön fognak hordozni téged,
hogy kőbe ne üssed lábadat.” ¹²De Jézus így válaszolt: „Az is írva van: ne kísértsd uradat, Istenedet.” ¹³Mikor ezek a kísértések mind véget értek, egy időre elhagyta őt az ördög.

B) Lk 4,1-13 (Lk 4,1-4)

B)! Jézus megkísértése (Mt 4,1-11; Mk 1,12-13)

¹Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott ²negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. ³Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. ⁴Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. ⁵Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, ⁶és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. ⁷Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. ⁸Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” ⁹Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, ¹⁰mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, ¹¹és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” ¹²Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” ¹³Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre.

B) Lk 4,1-13 (Lk 4,1-4)

¹Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába ^{(Mát 3,16;Mát 4,1-11)} ²Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék. ^{(Mát 11,7-11)} ³És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré. ^{(Csel 4,7-10)} ⁴Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével. ^{(5Móz 8,3)} ⁵Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban, ^{(Malak 3,1; Mát 11,10.14; Márk 1,2)} ⁶És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom; ^{(Mát 11,11.14)} ⁷Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. ^{(Mát 21,32)} ⁸Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. ^{(5Móz 6,13)} ⁹Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét; ¹⁰Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged; ^{(Mát 11,16-19)} ¹¹És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe. ^{(Zsolt 91,11.12)} ¹²Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. ^{(5Móz 6,16)} ¹³És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre. ^{(Luk 22,24; Mát 18,1-5; Márk 9,33.34)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Úr Jézus Krisztus, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Igéd legyen a fény utunkon!
Krisztus, így szólsz hozzánk: ti vagytok a föld sója. Igéd legyen a fény utunkon!
Krisztus, így szólsz hozzánk: szeressétek ellenségeiteket. Igéd legyen a fény utunkon!
Krisztus, így szólsz hozzánk: tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket. Igéd legyen a fény utunkon!
Krisztus, így szólsz hozzánk: legyetek irgalmasok. Igéd legyen a fény utunkon!
Krisztus, így szólsz hozzánk: imádkozzatok, kérjetek és keressetek, és találni fogtok. Igéd legyen a fény utunkon!
Krisztus, így szólsz hozzánk: elsősorban Isten országát keressétek. Igéd legyen a fény utunkon!

Miatyánk

Záróima

Jézus Krisztus, amikor a kísértés arra ösztönöz, hogy elhagyjunk, bennünk imádkozol. És arra bátorítasz, hogy ne maradjunk a sötétben, hanem a te világosságodban éljünk.

Vagy: Áldj meg minket, Krisztus, aki eltöltesz Evangéliumod frissességével, hogy mindent bizalommal teli szívvel kezdjünk!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

90. zsoltár

^1bUram, te lettél a mi menedékünk
nemzedékről nemzedékre.

²Mielőtt a hegyek lettek,
a föld és a világ születtek,
te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten!

³Te visszatéríted az embert a porba,
azt mondod: »Térjetek oda vissza, emberek fiai.«

⁴Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan,
mint az eltűnt tegnapi nap,
vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka.

⁵Elragadod őket, olyanok mint az álom,

⁶mint a reggel kiviruló fű:
reggel kihajt és virágzik,
estére lehull és elszárad.

⁷Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt,
rettegjük haragod.

⁸Magad elé állítod gonoszságainkat,
titkainkat arcod világossága elé.

⁹Napjaink mind elmúlnak haragodban,
éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük.

¹⁰Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri,
vagy az erőseké a nyolcvanat,
és azok nagyrésze is munka és fájdalom,
gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk.

¹¹Ki ismeri haragod erejét
és félelmetes felindulásodat?

¹²Taníts meg számba venni napjainkat úgy,
hogy bölcsességgel telítsük szívünket.

¹³Fordulj meg, Uram, végre valahára,
légy irgalmas szolgáidhoz.

¹⁴Tölts el minket kora reggel irgalmaddal,
hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben.

¹⁵Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket,
s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.

¹⁶Nyilvánuljon meg műved szolgáidon
és dicsőséged az ő fiaikon.

¹⁷Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége,
kezünk munkáját erősítsd meg,
és áldd meg kezünk munkáját!

90. zsoltár

^1bUram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre, ²mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké! ³Te a halandót ismét porrá teszed. Így szólsz: „Emberek fiai, térjetek oda vissza!” ⁴Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás. ⁵Hamar elragadod őket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű: ⁶reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad. ⁷Valóban semmivé leszünk haragod előtt, megzavarodunk neheztelésedtől. ⁸A szemed elé állítottad bűneinket, arcod világosságában látod vétkeinket. ⁹Minden napunk haragodban múlt el, éveinket egyetlen sóhajként éltük át. ¹⁰Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad. ¹¹Ki mérheti föl haragod erejét, ki fél eléggé haragod hevétől? ¹²Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére! ¹³Fordulj felénk újra, Uram! Miért késel oly soká? Légy irgalmas szolgáidhoz, ¹⁴üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap. ¹⁵Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk. ¹⁶Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak, s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged! ¹⁷Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, őrizd meg a kezünk munkáját!

90. zsoltár

Az örökkévaló Isten és a mulandó ember

^1bUram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. ²Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! ³A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! ⁴Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. ⁵Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: ⁶reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad. ⁷Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt hirtelen semmivé leszünk, ⁸ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. ⁹Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. ¹⁰Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. ¹¹Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? ¹²Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! ¹³Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! ¹⁴Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! ¹⁵Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! ¹⁶Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! ¹⁷Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!

90. zsoltár

^1bUram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! ^{(5Móz 33,1)} ²Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. ^{(Péld 8,24-29;Zsolt 93,2)} ³Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! ^{(1Móz 3,19)} ⁴Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. ^{(2Pét 2,8)} ⁵Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad; ^{(Jak 1,10; Ésa 40,6.7)} ⁶Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. ^{(Máté 22,44; Márk 12,36; Luk 20,42; Csel 2,34.35; Zsid 1,13)} ⁷Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk! ⁸Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé. ^{(4Móz 14,11.21-23.29)} ⁹Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. ^{(Zsolt 89,48)} ¹⁰A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk. ^{(Zsolt,90 5. 6.)} ¹¹Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? ^{(Jel 14,14;16,14;20,8)} ¹²Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. ^{(Fil 2,9; Zsid 1,3.10.12)} ¹³Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon. ¹⁴Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. ¹⁵Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. ¹⁶Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. ^{(4Móz 14,24.31)} ¹⁷És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá! ^{(2Móz 16,35)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

A) Jer 31,31-34

³¹Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. ³²Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor megfogtam kezüket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről; azt a szövetségemet ők bontották fel, pedig én voltam az Uruk – mondja az Úr. – ³³Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után – mondja az Úr –: törvényemet a bensejükbe adom és a szívükre írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. ³⁴Nem fogja többé így tanítani egyik a másikat, senki a testvérét: ‘Ismerjétek meg az Urat!’ Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé.«

A) Jer 31,31-34

A)! Az új szövetség.

³¹Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. ³²De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, holott én uruk voltam – mondja az Úr. ³³Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok – mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. ³⁴És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: Ismerd meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.

A) Jer 31,31-34

A)! Isten új szövetséget köt népével

³¹Eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. ³²Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az ÚR. ³³Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az ÚR –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. ³⁴Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az ÚR –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.

A) Jer 31,31-34

³¹Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. ^{(Zsid 8,8-11)} ³²Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. ^{(2Móz 19,1-8;2Móz 32,7.8)} ³³Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. ^{(Jer 30,22)} ³⁴És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem. ^{(Ésa 54,13; Ján 6,45;Jer 33,8; Mik 7,18; Csel 10,43)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Jn 12,23-32 (Jn 12,23-24)

²³Jézus ezt felelte nekik: »Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. ²⁴Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. ²⁵Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. ²⁶Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya. ²⁷Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. ²⁸Atyám, dicsőítsd meg nevedet!« Erre szózat hangzott az égből: »Már megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.«
²⁹Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: »Angyal beszélt hozzá.« ³⁰Jézus azt felelte: »Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. ³¹Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. ³²Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.«

B) Jn 12,23-32 (Jn 12,23-24)

²³Jézus ezt válaszolta: „Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. ²⁴Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. ²⁵Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. ²⁶Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. ²⁷Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. ²⁸Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem.” ²⁹A nép, amely ott ácsorgott, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” ³⁰Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok. ³¹Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. ³²Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.”

B) Jn 12,23-32 (Jn 12,23-24)

²³Jézus így válaszolt nekik:
– Eljött az óra, amikor megdicsőíttetik az Emberfia. ²⁴Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földre hullott búzaszem meg nem hal, egymaga marad; de ha meghal, bőséges termést hoz. ²⁵Aki ragaszkodik életéhez, elveszíti azt; aki pedig nem ragaszkodik életéhez e világon, örök életre őrzi meg azt. ²⁶Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
²⁷Most megrendült a lelkem, és nem tudom, mit mondjak. Atyám, vezess engem az üdvösség re ettől az órától fogva! Bizony, éppen ezért jutottam el eddig az óráig! ²⁸Atyám, dicsőítsd meg Neved!
Erre hang hallatszott az égből:
– Már megdicsőítettem, és még meg is fogom dicsőíteni.
²⁹A körülöttük álló sokaság hallotta ezt. Azt mondogatták, hogy mennydörgés volt; mások viszont így szóltak: „Egy angyal szólt hozzá.”
³⁰Jézus így válaszolt:
– Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem értetek. ³¹Most van az ítélet e világ fölött, most vetik ki e világ fejedelmét. ³²Én pedig, amikor felemelnek a földről, magamhoz vonzok minden embert.

B) Jn 12,23-32 (Jn 12,23-24)

²³Jézus így válaszolt: „Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia. ²⁴Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz. ²⁵Aki szereti életét, elveszíti azt; aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre. ²⁶Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.

B)! Szózat az égből.

²⁷Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám? ²⁸De hiszen éppen azért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg nevedet.” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és továbbra is megdicsőítem.” ²⁹Az ott álló nép ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások azonban megjegyezték: „Angyal beszélt vele.” ³⁰Jézus fölvilágosította őket: „Nem értem hallatszott ez a szózat, hanem tiértetek. ³¹Ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét. ³²Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.”

B) Jn 12,23-32 (Jn 12,23-24)

²³Jézus így válaszolt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. ²⁴Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. ²⁵Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. ²⁶Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. ²⁷Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! ²⁸Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Erre hang hallatszott az égből: Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem. ²⁹A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: Angyal beszélt vele. ³⁰Jézus megszólalt: Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. ³¹Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. ³²Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.

B) Jn 12,23-32 (Jn 12,23-24)

²³Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. ^{(Ján 17,1)} ²⁴Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. ^{(Mát 26,31; Márk 14,27)} ²⁵A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. ^{(Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33)} ²⁶A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. ^{(Ján 14,3;17,24.1Thess;4,17)} ²⁷Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. ^{(Ján 3,35;13,3;Ján 5,21)} ²⁸Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. ^{(1Ján 5,20)} ²⁹A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki. ^{(Ján 4,34)} ³⁰Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek. ^{(Márk 16,9)} ³¹Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: ^{(Ján 8,1.4)} ³²És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. ^{(Ján 3,14;8,28)}

Ének

Csönd

Dicsőítés

Krisztus, te halálodig hűséges maradtál, így mutatod meg nekünk a nagyobb szeretetre vezető utat.
Krisztus, magadra vetted a bűn terhét, így nyitod meg előttünk a nagylelkűség útját.
Krisztus, te imádkoztál azokért, akik megfeszítettek, így vezetsz minket önzetlen megbocsátásra.
Krisztus, te megnyitottad országod kapuját a bűnbánó gonosztevő előtt, így ébresztesz reményt bennünk.
Krisztus, jöjj és segíts hitetlenségünkön!
Krisztus, teremts tiszta szívet bennünk, újítsd és erősítsd meg lelkünket!
Krisztus, Igéd közel van hozzánk, add, hogy bennünk éljen és védelmezzen!

Miatyánk

Záróima

Krisztus, te akkor is jelen vagy, ha nem érezzük jelenlétedet. Szentlelked szüntelen működik bennünk. Kivezet zsákutcáinkból, hogy eljussunk a hit lényegéhez, a bizalomhoz.

Vagy: Áldj meg minket, Krisztus, bár nem látunk, szeretünk téged!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

130. zsoltár

^1bA mélységből kiáltok hozzád, Uram!

²Uram, hallgasd meg szavamat!
Legyen füled figyelmes
hangos esedezésemre.

³Uram, ha a vétkeket számon tartod,
Uram, ki állhat meg előtted?

⁴Hiszen tenálad a bocsánat,
hogy féljünk téged.

⁵Benned bízom, Uram.
Lelkem bízik az ő szavában;
várja

⁶lelkem az Urat,
jobban, mint az őr a hajnalt.
Jobban, mint az őr a hajnalt,

⁷várja Izrael az Urat,
mert az Úrnál van az irgalom,
és bőséges nála a szabadítás.

⁸Ő megszabadítja Izraelt
minden gonoszságától.

130. zsoltár

^1bA mélységből kiáltok, Uram, hozzád, ²Uram, halld meg a szavam! Füled figyeljen fel könyörgő szavamra! ³Ha számon tartod a vétkeket, ki állhat meg akkor, színed előtt, Uram? ⁴Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy féljenek téged. ⁵Remélek az Úrban, benne remél lelkem, és bízom a szavában. ⁶Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt, ⁷várja Izrael az Urat. Mert az Úrnál az irgalom és bőséges nála a megváltás. ⁸Ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.

130. zsoltár

Kiáltás a mélységből

^1bA mélységből kiáltok hozzád, URam! ²Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! ³Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? ⁴De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. ⁵Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. ⁶Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. ⁷Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. ⁸Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.

130. zsoltár

^1bA mélységből kiáltok hozzád, Uram! ^{(Zsolt 88,6-8)} ²Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra! ³Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! ^{(Zsolt 25,11;Jób 14,16-18)} ⁴Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! ^{(Zsolt 32,5;103,2.3)} ⁵Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében. ⁶Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. ^{(Zsolt 24,33.34; Préd 4,5.6)} ⁷Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! ^{(Zsolt,130 4.)} ⁸Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből. ^{(Ésa 4,3)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

A) Iz 43,18-21

¹⁸»Ne gondoljatok a régi dolgokra,
és az elmúltakra ne figyeljetek!

¹⁹Íme, én újat cselekszem,
most sarjad, talán nem tudjátok?
Igen, utat készítek a sivatagban,
és a pusztában folyókat.

²⁰Dicsőít majd engem a mező vadja,
a sakálok és a struccmadarak,
mert vizet adtam a sivatagban,
folyókat a pusztában,
hogy megitassam népemet, az én választottamat.

²¹A nép, amelyet magamnak megszereztem,
dicséretemet hirdeti majd.

A) Iz 43,18-21

¹⁸Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. ¹⁹Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön. ²⁰Dicsőíteni fog a mező minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak népemnek, választottaimnak. ²¹A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet.

A) Iz 43,18-21

¹⁸Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! ¹⁹Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. ²⁰Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, ²¹a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.

A) Iz 43,18-21

¹⁸Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! ¹⁹Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. ^{(Ésa 41,18)} ²⁰Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak. ^{(Ésa 42,6.7;60,3; Luk 2,30.32)} ²¹A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet! ^{(Ésa 52,14.15;53,3; Zsolt 22,7)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Jn 4,5-14 (Jn 4,14)

⁵Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. ⁶Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt. ⁷Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: »Adj innom!« ⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. ⁹A szamariai asszony erre azt mondta neki: »Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?« Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. ¹⁰Jézus azt felelte: »Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.« ¹¹Az asszony így szólt: »Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet? ¹²Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?« ¹³Jézus azt felelte: »Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, ¹⁴de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.«

B) Jn 4,5-14 (Jn 4,14)

⁵Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. ⁶Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. ⁷Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” ⁸Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. ⁹A szamáriai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.] ¹⁰Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” ¹¹„Uram – mondta erre az asszony –, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? ¹²Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” ¹³Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. ¹⁴De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

B) Jn 4,5-14 (Jn 4,14)

⁵Így jutott el Szamaria egyik városához, amelynek Szikar volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. ⁶Ott volt Jákob forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál. Délfelé járt. ⁷Egy szamaritánus asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá:
– Adj innom!
⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. ⁹A szamaritánus asszony ezt mondta:
– Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én szamaritánus nő vagyok?
A zsidók ugyanis nem használnak a szamaritánusokkal közös edényeket.
¹⁰Jézus így válaszolt:
– Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád „Adj innom!”, akkor te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.
¹¹Az asszony így szólt hozzá:
– Uram, merítőedényed sincs, és a kút mély. Honnan vennéd az élő vizet? ¹²Talán nagyobb vagy atyánknál, Jákobnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?
¹³Jézus így válaszolt neki:
– Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, ¹⁴de aki majd abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik. A víz, amit majd én adok neki, forrássá lesz benne, amely az örök életre buzog.

B) Jn 4,5-14 (Jn 4,14)

⁵Útközben Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amit Jákob adott fiának, Józsefnek. ⁶Ott volt Jákob kútja. Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz. Ez a hatodik órában történt.

B)! Beszélgetés a szamariai asszonnyal.

⁷Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom.” ⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. ⁹Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamariaiakkal. ¹⁰Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, aki mondta neked: adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked.” ¹¹„Uram, szólt az asszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet? ¹²Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg fiai és állatai is?” ¹³Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik. ¹⁴De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz melyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

B) Jn 4,5-14 (Jn 4,14)

⁵és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. ⁶Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. ⁷Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! ⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. ⁹A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. ¹⁰Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. ¹¹Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? ¹²Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? ¹³Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, ¹⁴de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.

B) Jn 4,5-14 (Jn 4,14)

⁵Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. ^{(1Móz 33,19;48,22; Józs 24,32)} ⁶Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. ^{(Ján,4 48.)} ⁷Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! ^{(Márk 16,5)} ⁸Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. ^{(Ján 12,28)} ⁹Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. ^{(Luk 9,52.53)} ¹⁰Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. ^{(Ján,4 26. Ján 7,37-39. Ésa. 12,3.)} ¹¹Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? ^{(Ján 2,25;Ján 13,11)} ¹²Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? ^{(Ján,4 44.)} ¹³Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: ^{(Ján 10,31)} ¹⁴Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. ^{(Ján 6,35;Ján 7,38.39)}

Ének

Csönd

Könyörgések

Úr Jézus Krisztus, nyilatkoztasd ki köztünk már megvalósult Országodat!
Úr Jézus, ﬁgyelj kimondott szavainkra, a mai nap minden sérelmét temesd el megbocsátásodban!
Úr Jézus, Istennek fölajánlott életeddel mutasd meg nekünk az élet útját!
Úr Jézus, mutasd meg fényedet azoknak, akik nem találják a hozzád vezető utat!
Maradj a szenvedők, a betegek és az otthontalanok mellett!
Úr Jézus, őrizz meg minket az elbátortalanodástól és az aggodalmaskodástól!
Add, hogy rád tekintsünk, és lelkünk békét találjon benned!

Miatyánk

Záróima

Élő Isten, olykor idegenek vagyunk ezen a földön. Erőszak és ellentétek által szétzilált világban élünk. Te könnyű szellőt lehelsz kétségeink szikkadt földjére, és így formálsz bennünket a kiengesztelődés követeivé, bárhol is éljünk, amíg az emberek közt meg nem valósul a béke.

Vagy: Áldj meg minket, Krisztus, add, hogy mindent rád bízhassunk!

Énekek

Bevezető ének

Zsoltár

Elrejtés KNB SZIT RUF KG

143. zsoltár

^1bUram, hallgasd meg imádságomat,
figyelj könyörgésemre hűséged szerint,
hallgass meg engem igazságod szerint.

²Ne szállj perbe szolgáddal,
mert senki sem igaz előtted az élők közül.

³Íme ellenség üldözi lelkemet,
porig alázza életem,
sötétségbe taszít engem, mint a rég megholtakat.

⁴Lelkem elszorul bennem,
szívem megdermed bensőmben.

⁵Megemlékezem a régi időkről,
gondolkodom minden tetteden,
elmélkedem kezed műveiről.

⁶Kitárom feléd kezemet,
lelkem utánad eped, mint a szomjas föld.

⁷Uram, hamar hallgass meg,
mert elsorvad a lelkem.
Ne fordítsd el tőlem arcodat,
mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak!

⁸Add, hogy már reggel halljam irgalmadat,
mert benned bízom;
Mutasd meg nekem az utat, amelyen járnom kell,
mert én hozzád emelem lelkemet!

⁹Ments meg engem ellenségeimtől,
Uram, hozzád menekülök!

¹⁰Taníts meg arra, hogy megtegyem akaratodat,
mert te vagy az én Istenem!
A te jó lelked vezessen engem egyenes földön!

¹¹Uram, nevedért tarts életben engem.
Vezess ki a szorongatásból hűségedben,

¹²pusztítsd el ellenségeimet irgalmadban;
Semmisítsd meg minden üldözőmet,
mert én a te szolgád vagyok!

143. zsoltár

^1bHalld meg, Uram, imámat, te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint! ²Ne menj ítéletre szolgáddal: az élők közül senki sem igaz színed előtt. ³Az ellenség üldözi lelkemet, a földre tiporja életemet. A sötétbe taszít, mint aki már meghalt. ⁴A lélek eleped bennem, a szív szinte megdermed bensőmben. ⁵Régmúlt napokra gondolok, elmélkedem összes tettedről, átgondolom, amit kezed művelt. ⁶Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld. ⁷Siess, Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem! Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak. ⁸Reggelente hadd érezzem jóságodat, hiszen bízom benned. Mutasd meg, melyik úton járjak, hozzád emelem a lelkem. ⁹Ments meg ellenségeimtől, Uram, hozzád menekültem. ¹⁰Taníts meg, miként teljesítsem akaratod, hisz te vagy az én Istenem. A te jó lelked vezessen a sima úton, ¹¹nevedért teremts belém életet, Uram, s jóságodban vezess ki a gyötrelemből! ¹²Irgalmadban semmisítsd meg ellenségemet, tedd ártalmatlanná, akik szorongatják a lelkem, mert, nézd, én a szolgád vagyok.

143. zsoltár

Könyörgés szabadításért

^1bURam, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te! ²Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted! ³Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat. ⁴Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben. ⁵Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain. ⁶Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. ⁷Siess, URam, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók! ⁸Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem. ⁹Ments meg ellenségeimtől, URam, nálad keresek oltalmat! ¹⁰Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton! ¹¹Tartsd meg életemet nevedért, URam, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért! ¹²Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én!

143. zsoltár

^1bUram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet. ^{(2Sám 23,1;Zsolt 50,15)} ²Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted! ^{(Jób 9,2.3)} ³Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké! ^{(1Sám 23,7.8;24,3)} ⁴Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem! ^{(1Sám 26,19;27,1.2)} ⁵Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. ^{(Zsolt 78,12-27;119,52)} ⁶Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela. ^{(Zsolt 63,20)} ⁷Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. ^{(Zsolt 28,1)} ⁸Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! ^{(Zsolt,143 9.)} ⁹Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök! ^{(1Sám 26,10.11)} ¹⁰Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. ^{(Zsolt 25,4)} ¹¹Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! ^{(Róm 2,6-11)} ¹²És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok. ^{(Zsolt 10,23)}

Olvasmány

(Az alábbi két olvasmány közül bármelyik választható.)

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

A) 2Kor 5,20-6,2

²⁰Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, béküljetek meg Istennel! ²¹Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala.
¹Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét.

²Mert ő mondja:
Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja!»A nekem tetsző időben meghallgattalak,
és az üdvösség napján megsegítettelek téged«.

A) 2Kor 5,20-6,2

²⁰Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! ²¹Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.

A)! Az apostol áldozatos élete.

¹Az ő munkatársaként figyelmeztetünk titeket is: ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét. ²Azt mondja ugyanis: A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Nos, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja!

A) 2Kor 5,20-6,2

²⁰Tehát Krisztus követei vagyunk, azaz mintha maga Isten kérne általunk. Krisztus nevében könyörgünk: engesztelődjetek ki Istennel!
²¹Mert azt, aki bűntelen volt, értünk bűnné tette, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.
¹Az ő munkatársaiként buzdítunk hát benneteket: ne maradjon hiábavaló Isten kegyelme, amit befogadtatok! ²Amint ő mondja: A kedvező időben meghallgattalak, s az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a legkedvezőbb idő; íme, most van az üdvösség napja!

A) 2Kor 5,20-6,2

²⁰Tehát Krisztus követségében járunk. Isten maga buzdít általunk. Krisztus nevében kérlek: engesztelődjetek ki Istennel! ²¹Ő „bűnné” tette értünk azt, aki bűnt nem ismert, hogy általa igazak legyünk Istenben. ¹Mint az ő munkatársai, figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába. ²Azt mondja ugyanis:
„Kellő időben meghallgatlak,
s az üdvösség napján segítek rajtad.”

A) 2Kor 5,20-6,2

²⁰Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel! ²¹Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.

A)! Pál szolgálatának gyalázata és dicsősége

¹Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. ²Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!

A) 2Kor 5,20-6,2

²⁰Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. ^{(Ésa 52,7; Agge 1,13.1Kor;4,1)} ²¹Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne. ^{(Kol 1,14; Eféz 1,6.7; Fil 3,9;Gal 3,13)} ¹Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. ^{(1Kor 3,9;2Kor 5,20)} ²Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. ^{(Ésa 49,8;Luk 4,19.21)}

Elrejtés KNB SZIT STL BD RUF KG

B) Jn 11,32-44 (Jn 11, 41-44)

³²Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.« ³³Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült. ³⁴Megkérdezte: »Hová tettétek őt?« Azt felelték neki: »Uram, jöjj és lásd!« ³⁵Jézus könnyezett. ³⁶Erre a zsidók azt mondták: »Íme, mennyire szerette őt!« ³⁷De voltak köztük, akik így szóltak: »Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?«
³⁸Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve. ³⁹Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ!« Márta, a megholt nővére azt mondta neki: »Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!« ⁴⁰Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?« ⁴¹A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. ⁴²Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.« ⁴³Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: »Lázár, jöjj ki!« ⁴⁴S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: »Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!«

B) Jn 11,32-44 (Jn 11, 41-44)

³²Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” ³³Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. ³⁴„Hova tettétek?” – kérdezte megindultan. „Gyere, Uram – felelték –, és nézd meg!” ³⁵Jézus könnyekre fakadt. ³⁶Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” ³⁷Némelyek azonban így vélekedtek: „Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?” ³⁸Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. ³⁹„Hengerítsétek el a követ!” – szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” ⁴⁰Jézus így felelt: „Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” ⁴¹Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. ⁴²Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.” ⁴³E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” ⁴⁴S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.”

B) Jn 11,32-44 (Jn 11, 41-44)

³²Mária pedig, amint Jézushoz ért és meglátta őt, a lába elé borult, és így szólt:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
³³Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és azok a zsidók is sírnak, akik vele jöttek, megrendült lelkében és indulat fogta el.
– ³⁴Hova helyeztétek őt? – kérdezte.
– Urunk, jöjj és lásd! – felelik neki.
³⁵Jézus könnyekre fakadt. ³⁶A zsidók ezt mondták:
– Látjátok, mennyire szerette!
³⁷De néhányan közülük így szóltak:
– Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?
³⁸Jézus – még mindig mélyen megindulva – a sírhoz ért. Ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. ³⁹Jézus így szólt:
– Vegyétek el a követ!
Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá:
– Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.
⁴⁰Jézus így válaszolt:
– Ugye megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?
⁴¹Elvették tehát a követ. Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta:
– Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. ⁴²Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
⁴³Miután ezt mondta, hangosan így kiáltott:
– Lázár, jöjj ki!
⁴⁴A halott kijött, keze-lába pólyákkal körülkötve. Az arcát kendő fedte. Jézus így szólt hozzájuk:
– Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!

B) Jn 11,32-44 (Jn 11, 41-44)

³²Mikor Mária odaért és meglátta Jézust, e szavakkal borult lábához: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” ³³Jézus látva, hogy sír és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült. ³⁴„Hová tettétek őt?” – kérdezte. „Jöjj, Uram, felelték, nézd meg.” ³⁵Jézus könnyekre fakadt. ³⁶„Nézzétek, mondták a zsidók, mennyire szerette őt.” ³⁷Némelyek azonban megjegyezték: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon?”

B)! Lázár föltámasztása.

³⁸Jézus még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment. Az egy kővel elzárt barlang volt. ³⁹„Vegyétek el a követ” – szólt Jézus. Márta, az elhunyt nővére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” ⁴⁰Jézus így felelt: „Nem mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” ⁴¹Elvették a követ. Jézus égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. ⁴²Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldtél engem.” ⁴³E szavak után hangos szóval kiáltott: „Lázár, jöjj ki!” ⁴⁴A halott (azonnal) kijött. Lába és keze pólyával volt körültekerve, arca pedig kendővel bekötve. Jézus így szólt: „Oldjátok fel, hogy járni tudjon.”

B) Jn 11,32-44 (Jn 11, 41-44)

³²Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
³³Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült. ³⁴Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! ³⁵Jézus könnyekre fakadt. ³⁶A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette! ³⁷Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg? ³⁸Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. ³⁹Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. ⁴⁰Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? ⁴¹Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. ⁴²Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. ⁴³Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! ⁴⁴És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!

B) Jn 11,32-44 (Jn 11, 41-44)

³²Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem. ^{(Ján 14,15)} ³³Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle. ³⁴És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg! ^{(Eféz 5,2;Ján 13,34)} ³⁵Könnyekre fakadt Jézus. ^{(3Móz 11,1.5Móz;14,7.19; Ezék 4,14)} ³⁶Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt! ³⁷Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg? ³⁸Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta. ^{(Mát 28,19;Ján 14,13;16,23.24)} ³⁹Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos. ⁴⁰Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét? ^{(Ján 7,7)} ⁴¹Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. ⁴²Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem. ^{(Ján 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40)} ⁴³És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki! ^{(Mát 24,9)} ⁴⁴És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni. ^{(Ján 9,41; Luk 12,47.48)}

Ének

Csönd

Dicsőítés

Jézus Krisztus, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, téged imádunk!
Jézus Krisztus, szelíd és alázatos szívű, nálad talál lelkünk megújulásra, téged imádunk!
Jézus Krisztus, béke Istene, élet és szentség forrása, belőled fakad a teljesség, téged imádunk!
Krisztus, szegények barátja, te közel állsz az egyszerű szívűekhez, téged imádunk!
Jézus Krisztus, jó pásztor, életed adod tieidért, téged imádunk!
Jézus Krisztus, angyalok öröme, apostolok tanítója, vértanúk erőssége, téged imádunk!
Jézus Krisztus, az Evangélium tanúinak fénye, szentek dicsősége, te enyhíted szomjúságunkat, téged imádunk!