Az imádság helyének előkészítése

Ha lehetséges, templomban találkozzunk, ez is segíti az elmélyedést. Ha nem tudunk templomban találkozni, fontos, hogy az imádság helyét a célnak megfelelően a lehető legharmonikusabbá tegyük. Ezt igen kevés eszközzel is megvalósíthatjuk: feszület, nyitott Biblia, gyertyák, ikonok, virágok segítségével. A világítást tompítsuk, ne legyen vakító. Rakjunk szőnyeget a tér közepére azok számára, akik térdelve vagy a földön ülve szeretnének imádkozni, székek és padok legyenek a falak mentén azoknak, akik le akarnak ülni. Jó, ha az érkezőket már a bejáratnál fogadjuk, éneklapot adunk nekik és megkérjük őket, menjenek előre. Az imádság alatt mindenki egy irányba nézzen, ami kifejezésre juttatja, hogy nem egymáshoz, hanem Krisztushoz imádkozunk. Az imaóra alatt ne legyenek elmélkedések, igemagyarázatok vagy hirdetések, mert ezek megtörik az ima bensőségességét.

Otthon is fenntarthatunk egy kis sarkot az imádság helyeként ikonnal, gyertyával, Bibliával. Ha a mai szekularizálódott világban otthonainkat Krisztus jelképei díszítik, akkor ablakot nyithatnak a láthatatlan jelenlétre. A IV. században Aranyszájú Szent János írta: „az otthon egy kicsiny Egyház”.

Ikonok

Az ikonok nagyban hozzájárulnak az istentisztelet szépségéhez. Olyanok, mint a mennyországra nyíló ablakok, amik már itt a földön megjelenítik Isten országát. Bár az ikonok képek, mégsem csupán egyszerű illusztrációk vagy díszítő elemek, hanem a megtestesülés szimbólumai. Ugyanazt a lelki üzenetet nyújtják a szemnek, amit a Szentírás felolvasása a fülnek.

A VIII. században élt teológus, Damaszkuszi Szent János szerint az ikonok Krisztus megtestesülésében gyökereznek. Megváltásunk az isteni Ige megtestesüléséhez kapcsolódik, és ezért „a múltban a meg nem testesült és láthatatlan Istent soha nem ábrázolták. De most, hogy Isten testté lett és az emberek között lakozott, bemutatom a láthatót Istenben. Nem imádom az anyagot. Az anyag Teremtőjét imádom, aki értem lett anyaggá, és azt választotta, hogy az anyagban lakozzon, és az anyag által hozta el a megváltásomat.” (Beszélgetések I,16) Az ikon hitet fakasztó szépségével és mélységével békét sugároz és várakozást ébreszt.

Közös éneklés

Imádságaink lényeges eleme az éneklés. A rövid és gyakran megismételt énekek olyan légkört teremtenek, amelyben összeszedetten lehet imádkozni. A sokszor megismételt, néhány szóból álló egyszerű gondolatok mélyen bevésődnek tudatunkba. Ezek a megszakítás nélküli énekek fölkészítenek arra, hogy Istenre figyeljünk. Az egyszerű taizéi énekekbe mindenki be tud kapcsolódni, és idő szabta korlátok nélkül a közösséggel együtt várakozhat Istenre. Az Istenbe vetett bizalom kapuinak megnyitásához semmi sem helyettesítheti az énekben összefonódott emberi hangok szépségét, amire a keleti keresztények „a menny öröme a földön” kifejezést használják. A közös éneklés gyümölcse a kibontakozó benső élet.

A személyes imához is támaszt nyújtanak az énekek. Segítségükkel szívünk egységre lép Istennel. Az énekek lelkünkben tovább visszhangozhatnak munka közben, beszélgetés vagy pihenés alatt. A szív csöndjében tovább folytatják az imádságot. Ily módon alkot egységet mindennapi életünk és az imádság.

Idehaza magyarul vagy latinul énekeljünk, vagy ha vannak külföldi vendégeink, az ő anyanyelvükön is. Lehetőség szerint mindenkinek adjunk énekes füzetet vagy énekes lapot. Énekeljük a minden nemzedék által jól ismert hagyományos egyházi énekeket vagy himnuszokat is. A különböző nyelvű énekek jól használhatók nagy nemzetközi találkozókon.

Énekvezetés, hangszeres kíséret

Az imádság közben jobb, ha senki sem vezényel. Így mindenki a kereszt, az ikon vagy az oltár felé nézhet. De ha nagyon sokan imádkoznak együtt, szükség lehet az énekek vezetésére, ez azonban a lehető legvisszafogottabban történjen. Hangszeres zenészek és énekesek kis csoportja is segítheti az egész közösség éneklését. De sose feledkezzenek meg arról, hogy szolgálnak, és nem előadást tartanak. Legyen mindig egyvalaki, aki felelős az énekek elkezdéséért és befejezéséért. Üljön együtt azokkal, akik a zsoltárt, az olvasmányokat és a könyörgéseket olvassák, de nem a többiek felé fordulva, hanem ő is nézzen az oltár vagy az ikonok felé. Hangvilla vagy hangsíp segítségével kezdheti az éneket. Segítség lehet egy hangszer is, ami megadja a kezdőhangot és játssza a dallamot, majd kíséri az éneket.

Ha sokan vannak a templomban, szükség lehet kézi mikrofonra. Ha több mikrofon kell, még az imádság előtt próbáljuk ki a hangerősítést mindazokkal, akik a mikrofonokat használják (előénekes, olvasók, szólóénekesek, hangszeresek). Az előénekes mikrofonba énekelve kezdi az énekeket, és a befejezésnél áment énekel a záró hangra. Segítheti a közösséget azzal is, hogy végig mikrofonba énekel tartva a tempót és a hangmagasságot, figyelve arra, nehogy túlénekelje a többieket. Ügyeljen a tempóra is. Ha egy éneket sokszor ismétlünk, általában lelassul.

Gitár vagy furulya segítheti a tempó és a hangmagasság tartását. A gitárt ujjal és ne pengetővel pengessük, játékstílusa maradjon klasszikus keretek között. Az egyszerűsített basszust megszólaltató cselló és a gitár állandó játéka támasztja alá legbiztosabban a közös éneklést. Az énekekhez különböző hangszeres kíséretek és énekes szólók más kottás kiadványokban találhatók.

Személyes ima

Mindenki tud egyszerűen imádkozni. A legnagyobb egyszerűséggel bízhatjuk terhünket Krisztusra. Isten nem vár tőlünk csodát vagy emberfeletti erőfeszítést. Számtalan hívő építette imaéletét néhány egyszerű szóra. Szent Pál apostol írta: „mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk” és hozzátette: „de gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek” (Római levél 8,26).

Sokféle kifejezési módja van a személyes imának. Ilyen a keresztvetés, vagy amikor homlokunkkal megérintjük a földet, ahogy Szent Lukács evangélista írta a tanítványokról. Ezáltal azt a vágyunkat fejezzük ki, hogy életünket minden pillanatban szeretnénk megújítani.

Vannak, akik hosszan imádkoznak. Mások csak néhány, mindig újra ismételt szóval, rövid fohásszal vagy imádsággal, ami benső hívást fejez ki. Hétköznapjaink folyamán egy-egy ilyen rövid ima kiszabadíthat minket önmagunkból, és elvezethet az élet forráshoz. A személyes imához is támaszt nyújtanak az énekek. Segítségükkel szívünk egységre lép Istennel. Az énekek lelkünkben tovább visszhangozhatnak utazás vagy munka közben, beszélgetés vagy pihenés alatt. A szív csöndjében tovább folytatják az imádságot. Ily módon alkot egységet mindennapi életünk és az imádság.

„A lelkem csak az Úrnál csendesül, az Úrban béke vár. Csak nála lelhet nyugodalmat lelket, nála béke vár.” (46. ének)

„Te vagy a fény a szívemben Jézus, add, hogy ne szólhasson bennem a sötét! Te vagy a fény, a szívemben Jézus, Krisztus jöjj, te vezess utamon!” (79. ének)

„Te védj meg Uram, te vagy mindenem, és tarts meg az élet útján! Teveled boldog, boldog a szívem.” (116. ének)