Krisztus átvonulása

A keresztények kezdettől fogva megemlékeznek hitük legmélyebb misztériumáról, Krisztus „átvonulásáról” a halálból az életre, amit Krisztus minden emberrel ma is átél. Így minden hét végén megemlékezhetünk Krisztus haláláról és föltámadásáról. Krisztusnak ezt a halálból az életre való átvonulását két egymást követő estén, pénteken és szombaton, vagy akár ugyanazon az egy istentiszteleten is megünnepelhetjük.

Imádság a kereszt körül

A kereszt körüli virrasztás láthatatlanul kifejezi közösségünket nemcsak a megfeszített Jézussal, hanem az összes szenvedő emberrel – az elhagyatottság, a kitaszítottság, az erőszak áldozataival és a hallgatásra ítéltekkel. A keresztikont a templom közepére fektetjük néhány imazsámolyra vagy párnára, és egypár gyertyával megvilágítjuk. Miközben elmélyülten éneklünk, akik akarnak, a kereszthez jöhetnek imádkozni. Homlokunkat a kereszt fájára hajtva csöndben Krisztusra bízhatjuk minden terhünket és mások nehézségeit is. Azokét, akiket személyesen ismerünk, és azokét is, akik tőlünk távol élnek: az elnyomottak, a szegények, a betegek és az üldözöttek. Ez az imádság arra emlékeztet, hogy Krisztus föltámadva a halálból itt és most minden embert elkísér a szenvedésében, még akkor is, ha jelenlétét nem ismerjük föl.

A föltámadás ünnepe

Krisztus világosságának ünnepe a föltámadás megünneplésének egyik módja, ami minden ember számára láthatatlanul már itt a földön megkezdődik. A diszkréten kivilágított templomba lépők kapnak egy kis gyertyát. Mialatt a föltámadásról énekelünk, a húsvéti gyertya lángját egymásnak továbbadva mindenki meggyújtja gyertyáját, és a fényektől a templom kivilágosodik. A fény Krisztust jelképezi, aki maga a világosság, és egyben jele keresztény hivatásunknak is, hogy a fény gyermekeivé legyünk. Ezután Jézus föltámadásáról szóló részt olvasunk az Evangéliumból, majd tovább folytatjuk a közös imádságot. Válasszunk alkalomhoz illő éneket, pl. Az egek és a földek, Jubilate cœli, Te ébredj, aki alszol.

A kereszt zarándokútja

A különböző imacsoportok, egyházközségek, családok kapcsolatának jeleként, egyik helyről a másikra zarándokolhat a keresztikon. Minden állomás lehetőséget ad a közös imádságra. Így válik valóságossá az, hogy Krisztus minden embert kivétel nélkül meglátogat. Ez által sokaknak lehetőség adódik a másik fölkeresésére és a kiengesztelődésre.

A kiengesztelődés akkor lesz láthatóvá, ha a kereszt egy városban vagy a környéken a legkülönbözőbb emberekhez zarándokol. Jelen lehet az egyházközség szokásos istentiszteletén, családok vagy különféle csoportok imaalkalmain. A másokért elkötelezett emberek olyan helyekre is elvihetik a keresztet, ahol a társadalomból kizárt és szenvedő emberek élnek. A kereszt előtt csöndben is imádkozhatunk, de énekelhetünk vagy fölolvashatunk a Bibliából, és mondhatunk könyörgéseket is.